Az Anolis carolinensis (US: /əˈnoʊ.li/ (
hallgasd)) az Egyesült Államok délkeleti részén (nyugatra Texasig) honos, máshol betelepített, arborális anolisz gyík. Más gyakori nevei közé tartozik a zöld anole, az amerikai zöld anole, az amerikai anole és a vörös torkú anole. Néha amerikai kaméleonként is emlegetik (jellemzően a kisállat-kereskedelemben), mivel képes többféle barna árnyalatból élénkzöldre változtatni a színét, valamint némileg hasonló megjelenése és táplálkozási preferenciái miatt. Azonban nem igazi kaméleon, és a becenév félrevezető, bár képes álcázni magát.
Jellemzés
A zöld anole kisméretű vagy közepes méretű, karcsú testű gyík. Feje hosszú és hegyes, a szemek és az orrlyukak között barázdákkal, a fej tetején pedig kisebbekkel. A lábujjakon tapadó párnák vannak, hogy megkönnyítsék a mászást. Nemi dimorfizmust mutat, a hímek tizenöt százalékkal nagyobbak. A hím harmatlebenye (toroklebenye) háromszor akkora, mint a nőstényé, és élénkpiros, míg a nőstényé világosabb színű, a fehértől a halvány rózsaszínig terjed. A hímek a fejük mögé egy kifejezett hátgerincet húzhatnak, amikor mutogatják magukat vagy stresszhelyzetben vannak. A nőstények gerincén markáns fehér csík fut végig, ami a legtöbb hímnél hiányzik.
A felnőtt hímek általában 12,5-20,3 cm hosszúak, amelynek körülbelül 60-70%-át a farok teszi ki, testhosszuk elérheti a 7,5 cm-t, súlyuk pedig 3-7 g lehet.
Színezet és színmorfózis
A szín a barnától a zöldig változik, és sok más gyíkfajhoz hasonlóan változtatható, de az anoliszok a leguánok közeli rokonai, nem igazi kaméleonok. Bár az A. carolinensist néha “amerikai kaméleonnak” nevezik, a valódi kaméleonok a természetben nem fordulnak elő az amerikai kontinensen, és az A. carolinensis nem az egyetlen olyan gyík a jelenlegi elterjedési területén, amely képes színt változtatni. Ezzel szemben a valódi kaméleonok számos faja a színhez való alkalmazkodás nagyobb skáláját mutatja, bár egyesek alig képesek színt váltani.
A zöld anolák tipikus színezete a leggazdagabb és legvilágosabb zöld színektől a legsötétebb barnákig terjed, a kettő között alig változik. A színspektrum a pigmentsejtek vagy kromatofórák három rétegének eredménye: a xantofórák, amelyek a sárga pigmentációért felelősek; a cianofórák, amelyek a kék pigmentációért felelősek, és a melanofórák, amelyek a barna és fekete pigmentációért felelősek. Az anole hangulatától, stressz-szintjétől, aktivitási szintjétől és szociális jelzésként (például a dominancia kimutatására) változtatja a színét. Bár gyakran állítják, bizonyítékok nem támasztják alá, hogy ezt a háttér színének függvényében teszik (álcázás). Az, hogy ezt a hőmérsékletre (hőszabályozás) reagálva teszik-e, kevésbé egyértelmű, a tanulmányok ezt alátámasztják és cáfolják is. A színváltás éles kontrasztú árnyék alatt “sablonhatást” okozhat, amikor az árnyék körvonala átmenetileg belevésődik az állat színezetébe (lásd a képet a galériában, lent). Stresszhelyzetben – például harc közben – a gyík szeme mögötti bőr az állat többi színétől függetlenül feketére színeződhet, “postocularis foltokat” alkotva.
