A kemoterápia (kemoterápia) a rákellenes gyógyszerek alkalmazása, amelyeket vénába, bőr alá vagy az agy-gerincvelői folyadékba (CSF) fecskendeznek, vagy a rákos sejtek elpusztítása vagy ellenőrzése céljából szájon át bevett gyógyszerek. A liquorba adott gyógyszerek kivételével ezek a gyógyszerek a véráramba jutnak, és a test minden területére eljutnak, így ez a kezelés hasznos az olyan rákos megbetegedéseknél, mint a leukémia, amelyek az egész testben terjednek.
A kemoterápia a legtöbb akut myeloid leukémiában (AML) szenvedő ember fő kezelése. Az intenzív kemoterápia nem feltétlenül ajánlott a rossz egészségi állapotban lévő betegek számára, de az előrehaladott életkor önmagában nem akadálya a kemoterápiának.
Hogyan történik a kemoterápia?
Az AML kezelése általában szakaszokra oszlik:
- Az indukció a kezelés első szakasza. Ez rövid és intenzív, általában körülbelül egy hétig tart. A cél a vér megtisztítása a leukémiasejtektől (blastoktól), és a csontvelőben lévő blastok számának normális szintre csökkentése.
- A konszolidáció az indukcióból való felépülés után adott kemoterápia. Célja, hogy elpusztítsa azt a kis számú leukémiasejtet, amely még mindig jelen van, de nem látható (mert olyan kevés van belőlük). A konszolidáció során a kemoterápiát ciklusokban adják, és minden egyes kezelési időszakot pihenőidő követ, hogy a szervezetnek legyen ideje regenerálódni.
A fenntartásnak (vagy poszt-konszolidációnak) nevezett harmadik fázisban a konszolidáció befejezése után hónapokig vagy évekig alacsony dózisú kemoterápiát adnak. Ezt gyakran alkalmazzák az akut promilocitális leukémia (APL) kezelésére, de az AML más típusainál általában nem alkalmazzák.
A legtöbb, az AML kezelésére használt kemoterápiás gyógyszert a karban lévő vénába (infúzióba) adják, bár néhányat a bőr alá is be lehet adni, vagy tablettaként szájon át is be lehet venni. Ha vannak arra utaló jelek, hogy a leukémia elérte az agyat vagy a gerincvelőt (ami AML esetén nem gyakori), a kemoterápiát a liquorba is adhatják (ez az úgynevezett intratekális kemoterápia). Ez történhet egy vékony csővel (katéterrel), amelyet egy kis lyukon keresztül vezetnek be a koponyába (például Ommaya-tartály), vagy lumbálpunkció (gerinccsapolás) során.
Az AML kezelésére alkalmazott legtöbb kemoterápiás kezelés intenzív és súlyos mellékhatásokat okozhat, ezért a kezelést általában kórházban végzik.
Milyen kemoterápiás gyógyszereket alkalmaznak az AML kezelésére?
Az AML kezelésére leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek kombinációja:
- Citarabin (citozin arabinosid vagy ara-C)
- Egy antraciklin gyógyszer, például daunorubicin (daunomicin) vagy idarubicin
Az AML kezelésére alkalmazható egyéb kemoterápiás gyógyszerek közé tartoznak:
- Kladribin (2-CdA)
- Fludarabin
- Mitoxantron
- Etopozid (VP-16)
- 6-tioguanin (6-TG)
- Hidroxikarbamid
- Kortikoszteroid gyógyszerek, such as prednisone or dexamethasone
- Methotrexate (MTX)
- 6-mercaptopurine (6-MP)
- Azacitidine
- Decitabine
For more on how chemo is used to treat AML, see Typical Treatment of Most Types of Acute Myeloid Leukemia (AML), Except APL.
Possible side effects
Chemo drugs can affect some normal cells in the body, which can lead to side effects. The side effects of chemo depend on the type and dose of drugs given and how long they are taken. Side effects can include:
- Hair loss
- Mouth sores
- Loss of appetite
- Nausea and vomiting
- Diarrhea or constipation
Chemo drugs also affect the normal cells in bone marrow, which can lower blood cell counts. Ez a következőkhöz vezethet:
- Növekedett fertőzésveszély (a túl kevés normál fehérvérsejt miatt)
- Egyszerű véraláfutás vagy vérzés (a túl kevés vérlemezke miatt)
- Fáradtság és légszomj (a túl kevés vörösvértest miatt)
A kemoterápia legtöbb mellékhatása elmúlik, amint a kezelés befejeződik. Az alacsony vérsejtszám hetekig is eltarthat, de utána vissza kell térnie a normális szintre. Gyakran van mód arra, hogy ezeket a mellékhatásokat csökkentsék. Adhatók például olyan gyógyszerek, amelyek segítenek megelőzni vagy csökkenteni a hányingert és a hányást. Feltétlenül érdeklődjön a mellékhatások csökkentését segítő gyógyszerekről, és tájékoztassa kezelőorvosát vagy a nővért, ha mellékhatásai vannak, hogy azokat hatékonyan lehessen kezelni.
alacsony fehérvérsejtszám: A kemoterápia néhány legsúlyosabb mellékhatását az alacsony fehérvérsejtszám okozza.
