Milyen nyelv(ek)et beszélt a Messiás és más zsidók a második templom késői időszakában? A legtöbb bibliatanulmányozó gyorsan a görög és az arámi nyelvet fogja önként felajánlani, de vajon ez a teljes történet? Mel Gibson nyilvánvalóan így gondolta, amikor lefordíttatta a Passió-filmjének forgatókönyvét arámi nyelvre, feltehetően azért, mert ez volt az akkori nyelv. Van azonban egy kis, de növekvő tudatosság, hogy a héber is élő nyelv volt ebben az időben. Ennek az állításnak fogunk utánajárni, de kezdjük egy kis háttéranyaggal az arámi nyelvről.
Az arámi az Arám, Noé legidősebb fiának, Sémnek ötödik fiának leszármazottainak nyelve. Az i. e. 7-8. századra az arámi volt az asszír és a babilóniai birodalom “birodalmi nyelve”, és az őket követő perzsák is használták nyugati tartományaik kormányzására. Ebben az időszakban ez volt a termékeny félhold uralkodó nyelve. Az arámi beszéd használatára olyan helyeken találunk utalásokat, mint a 2Királyok 18:26, Ezsdrás 4:7, Ézsaiás 36:11 és Dániel 2:4.
11 Ekkor Eliakim, Sébna és Joah így szólt a táborparancsnokhoz: “Kérlek, beszélj a szolgáiddal arámi nyelven, mert mi értjük azt. Ne beszélj hozzánk héberül a falon ülők hallatára.”
12 De a parancsnok így válaszolt: “Csak a ti uratoknak és nektek küldött engem az uram, hogy ezeket a dolgokat elmondjam, és nem a falon ülőknek – akiknek hozzátok hasonlóan a saját mocskukat kell majd enniük és a saját vizeletüket inniuk?”
13 Ekkor a parancsnok felállt és héberül kiáltotta: “Halljátok a nagy király, Asszíria királyának szavait!
14 Ezt mondja a király: Ne hagyjátok, hogy Ezékiás megtévesszen benneteket! Nem tud megszabadítani titeket!”
Ézsaiás 36:11-14
Ezsdrás és Dániel, az Ószövetség “későbbi” könyvei közül néhány hosszabb szövegrész arámi nyelven íródott. A babiloni száműzetésben és az azt követő évszázadokban a zsidók körében mind a héber, mind az arámi nyelvet használták, bár úgy tűnik, hogy a héber maradt az uralkodó a Kr. e. 586-ban, a Templom lerombolásakor száműzött törzsek körében. Erről tanúskodnak a száműzött és a száműzetés utáni próféták héber nyelvű írásai a következő évszázadokban egészen Malakiásig (vagy Dánielig). Az arámi nyelv is használatban maradt ezekben az évszázadokban és egészen Jézus koráig, különösen Szíriában és Babilonban. (Érdekességként megjegyezzük, hogy az arámi nyelv még a mai napig is élő nyelvként használatban van Szíria és Irak számos távoli falujában.)
A görög nyelv elterjedtsége a Jézus korát megelőző évszázadokban, beleértve Jézus korát is, jól dokumentált és általánosan elfogadott. Nagy Sándor i. e. 330-320 között hatalmas területet hódított meg, és a görögök óriási hangsúlyt fektettek az általuk meghódított népek hellenizálására, a görög kultúra és társadalmi értékek népszerűsítésére. Ebben a hellenizációs törekvésben kiemelkedő szerepet játszott a görög nyelv meghonosítása és elterjesztése. Bár a rómaiak meghódították az egykori görög birodalom nagy részét, a görög megőrizte státuszát a keleti mediterrán világ nagy részének közös nyelveként.
A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a Messiás idején a görög és az arámi volt az általánosan beszélt nyelv Palesztinában. (A latin nyelvű igehirdetéseket és feliratokat a különböző római tisztviselők használták). Míg a görög nyelv szerepe ebben az időszakban vitathatatlan és magától értetődő, az arámi szerepe kissé homályosabb. Még tisztázatlanabb a héber ritkán tárgyalt szerepe. Az arámi és a héber nyelv szerepét érdemes közelebbről megvizsgálni. Az angol újszövetségi fordítások felületes átvizsgálása során olyan “arámi” és “héber” utalásokat találunk, mint a következő (NIV, 1985):
János 5:2 Van pedig Jeruzsálemben a Báránykapu közelében egy medence, amelyet arámi nyelven Betesdának hívnak, és amelyet öt fedett oszlopsor vesz körül.
