Az Argonaut nemzetség extrém szexuális dimorfizmust mutat, ami azt jelenti, hogy e fajok nőstényei sokkal nagyobbak, mint a hímek, egészen pontosan akár 30-szor nagyobbak. Továbbá, míg a hímek semelpara, ami azt jelenti, hogy csak egyszer párosodnak, majd elpusztulnak, addig a nőstény argonauták iteropa, ami azt jelenti, hogy életük során többször is tojást raknak.
Az argonautákat papírtengeralattjáróknak is nevezik, mivel a nőstények héja olyan vékony, mint egy papírlap.
A héj vagy tojáshéj a nőstény argonautákra jellemző tulajdonság, mivel a hímek nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy háti csápjaikkal tojáshéjat hozzanak létre. A nőstények hátcsápjai viszont a hegyükből kalcitot választanak ki. Míg más élőlények héja többnyire aragonitból áll, az argonauták héja három réteg kalcitból áll, és a magnézium-karbonát koncentrációja magasabb, mint más fejlábúak héjában.
Eredetileg úgy vélték, hogy az argonauták nem képesek saját maguk építeni a héjukat. Ehelyett úgy gondolták, hogy más élőlények által elhagyott páncélokat vesznek át, hasonlóan a remeterákhoz. Jeanne Villepreux-Power, akit az akváriumok anyjaként is emlegetnek, volt az első, aki 1832-ben kísérleti úton bebizonyította, hogy az argonauták képesek saját tojáshéjat gyártani. Ezt úgy tette, hogy kilyukasztotta a páncélt, és türelmesen megvárta, amíg a nőstények elkezdik a javítást. Ő volt az első, aki azt is megfigyelte, hogy az argonauták hogyan használják a páncélt költőkamraként, megfigyelve a polipokat a megtermékenyítési és szaporodási időszakban, augusztustól decemberig.
A hím kar, amely a spermiumokat hordozza, hectocotylus néven ismert, és leválik a hímről, amint az a nőstény köpenyüregébe kerül. A hím argonautáknak, más hím polipokkal ellentétben, a harmadik jobb karjuk helyett a harmadik bal karjuk hektokotilizálódik. A nőstény argonauta képes több, különböző hímektől származó hektokotyluszt tárolni és használni, amikor meg kell termékenyítenie az ikráit. A szaporodási időszakban a nőstény argonauta megháromszorozza páncéljának méretét, hogy elegendő helyet biztosítson a fejlődő ikrák számára.
A tojáshüvely létezésével kapcsolatban van egy meghökkentő evolúciós elmélet. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ammonitesz nevű tengeri puhatestű. Az ammoniteszek legtöbb faja a kréta-paleogén kihalási esemény következtében kihalt. Egyes tudósok feltételezik, hogy kihalásuk után a nőstény argonauták az ammoniteszek héját használták rejtőzködésre és tojásrakásra. E tudósok szerint fokozatosan képessé váltak arra, hogy megjavítsák ezeket a héjakat, és a végén létrehozzák a sajátjukat.
Kísérletek bebizonyították, hogy a nőstény argonauta nem képes hosszú ideig túlélni a héján kívül.