ALMUG vagy ALGUM
al’-gum, (‘algummim (2Krón 2:8; 9:10 f); (‘almuggim, 1Kir 10:11 f)):
Általában feltételezik, hogy ez a két név egyfajta fára utal, a mássalhangzók áthelyeződtek, ami nem ritka a sémi szavaknál. Salamon így küldött Hírámhoz, Tírusz királyához: “Küldj nekem cédrusfákat, fenyőfákat és algumfákat is a Libanonról” (2Krónikák 2:8). Az 1Királyok 10:11-ben azt olvassuk, hogy Hírám flottája, “aki aranyat hozott Ophirból, nagy bőségben hozott be Ophirból almug-fákat és drágaköveket”. A 2Krón 9:10 párhuzamos szövegében az áll, hogy “algum-fákat és drágaköveket” hoztak. Ebből a fából “készített a király …. oszlopokat az Úr háza és a király háza számára, hárfákat is és zsoltárokat az énekesek számára:
ilyen almug-fák nem jöttek, és nem is láttak ilyeneket mindmáig” (1Királyok 10:12). A fa nyilvánvalóan nagyon értékes volt, és nyilvánvalóan Kelet-Ázsiából származott – hacsak a 2Krónikák 2:8 alapján nem feltételezzük, hogy valóban a Libanonon nőtt, ami igen valószínűtlen; nyilvánvalóan finom, sűrűn szemcsés, faragásra alkalmas fa volt. A hagyomány szerint ez a híres szantálfa volt, amelyet az ókorban hasonló célokra használtak Indiában, és amelyet színéért, illatáért, tartósságáért és textúrájáért minden korban nagyra becsültek. Ez egy 25-30 láb magasra növő fa, a Pterocar pussantalinus (N.D. Santalaceae) fája, amely Malabar hegyvidékén honos.
E. W. G. Masterman