Élhelyzet és ökológia
Az afrikai vadászkutya egy generalista ragadozó, amely számos élőhelyet foglal el, beleértve a rövid füves síkságokat, félsivatagokat, bokros szavannákat és hegyvidéki erdőket. Míg a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban végzett korai tanulmányok alapján úgy vélték, hogy az afrikai vadászkutya elsősorban a nyílt síkságokon élő faj, az újabb adatok szerint a legnagyobb sűrűséget a sűrűbb bozótosban éri el (pl. Selous Game Reserve, Tanzánia; Mana Pools Nemzeti Park, Zimbabwe; és Észak-Botswana).
Néhány reliktum populáció sűrű hegyvidéki erdőkben él (pl. Harenna Forest, Etiópia; Malcolm és Sillero-Zubiri 2001). Az afrikai vadászkutyákat sivatagban (Lhotse 1946) is feljegyezték (bár a legtöbb sivatagi populáció mára kihalt), de síkvidéki erdőkben nem. Úgy tűnik, hogy jelenlegi elterjedésüket elsősorban az emberi tevékenység és a zsákmány elérhetősége korlátozza, nem pedig egy adott élőhelytípus elvesztése.
Afrikai vadászkutyák táplálkozása
Az afrikai vadászkutyák főként közepes méretű antilopokra vadásznak. Míg ők 20-30 kg-ot nyomnak, addig zsákmányuk átlagosan 50 kg körüli, de akár 200 kg-os is lehet. A legtöbb területen fő zsákmányuk az Impala (Aepyceros melampus), a nagykudu (Tragelaphus strepsiceros), a Thomson-gazella (Eudorcas thomsonii) és a közönséges gnú (Connochaetes taurinus).
A nagyobb fajok, például a közönséges eland (Tragelaphus oryx) és az afrikai bölény (Syncerus caffer) üldözésére is vállalkoznak, de ritkán ölnek ilyen zsákmányt. A kisebb antilopok, mint a dik-dik (Madoqua spp.), a sztyeppe (Raphicerus campestris) és a duiker (Cephalophini törzs) egyes területeken fontosak, és a varacskosdisznókat (Phacochoerus spp.) is elejtik egyes populációkban. Az afrikai vadkutyák nagyon kis zsákmányt, például nyulat, gyíkot, sőt tojásokat is ejtenek, de ezek csak nagyon kis mértékben járulnak hozzá étrendjükhöz.