A pigmentgének egyikének hiánya okozza a színkivételt. Ezeket a színmutációkat fázisoknak is nevezik. A ritka kékfázisú zöld anolából hiányoznak a xantofórák, ami vörös helyett kék, gyakran pasztellkék színű anolát eredményez. Ezek a példányok az utóbbi időben népszerűvé váltak a kisállat-kereskedelmi piacon. Ha az anolából teljesen hiányoznak a xantofórák, akkor axantikusnak mondják, és az állat teljesen pasztell- vagy babakék árnyalatú lesz. Ezek rendkívül ritkák – a vadonban általában minden 20 000 egyedből egy anolát produkálnak. Egy másik fázis a sárga fázisú zöld anol, amelyből hiányoznak a cianofórák. E ritka színfázisú anolák kolóniáiról már beszámoltak, de az ilyen színmutációval rendelkező anolák ritkán élnek sokáig, mivel a zöld szín álcázást biztosít a zsákmány levadászásához, valamint a ragadozók elől való elrejtőzéshez.
Taxonómia
Az Anolis carolinensis a Dactyloidae (anoliszgyíkok) családjába tartozó Anolis nagygyíkok nemzetségének egyik faja. A nemzetségen belül tizenhárom fajt különálló kládként azonosítottak, amelyet az anoliszok Anolis carolinensis-sorozatának neveznek. Ez a csoport közepes méretű, törzskoronás anoliszok, nagy, feltűnően megnyúlt fejjel és extrém mértékű szexuális dimorfizmussal. A fajt Friedrich Siegmund Voigt (1781-1850) nevezte el 1832-ben.
Eterjedés és élőhely
A faj Észak-Amerikában honos, ahol főként a kontinens szubtrópusi, délkeleti részein fordul elő. Az anolák leginkább az atlanti parti síkságokon fordulnak elő Észak-Karolinában, Dél-Karolinában, Georgiában és Floridában, valamint az öböl partvidékén Alabamában, Mississippiben, Louisianában és Texasban, ahol a szárazföld belsejébe egészen Texas Hill Country-ig terjed. A Karolinai-félszigeten Észak-Karolina parti síkságain és déli piedmontjában, de egész Dél-Karolinában megtalálható, míg Georgiában a Blue Ridge régió kivételével széles körben elterjedt.
A faj Hawaiira és az Ogasawara-szigetekre is betelepült. A dél-kaliforniai Orange és San Diego megyében is észlelték, San Diegóban legalább 1993-ig visszamenőleg.
A. carolinensis a természetben arboreális, de a földön is előfordulhat, és gyakran látni a Carolinák alföldi vidékein bokrokon, de városi területeken is gyakori látvány a lépcsőkön és korlátokon, lombok mellett. Gyakori az utak szélén, az erdők szélén, ahol bokrok és indák vannak, de a bőséges lombozatú és napfényben gazdag építkezéseken is. Kedvelt élőhelyük a nedves erdők és bozótos tisztások.
Fenntartás
A zöld anolisz hímek, amelyek rivális hímekkel találkoznak, gyakran egy betelepített és invazív barna anolisz (Anolis sagrei, más néven bahamai anolisz). Amikor a barnák először megjelentek az Egyesült Államokban az 1900-as évek elején, a karolinaiak átengedték földalatti területeiket, és egy egészen más ökoszisztémába, magasan a fák tetejére szorultak vissza. Alkalmanként egy agresszívebb zöld anolát is láthatunk a talajhoz közelebb és a barna anolákkal versenyezve.
Az A. carolinensis jelenleg elterjedési területén nagy számban fordul elő, és a zavart területeken is képes boldogulni, ezért nem tekinthető veszélyeztetettnek; a barna anolák azonban a jövőben kialakuló fenyegetést jelentenek.
Viselkedés
A hím anolák erősen territoriális lények. Némelyiküknek még azt is látták, hogy saját tükörképükkel harcolnak tükörüvegben. A hím más hímekkel harcol, hogy megvédje a területét. Egy másik hím láttán az anol összenyomja a testét, kinyújtja a harmatlebenyét, felfújja a hátgerincét, billegeti a fejét, és megpróbálja elkergetni a riválist. Ha a rivális hím továbbra is közeledik, az anolák harapdálással és karmolással harcolnak egymással. Komoly sérülés ritkán fordul elő, de a hímek gyakran számos heget viselnek a fejükön és az arcukon, különösen a párzási időszakban. Területük, amely körülbelül 1 m3 -es, általában két-három nőstényt foglal magában.
A zöld anole napközbeni életmódot folytat, és egész évben aktív, tavasszal és ősszel tetőzik. A téli aktivitás a naptól és a hőmérséklettől függ.
