Az alvászavarokról szóló szubjektív jelentések szerint a poszttraumás stresszbetegségben szenvedő betegek 70-91%-ának nehézséget okoz az elalvás vagy az alvás megtartása. Rémálmokról a betegek 19-71%-a számol be, a PTSD súlyosságától és a fizikai agressziónak való kitettségtől függően. Az alvászavar objektív mérései ellentmondásosak, egyes tanulmányok, amelyek ezeket a méréseket használták, rossz alvást jeleztek, míg mások nem találtak különbséget a nem PTSD-s kontrollcsoportokhoz képest. Az e területen végzett jövőbeli kutatások számára előnyös lehet az alvás mikrostruktúrájának instabilitását mérő intézkedések vizsgálata. Emellett a legújabb eredmények arra utalnak, hogy az alvászavarok (SDB) és az alvásmozgászavarok gyakoribbak a PTSD-s betegeknél, mint az általános populációban, és hogy ezek a zavarok hozzájárulhatnak a PTSD-s betegek rövid ébredéseihez, álmatlanságához és nappali fáradtságához. Összességében az alvásproblémák hatással vannak a PTSD kialakulására és tüneteinek súlyosságára, valamint a betegek életminőségére és működésére. Ami a kezeléseket illeti, az SSRI-ket gyakran alkalmazzák a PTSD kezelésére, és a bizonyítékok arra utalnak, hogy kis mértékű, de jelentős pozitív hatásuk van az alvászavarokra. A szerotonin-potenciáló nem SSRI-kkel végzett vizsgálatok szerint a nefazodon és a trazodon az álmatlanság és a rémálmok jelentős csökkenéséhez vezet, míg a ciproheptadin súlyosbíthatja az alvási problémákat a PTSD-s betegeknél. A prazozin, egy centrálisan ható alfa1-adrenoceptor-antagonista, a PTSD-s betegek körében végzett kisebb vizsgálatokban a rémálmok és az álmatlanság nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Az SSRI-k olanzapinnal, egy atipikus antipszichotikummal való kiegészítése hatékony lehet a kezelésre rezisztens rémálmok és álmatlanság esetén, bár a mellékhatások jelentősek lehetnek. További gyógyszerek, köztük a zolpidem, a buspiron, a gabapentin és a mirtazapin javítják a PTSD-ben szenvedő betegek alvását. Nagy, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatokra van szükség a fenti megállapítások megerősítésére. Ezzel szemben a bizonyítékok arra utalnak, hogy a benzodiazepinek, a TCA-k és a MAOI-k nem hasznosak a PTSD-vel kapcsolatos alvászavarok kezelésében, és káros hatásprofiljuk miatt további vizsgálatok nem valószínűsíthetőek. A PTSD-ben szenvedő betegek alvászavarainak kognitív viselkedéses beavatkozásai közé tartoznak az álmatlanságra irányuló stratégiák és a rémálmokra irányuló képi próbaterápia (IRT). A csoportos IRT egyik nagy, randomizált, kontrollált vizsgálata a rémálmok és az álmatlanság jelentős csökkenését mutatta ki. Hasonlóképpen, az IRT-t és az álmatlansági stratégiákat kombináló, nem kontrollált vizsgálatok is jó eredményeket mutattak. A PTSD-ben szenvedő betegeknél az SDB kezelésére alkalmazott folyamatos pozitív légúti nyomással végzett nem kontrollált vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a kezelés a rémálmok, az álmatlanság és a PTSD tüneteinek jelentős csökkenéséhez vezetett. Kontrollált vizsgálatokra van szükség ezen ígéretes eredmények megerősítéséhez.