Alfred Blalock, (született 1899. április 5-én, Culloden, Ga.., USA – meghalt 1964. szeptember 15., Baltimore, Md.) amerikai sebész, aki Helen B. Taussig gyermekkardiológussal együtt kidolgozta a Fallot-tetralógia vagy “kék baba” szindróma néven ismert betegséggel született csecsemők sebészeti kezelését.
A Georgia Egyetem 1918-as elvégzése után Blalock a Johns Hopkins Egyetem orvosi karára került, ahol 1922-ben szerzett doktori címet. 1925-től 1941-ig a Vanderbilt Egyetem orvosi karának sebészeti rezidense volt. Ez idő alatt kutatásokat végzett a traumás és a vérzéses sokkról; következtetése, miszerint a sokk hatása a vérmennyiség elvesztése miatt következik be, vezetett a térfogatpótló kezeléshez, amelynek köszönhetően számtalan életet mentettek meg a második világháború alatt.
Blalock 1941-ben tért vissza a Johns Hopkinsra, mint az orvosi iskola sebészeti tanszékének professzora és vezetője, valamint mint a Johns Hopkins Kórház fősebésze. Taussiggal együttműködve Blalock dolgozta ki a subclavia-pulmonalis artéria anasztomózis néven ismert eljárást, amellyel korrigálni lehetett a “kék baba” szindrómát okozó veleszületett szívhibát, és a betegnek lehetővé vált, hogy szinte normális életet éljen. Az első ilyen műtétet Blalock végezte el 1944-ben.