Táplálkozás
Az anole étrendje elsősorban apró rovarokból, például tücskökből, szöcskékből, legyekből és más ízeltlábúakból, köztük pókokból áll. Bár megfigyelték már, hogy az anolák kisebb hüllőkre, például fiatal szkinkekre is zsákmányolnak, ez nem tekinthető tipikus viselkedésnek. Sokan, akik háziállatként tartják ezeket a gyíkokat, lisztférgekkel, lárvákkal, kukacokkal és apró tücskökkel etetik őket.
Ragadozók
A főbb ragadozók közé tartozik a szélesfejű skink, a kígyók, a madarak és a városi élőhelyeken a macskák. Sok gyíkhoz hasonlóan az anolák is autotomikus farkat mutatnak, amelyek letörve vonaglanak. Ez eltereli a ragadozó figyelmét, és segít az anolának elmenekülni. Ekkor egy új farok kezd fejlődni. Az új farok azonban, amely nem csontot, hanem porcot tartalmaz, általában nem nő vissza ugyanolyan hosszúra, mint az első, és színében és textúrájában jelentősen eltérhet az állat többi részétől.
A szarkofág legyek egyes fajai, köztük a Lepidodexia blakeae élősködnek. A kifejlett legyek élő anolákon rakják le petéiket, és a légylárvák a gyík belsejében fejlődnek, amíg ki nem bújnak egy sebből, és a szedán kifejlett legyekké nem bábozódnak. A fertőzés gyakran halálos kimenetelű, a halálozási arány elérheti a 90%-ot is.
Szaporodás
A zöld anolák tipikus szaporodási időszaka már áprilisban kezdődik és szeptember végén ér véget, a gonádok aktivitását nagyrészt a fotoperiódus szabályozza, tavasszal az idő felmelegedésével és a nappalok meghosszabbodásával megnő, majd nyár végén visszafejlődik.
Ez idő alatt a hímek járőröznek a területükön, és ezeknek az élőlényeknek a legragyogóbb bemutatóit láthatjuk. A hímek megvédik a területüket és a nőstényeket a riválisoktól, miközben a nőstényeknek úgy udvarolnak, hogy élénk színű harmatpofáikat kinyújtva fel-le billegnek, szinte táncra perdülnek. A harmatpamacsot más hímek elriasztására is használják. A hím addig udvarol és üldözi a nőstényt, amíg sikeresen párzanak. Általában, amikor a nőstény készen áll a párzásra, hagyja, hogy a hím elkapja, és ekkor a hím a nyaka mögötti bőrredőbe harapva megragadja a nőstényt. A hím ezután a farkát a nőstény farka alá, a szellőzőnyílás közelébe helyezi. A hímeknek két nemi szervük van, az úgynevezett hemipenesek, amelyek általában a testükön belül maradnak, de párzáskor kifordulnak a szellőzőnyílásból. Úgy tűnik, hogy a hímek egymást követő párzások alkalmával felváltva használják a bal és a jobb oldali hemipéniszt.
A nőstény egyszerre egy-egy petefészek tüszőt érlel, a petefészkek felváltva termelnek. Az udvarló hím látványa kiváltja a petefészek fejlődését, a szexuális fogékonyságot, majd az ovulációt. Körülbelül két-négy héttel a párzást követően a nőstény lerakja első petesejtjeit, általában egy vagy két petesejtet. A nőstény a szaporodási időszak alatt kéthetente termelhet egy tojást, egészen addig, amíg körülbelül 10 tojást nem termel. A nőstény azonban a párzást követően akár nyolc hónapig is tárolhatja a spermát. Ezután a nőstény a puha héjú tojásokat egy sekély mélyedésbe temeti el, puha talajba, lombhulladékba, komposztba, korhadó fába vagy akár egy közeli fán lévő lyukba. A tojások átlagosan 12,5 mm (0,49 in) x 9,3 mm (0,37 in) méretűek.
A tojásokat a nap melege mellett hagyják kikelni, és ha sikerrel járnak, körülbelül öt-hét hét (30-45 nap) alatt, május végétől október elejéig kikelnek. Kikeléskor a kikelt fiókák 52-67 mm (2,0-2,6 in) hosszúak.
