A szilfákat kecses, méltóságteljes alakjuk miatt szeretik, ágaik olyanok, mint a szétterülő szökőkutak, és zöld leveleik ősszel aranyszínűvé válnak. Sajnos, az amerikai szil (Ulmus americana) már nem ajánlható, mert a holland szilfabetegség nevű pusztító kórokozóval szemben érzékeny. Részben a Morton Arborétum kutatásainak köszönhetően azonban más fajok és hibridek is ültethetők, amelyek ellenállóbbak a betegséggel szemben. A holland szilfabetegség pusztításából levont legnagyobb tanulság, hogy mennyire fontos, hogy az utcák mentén, a parkokban és az otthoni kertekben sokféle fa legyen, hogy az esetlegesen megjelenő betegségek vagy kártevők ne pusztíthassák el a fák nagy részét. A 19. század virágzó városaiban az amerikai szil volt a legnépszerűbb fa, amelyet ültettek, így a 20. századra sok utcát csak szilfák szegélyeztek, és nyáron ágaik katedrálisszerű mennyezete árnyékolta őket. Amikor a holland szilfabetegség (amely valójában Ázsiából származik) az 1950-es években átterjedt az Egyesült Államokba, az oltott gyökérrendszerükön keresztül vagy bogár segítségével szilfát szilfára tudott kaszálni. Manapság az arboristák és az erdészek gondosan ügyelnek arra, hogy olyan változatos fákat ültessenek, amelyek nem mind érzékenyek egy-egy kártevőre, betegségre vagy időjárási körülményre. A Fa- és Növénykeresőben számos betegségeknek ellenálló szilfát talál, más alternatív fákról pedig a Növényklinikán tájékozódhat.
Ez a faj a Swink and Wilhelm’s Plants of the Chicago Region című, a jelenlegi kutatásoknak megfelelően frissített kiadvány szerint a chicagói régióban őshonos.
Megtekintheti a holland szilfabetegségnek ellenálló amerikai szilfafajták listáját. A holland szilfabetegségnek ellenálló egyéb szilfa hibridek és kultivárokért látogasson el az Elm Cultivars
oldalra.