Katherine Dunham egy 1952-es fényképen a “Floyd’s Guitar Blues”-ról. A Special Collections Research Center, Morris Library, Southern Illinois University, Carbondale jóvoltából
Noha Katherine Dunham régóta az amerikai táncművészet egyik meghatározó alakjaként ismert, mégsem annyira közismert név, mint néhány kortársa, például Martha Graham vagy George Balanchine. Ennek ellenére alkotói hatása ugyanolyan mélyreható. Színházi karrierje mellett Dunham úttörő munkát végzett a táncantropológia területén, és egy olyan iskolát alapított, amely a multikulturális elveket testesítette meg évtizedekkel azelőtt, hogy ezt a kifejezést az oktatás területén használták volna.
Az 1909-ben Chicagóban született Katherine Dunham amerikai táncos-koreográfus, aki leginkább arról ismert, hogy balettjeibe afroamerikai, karibi, afrikai és dél-amerikai mozgásstílusokat és témákat épített be. Fiatal táncosként és a Chicagói Egyetem hallgatójaként az antropológiát választotta tanulmányai tárgyául. A tánc és az antropológia egyesülése egész pályafutása során nagy hatással volt koreográfusi stílusára.
Alfred Rosenwald asszony a Julius Rosenwald Alapítványtól részt vett Dunham egyik tánckoncertjén (egyesek szerint Erich Fromm, Dunham barátjának és mentorának sürgetésére a Chicagói Egyetemen), és lenyűgözték a fiatal táncosnő elképzelései a táncról és annak más kultúrák megértésében rejlő lehetőségeiről. Ennek eredményeként Dunham elnyerte a Rosenwald Alap ösztöndíját, hogy a Chicagói Egyetem antropológiai tanszékének és Melville J. Herskovitsnak, a Northwestern Egyetem antropológiai tanszékének vezetőjének égisze alatt tanulmányozza a karibi táncformákat. Így kezdődött Dunham történelmi útja az amerikai táncban.
Dunham eredeti célja a karibi táncok elemzése volt, de hamarosan felismerte, hogy ez túlságosan kiterjedt feladat egy útra. Átdolgozott napirendjében szerepelt egy jamaicai megálló, ahol egy maroon falut tanulmányozott, és ennek eredménye lett első könyve, az Utazás Accompongba. Ezt számos más szigeten tett látogatás követte, mielőtt Haitire érkezett, ahol kilenc hónapig tartózkodott. Haitin végzett munkája eredményeként született meg a Haiti táncai című szakdolgozata: Társadalmi szervezetük, osztályozásuk, formájuk és funkciójuk” című könyvet, valamint egy másik könyvet, a “Island Possessed. Ezek az úttörő tánc/antropológiai munkák jelentős első lépések voltak a ma már elismert táncantropológia részdiszciplínája felé. De még ennél is jelentősebb volt az a hatás, amelyet Dunham terepmunkája gyakorolt saját művészi fejlődésére. A Haitin töltött idő alatt Dunham megértette – mind intellektuálisan, mind kinetikusan – a fekete tánc afrikai gyökereit a Nyugat-Indiákon. Az általa kulturális gyökereknek tekintett kultúra e fizikai megértéséből kiindulva Dunham elkezdte kifejleszteni az első afroamerikai koncerttánc-technikát.
Az Egyesült Államokba való visszatérése után Dunham New Yorkba ment, hogy előadja és koreografálja ezt az újfajta afroamerikai táncot. Ez azt jelentette, hogy maga mögött hagyta az akadémiai színteret; koreográfusi munkáját mégis továbbra is az antropológus szemszögéből közelítette meg.