A kikelt fiókáknak önmagukról kell gondoskodniuk, mivel egyik szülő sem gondoskodik róluk. A fiatal fiókáknak óvakodniuk kell a környéken élő más kifejlett anoláktól, valamint a nagyobb hüllőtől és emlősöktől, amelyek megehetik őket. A fiatalabb anolák abban különböznek a felnőttektől, hogy kevésbé nyilvánvaló fejbordák, szélesebb fej és rövidebb farok jellemzi őket. Körülbelül nyolc hónap alatt válnak ivaréretté.
Fogságban tartás
A zöld anolák ideges természete miatt nem ajánlatos gyakran megpróbálni kezelni őket; ennek ellenére a zöld anolák népszerű háziállatok. Az egyes állatok könnyen vagy nehezen alkalmazkodnak a ketreces élethez. Gondoskodni kell arról, hogy az állatok megkapják a fogsághoz való alkalmazkodáshoz szükséges támogatást, és teljes és gazdag életet éljenek; a megfelelő méretű tartási hely, valamint a megfelelő növények és aljzatanyag kiválasztása nagyban hozzájárul ehhez.
A zöld anolák egy 20 gallonos vagy annál nagyobb terráriumban is megélhetnek, ahol a ketrec hátulját és oldalait számos növény szegélyezi. Az elülső középső részen hagyjunk egy nyitott területet, mint arénát, ahová a gyíkok számára jól látható helyen lehet bedobálni a megfelelően kalcium-kiegészítővel dúsított etetőrovarokat. A zöld anolák szeretnek leugrani a potenciális zsákmányra, és elnyelni azt.
Bár a zöld anolák nem túlságosan társas állatok, a vadonban mégis kapcsolatba lépnek szomszédaikkal, és laza klánokat alkotnak. Ez sikeresen átültethető a fogságban való életbe, ha több nőstényt tartanak együtt ugyanabban a ketrecben, bár minél több gyíkot tartanak, annál nagyobbnak kell lennie az akváriumnak. Ha azonban egynél több kifejlett hím van egy akváriumban, az a ketrec méretétől függetlenül elkerülhetetlenül területi vitákhoz és harcokhoz vezet, ami a ketrecben lévő összes állat számára fokozott stresszt okoz.
Szervezzen egy hősugárzót néhány legmagasabb növény fölé, hogy a hüllők közvetlenül alatta sütkérezzenek. A vadonban az anolák úgy isznak, hogy a levelekről lecsöpögtetik a vízcseppeket; ezért a vizet a legjobb egy ködös palackkal adagolni, mivel a gyíkok még akkor is figyelmen kívül hagyhatják a vizes edényt, ha súlyosan kiszáradtak. Mint minden hüllő esetében, itt is fontos, hogy a környezetük hőmérsékletét és páratartalmát a komfortzónájukon belül tartsuk.
Genomika
Ezt a fajt a Nemzeti Humán Genomkutató Intézet genomszekvenálási programja a genomika modellhüllőjének választotta. A laboratóriumi tenyésztés egyszerűsége és alacsony költsége, valamint a nemzetség sokféleségének evolúciós értéke miatt választották. 2011-ben ennek a gyíknak a teljes genomját szekvenálták és publikálták a Nature-ben. Genomjának publikálása előtt az amnióták közül csak az emlősök és három madárfaj genomját szekvenálták. A genomszekvencia tervezete 1,78 Gb (szemben az emlősök 2,0-3,6 Gb-os és a madarak 0,9-1,3 Gb-os genom-összeállításaival), amelynek 27%-a mobil elem, például LINE-ok. Az A. carolinensis genom-összeállításból összesen 17 472 fehérjekódoló gént és 2924 RNS-gént jósoltak.
Gallery
-
Male (green form)
-
Detail of head, green
-
Female (brown form)
-
Detail of head, brown
-
Color change from green phase to brown phase
-
When under a sharp shadow, the skin of the green anole may change color unevenly, temporarily leaving an imprint of the shadow
-
Female (brown) displaying dewlap
-
Male anole with extended dewlap
- ^ “The IUCN Red List of Threatened Species”. IUCN Red List of Threatened Species. Retrieved 2018-11-15.