János 19:13 Amikor Pilátus ezt meghallotta, kivezette Jézust, és leült a bírói székre egy olyan helyen, amelyet Kőszegnek neveznek (ami arámi nyelven Gabbatha).
14 A páskahét előkészületének napja volt, körülbelül a hatodik óra. “Itt van a ti királyotok” – mondta Pilátus a zsidóknak.
15 Ők azonban ezt kiáltották: “Vigyétek el! Vigyétek el! Feszítsétek meg!” “Keresztre feszítsem-e a ti királyotokat?” Pilátus megkérdezte. “Nekünk nincs más királyunk, csak a császár” – válaszolták a főpapok.
16 Végül Pilátus átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. A katonák átvették Jézust.
17 A saját keresztjét cipelve kiment a Koponya helyére (amit arámi nyelven Golgotának hívnak).
18 Itt keresztre feszítették őt, és vele együtt két másik embert – egyet-egyet mindkét oldalon, Jézust pedig középen.
19 Pilátus elkészíttetett egy hirdetményt, és a keresztre erősítette. Ez állt rajta: Názáreti Jézus, a zsidók királya.
20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a táblát, mert a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz, és a tábla arámi, latin és görög nyelven volt felírva.
János 20:16 Jézus így szólt hozzá: “Mária”. Ő feléje fordult, és arámi nyelven felkiáltott: “Rabboni!”. (ami azt jelenti: Tanító).”
Acts 21:40-22:3 Miután megkapta a parancsnok engedélyét, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Amikor mindnyájan elhallgattak, arámul szólt hozzájuk: 22:1 “Testvérek és atyák, hallgassátok most az én védelmemet”. 2. És mikor hallották, hogy arámi nyelven szól hozzájuk, nagyon elcsendesedének. Akkor monda Pál: 3. Monda pedig: Én zsidó vagyok, a kiilíciai Tarsusban születtem, de e városban nevelkedtem. Gamaliel alatt alaposan kiképeztek atyáink törvényében…”
Acts 26:14 Mindnyájan a földre estünk, és hallottam egy hangot, amely arámi nyelven szólt hozzám: “Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehezen rúgsz a kecskék ellen.””
Rev 9:11 Királyuk volt felettük az Abyss angyala, akinek a neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon.
Rev 16:16 Akkor összegyűjtötték a királyokat arra a helyre, amelyet héberül Armageddonnak hívnak.
Amint említettük, Jézus idejében a görög volt a kereskedelem és az üzlet nemzetközi nyelve, és az újszövetségi iratok görögül maradtak ránk. A fent idézett szövegekben mind az arámi, mind a héber nyelv szerepel, és a felszínen úgy tűnik, hogy az arámi nyelv elterjedtebb, mint a héber.
Az Újszövetség ógörög kéziratainak alaposabb vizsgálatakor azonban a fenti “arámi” minden feltételezett említése valójában az Εβραιστι szó valamelyik formáját tartalmazza, ami egyértelműen “hébert” jelent. Nem pedig Συριστι “arámi”, amit a Biblia más helyein, például a Dán 2:4-ben (a görög ÓSZ-ben) találunk. Valójában a Συριστι szó soha nem fordul elő az Újszövetségben. Az arámi nyelvet név szerint egyszerűen nem említik. Ez egy olyan eset, amikor fordítóink megpróbáltak “kisegíteni” minket, mert magával sodorta őket a hagyományos bölcsesség hulláma, amely sok éven át természetesnek vette, hogy a héber nem lehetett élő nyelv Jézus idejében.