Ha fehérvérsejtszáma nagyon alacsony a kezelés alatt, akkor a fertőzésveszélyt úgy csökkentheti, ha gondosan kerüli a baktériumokkal való érintkezést. Ez idő alatt kezelőorvosa vagy ápolója azt mondhatja Önnek, hogy:
- Mosson gyakran kezet.
- Kerülje a friss, nyers gyümölcsöket és zöldségeket, valamint más olyan ételeket, amelyek baktériumokat hordozhatnak.
- Kerülje a friss virágokat és növényeket, mert azok penészt hordozhatnak.
- Győződjön meg róla, hogy mások is kezet mosnak, mielőtt Önnel érintkeznek.
- Kerülje a nagy tömegeket és a beteg embereket.
A fertőzés jelei előtt vagy a fertőzés kialakulásának legkorábbi jelére (például láz) antibiotikumot kaphat. Kaphat olyan gyógyszereket is, amelyek segítenek megelőzni a vírusos és gombás fertőzéseket.
A növekedési faktorok néven ismert gyógyszereket, például filgrastimot (Neupogen), pegfilgrastimot (Neulasta) és sargramostimot (Leukine), néha adnak a fehérvérsejtszám növelésére a kemoterápia után, hogy csökkentsék a fertőzés esélyét. Nem egyértelmű azonban, hogy ezek hatással vannak-e a kezelés sikerességére.
Az alacsony vérlemezkeszám: Ha alacsony a vérlemezkeszáma, gyógyszereket vagy vérlemezkeátömlesztést kaphat a vérzés megelőzése érdekében.
alacsony vörösvérsejtszám: Az alacsony vörösvérsejtszám (vérszegénység) okozta légszomj és extrém fáradtság gyógyszerekkel vagy vörösvérsejt-transzfúzióval kezelhető.
Az, hogy a beteg mikor hagyhatja el a kórházat, gyakran függ a vérképétől. Egyesek hasznosnak találják, ha nyomon követik a vérképüket. Ha ez érdekli Önt, kérdezze meg orvosát vagy a nővért a vérsejtszámáról és arról, hogy mit jelentenek ezek a számok.
Specifikus gyógyszerek mellékhatásai: Bizonyos gyógyszereknek vannak bizonyos specifikus lehetséges mellékhatásai. Például:
- A citarabin nagy dózisai szemszárazságot és az agy bizonyos részeire gyakorolt hatásokat okozhatnak, ami koordinációs vagy egyensúlyi problémákhoz vezethet. Előfordulhat, hogy a gyógyszer adagját csökkenteni kell, vagy teljesen le kell állítani, ha ezek a mellékhatások jelentkeznek.
- Az antraciklinek (például a daunorubicin vagy az idarubicin) károsíthatják a szívet, ezért nem szabad őket olyan személynél alkalmazni, akinek már vannak szívproblémái.
A kemoterápiás gyógyszerek által károsítható egyéb szervek közé tartoznak a vesék, a máj, a herék, a petefészek és a tüdő. Az orvosok és az ápolók gondosan ellenőrzik a kezelést, hogy a lehető legjobban korlátozzák ezeknek a mellékhatásoknak a kockázatát.
Ha súlyos mellékhatások jelentkeznek, előfordulhat, hogy a kemoterápiát csökkenteni kell vagy le kell állítani, legalábbis rövid időre. Fontos a gondos ellenőrzés és a gyógyszeradagok beállítása, mert egyes mellékhatások hosszú ideig is fennállhatnak.
Tumorlízis-szindróma: A kemoterápia ezen mellékhatása olyan betegeknél fordulhat elő, akiknek a szervezetében nagyszámú leukémiasejt van, főként a kezelés indukciós fázisában. Amikor a kemoterápia elpusztítja ezeket a sejteket, azok felszakadnak és tartalmukat a véráramba engedik. Ez túlterhelheti a veséket, amelyek nem képesek egyszerre megszabadulni ezektől az anyagoktól. Bizonyos ásványi anyagok túlzott mennyisége a szívre és az idegrendszerre is hatással lehet. Ezt úgy lehet megelőzni, ha a kezelés során extra folyadékot adunk, és bizonyos gyógyszereket, például bikarbonátot, allopurinolt és rasburikázt adunk, amelyek segítenek a szervezetnek megszabadulni ezektől az anyagoktól.