- ^ a b Voigt F.S. 1832: In Cuvier`s Das Thierreich, geordnet nach seiner Organisation: als Grundlage der Naturgeschichte der Thiere und Einleitung in die vergleichende Anatomie, Vol. 2: 71.
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o John B. Jensen. Amphibians and Reptiles of Georgia. University of Georgia Press, 2008. Green Anole p. 296. ISBN 0820331112
- ^ Savannah River Ecology Laboratory
- ^ Animal Diversity Web, p. 1
- ^ Animal Diversity Web, p. 2
- ^ NCBI Taxonomy Browser
- ^ a b c d e f g Amphibians and Reptiles of the Carolinas and Virginia. Bernard S. Martof, Julian R. Harrison, III, William M. Palmer, Joseph R. Bailey. University of North Carolina Press, 1989. ISBN 0807842524
- ^ Jenssen; Greenberg; Hovde (1995). “Behavioral profile of free-ranging male Anolis carolinensis across breeding and post-breeding seasons”. Herpetol. Monographs. 9: 41-62. doi:10.2307/1466995. JSTOR 1466995.
- ^ Losos, J.B (2011). Gyíkok az evolúciós fán: Ecology and Adaptive Radiation of Anoles. University of California Press. pp. 279-281. ISBN 978-0-520-26984-2.
- ^ Claussen, D.L.; Art, G.R. (1981). “Heating and cooling rates in Anolis carolinensis and comparisons with other lizards”. Comparative Biochemistry and Physiology Part A: Physiology. 69 (1): 23-29. doi:10.1016/0300-9629(81)90634-4.
- ^ Yabuta, S.; Suzuki-Watanabe, A. (2011). “A testszínezés funkciója zöld anoláknál (Anolis carolinensis) a tenyészidőszak kezdetén: Advertisement Signaling and Thermoregulation”. Current Herpetology. 30 (2): 155-158. doi:10.5358/hsj.30.155.
- ^ Gary Nafis (2013). “Kaliforniában megtelepedett nem őshonos hüllők és kétéltűek”. CaliforniaHerps.com. Retrieved 2013-02-01.
- ^ Daniel F. Culbert; megyei tanácsadó (2002). “UGRÁLÓ GYÍKOK”. University of Florida IFAS extension. Retrieved 2014-05-09.
- ^ Sezen, Uzay. “Territoriális agresszió két zöld anole hím között”. Retrieved 16 July 2011.
- ^ a b Irschick, Duncan J.; Gentry, Grant; Herrel, Anthony; Vanhooydonck, Bieke (2006-03-01). “Effects of Sarcophagid Fly Infestations on Green Anole Lizards (Anolis carolinensis): An Analysis across Seasons and Age/Sex Classes”. Journal of Herpetology. 40 (1): 107-112. doi:10.1670/132-05A.1. ISSN 0022-1511.
- ^ Greenberg, Bernard és Gladwyn Kingsley Noble. “Az amerikai kaméleon (Anolis carolinensis Voigt) társas viselkedése”. Physiological Zoology 17.4 (1944): 392-439.
- ^ Crews, David. “Hemipenile preferencia: a hímek szerelési viselkedésének ingerkontrollja az Anolis carolinensis gyíkban”. Science 199.4325 (1978): 195-196.
- ^ “NHGRI’s Large-Scale Sequencing Research Network Sets Its Sights on Disease Targets” (Sajtóközlemény). NIH News. 2005-10-17.
- ^ Ad hoc hüllőgenomikai munkacsoport (2005-07-11). “Javaslat az első hüllőgenom szekvenálására: a zöld anolisz gyík, Anolis carolinensis” (PDF). Nemzeti Humán Genomkutató Intézet. Retrieved 2010-05-05.
- ^ Sezen, Uzay. “A zöld anole színt változtat”. Retrieved 16 May 2011.
- ^ Sweetlove L (31 Aug 2011). “Leleplezték a gyík genomját”. Nature. doi:10.1038/news.2011.512.
- ^ Alföldi J, Di Palma F, Grabherr M, Williams C, Kong L, et al. (2011). “A zöld anole gyík genomja és összehasonlító elemzése a madarakkal és emlősökkel”. Nature. 477 (7366): 587-591. doi:10.1038/nature10390. PMC 3184186. PMID 21881562.