Dunham koreográfiai megközelítése az volt, hogy kiválasztott bizonyos mozgásmotívumokat, majd adaptálta, kibővítette és elvonta őket, amíg saját művészi állásfoglalásává nem váltak. Dunham ugyanezt a módszert alkalmazta táncainak témájára is. Lehet, hogy egy ötletet egy konkrét rituális eseményből merített, de mindig megőrizte a kötődést ahhoz az eredeti kulturális kontextushoz, amelyből a mozgás vagy az ötlet származott. Ez a folyamat rendkívül teátrális produkciót eredményezett, amely ugyanakkor fenntartotta a kapcsolatot a rituális töltésű kulturális eseményekkel. Valószínűleg ez a rituálékhoz való kötődés is hozzájárult ahhoz, hogy a táncok annyira megmozgatták a közönséget.
A jobb oldali kép felirata: Katherine Dunham és egy diák a Southern Illinois University-n, 1960-as évek körül. A Special Collections Research Center, Morris Library, Southern Illinois University, Carbondale jóvoltából.
Dunham koreográfiája és fellépő társulata rendkívül kedvező fogadtatásra talált New Yorkban. Sikere egyre változatosabb lehetőségekhez vezetett, többek között Broadway-előadásokhoz, játékfilmekhez, koreográfiákhoz, valamint Sol Hurok (a korszak egyik vezető színházi impresszáriója) által bemutatott országos és nemzetközi turnékhoz.
Az 1940-es évek közepén Dunham visszatért New Yorkba, és megnyitotta a Dunham School of Dance and Theatre-t, az elsőt a sok Dunham-iskola közül. Az iskolát 1946-ban kibővítették, és átkeresztelték Katherine Dunham School of Arts and Researchre. Az iskola interdiszciplináris tanterve akkoriban radikálisnak számított, és ma is egyedülálló. Az iskolában oktatott kurzusok következő listája egyértelműen egy antropológus által kidolgozott tanterv: általános antropológia, bevezető pszichológia, tudományos módszer és logika, balett, modern tánc, táncjegyzetelés, drámatörténet és karibi folklór.
Nézzen videókat Katherine Dunhamről, amint számos haiti táncot ismertet:
Katherine Dunham a tánctechnikáról (haiti táncos, Rachel Tavernier, bemutatja a Rocking Horse-t)
A hagyományos haiti “Mahi”
A hagyományos haiti “Mahi”
A hagyományos “Mahi” bemutatása. Haiti “Ibo”
A hagyományos haiti “Pétro”
Dunham az 1940-es évek végétől az 1960-as évek elejéig folytatta kiterjedt turnéit. Film- és televíziós koreográfiákat készített, és iskolákat nyitott Párizsban, Stockholmban és Rómában. Ezután visszatért Haitire élni, kutatni és írni. 1964-ben rezidens művész lett a Southern Illinois University-n, ahol később professzor és a Performing Arts Training Center igazgatója lett. 1983-ban a Kennedy Center Honors kitüntetésben részesült, 2000-ben pedig a Dance Heritage Coalition “America’s Irreplaceable Dance Treasures: the first 100” (Amerika pótolhatatlan tánckincsei: az első 100) közé választotta. Azóta is tanítja a Dunham-technikát fiatal táncosoknak az East Saint Louis-i Dunham Centersben, ahol a környékbeli lakosok számára a karibi és afrikai művészetet népszerűsíti.
Dunham azt tette, amiről minden művész álmodik – új művészeti formát teremtett. Korai terepmunkájára támaszkodva, évekig tartó előadások és koreográfiák során finomította módszertanát, és végül létrehozta a produktumot: Az afroamerikai táncot. Egy technikát és egy tudásanyagot is átadott a tánctanulók következő generációinak.
Amikor megkérdezték tőle, hogyan jellemezné munkája jelentőségét, Dunham így válaszolt: “Mindig is úgy tűnt számomra, hogy végső soron nem a terepi anyag vizsgálata és rögzítése a fontos, hanem inkább annak használatának és lefordításának valamilyen gyakorlati, kézzelfogható bizonyítéka”. Ez a kézzelfogható bizonyíték nyilvánvaló Dunham munkájában és tanítványai munkájában.