A leghíresebb argentin José de San Martín (1778-1850), akit a Dél Védelmezőjeként ismernek, és aki elsősorban Dél-Amerika déli részének a spanyol igától való megszabadításáért volt felelős.
Juan Manuel de Rosas (1793-1877) zsarnoki diktátor 1829 és 1852 között uralkodott Argentínában. Az államférfi és esszéista Domingo Faustino Sarmiento (1811-88) politikai taktikája és tolla sokat tett az aláásásáért. Száműzetése alatt Sarmiento megírta legjobb műveinek egy részét, köztük Facundót, egy rivális caudillo történetét. Argentína legirodalmibb államférfija Bartolomé Mitre tábornok (1821-1906) volt, aki 1862 és 1868 között volt elnök. Mitre, a La Nación című újság alapítója és tulajdonosa, számos fontos történelmi művet és életrajzot írt. A modern kor leghíresebb argentin politikai személyiségei Juan Domingo Perón Sosa (1895-1974) és második felesége, Eva Duarte de Perón (1919-52), akit “Evita” néven ismertek. Perón harmadik felesége, María Estela (“Isabel”) Martínez de Perón 1973-74-ben alelnök volt, majd férje halála után 1974-től 1976-ig elnök.
José Hernández (1834-86), az egyik első argentin irodalmár, aki írásaiban a gauchók kulturálatlan nyelvét használta, a legnagyobb gaucho-költeménynek tartott Martín Fierro szerzője. Ricardo Güiraldes (1886-1927) a “gauchesco” szellemét tartotta életben Don Segundo Sombra című regényében, amely egy argentin gaucho lelki tanulmánya. Benito Lynch (1885-1951) írásaiban kevésbé romantikus képet kapunk a pampák e szívós lovasairól. Leopoldo Lugones (1874-1938) költő művei az egész argentin élet és táj panorámáját nyújtják. José Mármol (1817-71) Amalia című regényében jól jellemzi a Rosas zsarnok alatti Buenos Aires-i életet, Enrique Rodríguez Larreta (1875-1961) pedig megírta az első nemzetközi hírnévre szert tett latin-amerikai regényt, a La gloria de Don Ramiro-t, amely a spanyol élet rekonstrukciója II. Fülöp uralkodása idején. Argentína vezető kortárs írója Jorge Luis Borges (1899-1986), aki leginkább esszéiről és olyan mesegyűjteményeiről ismert, mint a Historia universal de la infamia. Világhírű írók még Julio Cortázar (1914-84) és Adolfo Bioy Casares (1914-1999). A képzőművészet terén kiemelkedik Rogelio Irurtia (1879-1950) szobrász és Miguel Carlos Victorica (1884-1955) és Emilio Pettoruti (1892-1971) festő. Argentína legjelentősebb zeneszerzői Alberto Williams (1862-1952), a Buenos Aires-i Konzervatórium alapítója, Juan José Castro (1895-1968), Juan Carlos Paz (1901-72) és Alberto Ginastera (1916-83).
A leghíresebb argentin tudós, Bernardo Alberto Houssay (1887-1971) 1947-ben orvosi Nobel-díjat kapott a cukorbetegséggel kapcsolatos munkásságáért; a francia származású Luis Federico Leloir (1906-87) 1970-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Neves filozófusok közé tartozik Alejandro Korn (1860-1936), akinek munkássága a pozitivizmussal szembeni reakciót jelentette, és Francisco Romero (1891-1962). Carlos Saavedra Lamas (1878-1959), a nemzetközi jog szakértője, 1936-ban Nobel-díjat kapott a békéért. Adolfo Pérez Esquivel (sz. 1931) szobrász és építészprofesszor 1980-ban kapta meg a Nobel-békedíjat az argentin emberi jogi mozgalomban végzett munkájáért.