A fordítókkal szemben tisztességesen szólva, valószínűleg sokakat összezavart az Újszövetségben a “héber” többszöri említése, ami nem tűnt összeegyeztethetőnek olyan részekkel, mint Jézus szavai a kereszten (“Eloi Eloi Lama Sabachthani” – “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”), amelyek arámi nyelven vannak. Erre az esetre és más hasonló esetekre e sorozat második részében még visszatérünk. Kétségtelenül hozzájárult a fordítók zavarához az arámi alakú helynevek megjelenése, mint például a “Golgota”, amelyet János héberül Εβραιστι-nek nevez. Első pillantásra ez arra engedhet következtetni, hogy az Εβραιστι lazán az arámi nyelvre utal, nem pedig a tényleges héberre, bár ez a feltételezés ellentmondásos. Az olyan helynevek esetében, mint a “Golgota”, valójában az történik, hogy ezek a kifejezések ugyanolyan felszívódáson mentek keresztül a héberben, mint az olyan helynevek, mint San Diego az angolban. Ahogy egy nyelvész nemrég kifejtette: “mint neveket, Jánosnak minden joga megvan ahhoz, hogy héberül nevezze őket, ahogyan én is írhatok az angol San Diego névről (Santiago, Sant Yago, aka. Giacommo, James, Sant Yakobos, Ya`aqov).”
Az egyszerű igazság az, hogy az Újszövetség szerzői többször és kifejezetten azért említenek héberül beszélő embereket, mert az emberek valóban héberül beszéltek. Az idézett újszövetségi szerzők többsége vagy mindannyian tudtak arámul is, és egészen biztosan ismerték a különbséget a héber és az arámi között. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy szavukon vesszük őket, amikor azt mondják, hogy az emberek héberül beszéltek. Josephus, az újszövetségi szerzők zsidó kortársa, aki görögül is írt, írásaiban egyaránt használja a “héber” (Εβραιστι) és az “arámi” (Συριστι) szavakat, és alkalmi pontossággal tesz különbséget közöttük, így tudjuk, hogy a héber és az arámi egyaránt létezett és különbözött egymástól. Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy a “héber” ismerete nem volt valami speciális és a művelt elitre korlátozódó dolog. Éppen ellenkezőleg, Pál például valóban a tömeg elé megy, és nyilvánosan héberül védekezik! Az Újszövetség tehát egyértelműen kimondja, hogy a Messiás idején héberül írtak, olvastak és beszéltek. Ráadásul sok helynek vagy héber neve volt, vagy arámi nevek, amelyeket a köznyelvi héberbe olvasztottak bele.
Meg kell említeni, hogy az Újszövetségben a héberre való utalások egy része a szövegben található, amit “zárójeles megjegyzésként” lehetne jellemezni. A szerzők zárójeles megjegyzéseket használnak, hogy valamit tisztázzanak, ebben az esetben a görögül olvasó közönségük számára. Ez nagyon erősen arra utal, hogy a helyek héber neveit könnyebben felismerték vagy megértették, mint ugyanezen helyek különböző görög neveit, legalábbis a szerzők közönségének jelentős része számára.
Ezek az utalások csak a jéghegy csúcsát jelentik, megvilágítják a Palesztinában a templom lerombolása előtti nyelvi helyzetet, és tanúskodnak a héber mint élő nyelv létezéséről Jézus idejében. Ami az angol Bibliáinkat illeti, megnyugtató, hogy az elmúlt két évtizedben a fent idézett részek számos angol fordítását úgy javították ki, hogy adott esetben “héber” helyett “arámi” szerepeljen.
Eddig elsősorban az Újszövetség azon részeit vizsgáltuk, amelyek kifejezetten héberül beszélnek (mivel mint kiderült, az arámi nyelvről egyáltalán nem volt explicit említés). A következő részben megnézünk néhány olyan esetet, amikor az Újszövetség írói tényleges héber és arámi beszédről számolnak be anélkül, hogy azt kifejezetten héberként vagy arámiként azonosítanák. Ezt követően rátérünk a héber és az arámi viszonylagos használatának nem bibliai bizonyítékaira a Második Templom késői időszakában. Addig is gondolkodjunk el a következőkön: Pál a damaszkuszi úton történt találkozásakor héberül szólt hozzá az Úr. Ez azt jelenti, hogy vagy a héber az Isten által választott nyelv, vagy pedig az Úr azért használta, mert ez volt Pál anyanyelve! Akárhogy is, milyen lenyűgöző betekintés a Biblia világába.
Author: E. A. Knapp