Áttekintés
A folyadék felhalmozódását a hasüregben aszcitesznek nevezzük. Az aszcitesz gyakori a májzsugorodásban szenvedő embereknél, és általában akkor alakul ki, amikor a máj kezd összeomlani. Általában az ascites kialakulása előrehaladott májbetegségre utal, és a betegeket májátültetés megfontolására kell beutalni.
Az okok
A májzsugor a leggyakoribb oka az ascitesnek, de más betegségek, például szívelégtelenség, veseelégtelenség, fertőzés vagy rák is okozhatnak aszcitist. Az aszciteszt a májban futó vénákban megemelkedett nyomás (portális hipertónia) és a máj hegesedése, azaz a májzsugorodás okozta májfunkciócsökkenés kombinációja okozza.
Tünetek
A legtöbb aszciteszes betegnél haspuffadás és gyors súlygyarapodás jelentkezik. Egyeseknél bokaduzzanat és légszomj is kialakul a tüdő körüli folyadék felhalmozódása miatt. További tünetek vagy szövődmények is előfordulhatnak, amelyeket az alábbiakban sorolunk fel.
Hasi fájdalom, kellemetlen érzés és nehézlégzés: Ezek akkor jelentkezhetnek, ha túl sok folyadék halmozódik fel a hasüregben. Ez korlátozhatja az étkezés, a járás és a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek végzésének képességét.
Fertőzés: Ezt spontán bakteriális hashártyagyulladásnak (SBP) nevezik, és általában hasi fájdalmat, érzékenységet, lázat vagy hányingert okoz. Ha ezt nem diagnosztizálják vagy kezelik azonnal, a betegnél veseelégtelenség, súlyos fertőzés a véráramban vagy szellemi zavartság alakulhat ki. A diagnózis felállítása általában a hasüregből vett folyadékmintával történik. Ez a fertőzés intravénás antibiotikumokkal kezelhető, és a gyógyulás után a betegek hosszú távú antibiotikumos kezelést igényelnek, hogy megakadályozzák az SBP kiújulását.
Akcitákkal összefüggő sérv: A megemelkedett intraabdominális nyomás köldöksérv (a köldök körül) és lágyéksérv (ágyéki sérv) kialakulásához vezethet, amelyek hasi panaszokat okozhatnak. A műtéti javítást általában elkerülik, kivéve, ha súlyos fájdalom utal arra, hogy a belek vagy a szövetek beszorulhatnak vagy kicsavarodhatnak, valamint a sérv tartósan kidudorodik. Ezeket a műtéteket olyan sebészeknek kell elvégezniük, akiknek van tapasztalatuk a cirrózisos betegek kezelésében.
Folyadék felhalmozódása a mellkasban: Ezt nevezik hepatikus hydrothoraxnak, és a hasüregi folyadék a hasüreg mellett a tüdőüregekbe (többnyire a jobb oldalon) is betölti. Ez az állapot légszomjjal járhat terheléskor vagy néha nyugalomban is.”
Rizikófaktorok
Az ascites kialakulása általában előrehaladott májbetegségre utal, és a betegeket májátültetés megfontolására kell beutalni.
Szűrés/diagnózis
Az aszciteszt attól függően, hogy mennyi folyadék van a hasüregben, az orvos fizikális vizsgálattal diagnosztizálhatja, de általában olyan vizsgálatokkal, mint az ultrahang vagy a hasi CT-vizsgálat megerősítik. A betegek többségénél az orvos azt fogja javasolni, hogy a hasfalon keresztül (helyi érzéstelenítés után) egy kis tűt szúrjanak be a folyadék eltávolítására, hogy azt laboratóriumban megvizsgálhassák. Ezt a vizsgálatot paracentézisnek nevezik. Az eltávolított folyadékot fertőzésre vagy rákra utaló jelek keresésére és a folyadék felhalmozódásának okának megállapítására fogják vizsgálni.
Kezelés
Az ascites kialakulása általában arra utal, hogy a máj nem működik jól. Az aszcitesz kialakulása után 5 évvel a túlélési arány mindössze 30-40%, ezért fontos, hogy a beteg és az orvos megbeszélje a májspecialistához és májtranszplantációs központba való beutalást.
Az aszcitesz kezelésének legfontosabb lépése a sóbevitel szigorú csökkentése. A sóbevitelt napi 4-5 grammra (2000 mg nátrium) vagy annál kevesebbre kell korlátozni. Mivel nehéz lehet meghatározni a különböző élelmiszerek sótartalmát, általában ajánlott, hogy a hasvízkórban szenvedő beteg keressen fel egy táplálkozási szakembert (dietetikust), aki tanácsot ad a különböző, kerülendő ételekkel kapcsolatban. A betegek használhatnak sóhelyettesítőt, de fontos, hogy olyat válasszanak, amely nem tartalmaz káliumot, mert az aszcitesz kezelésére szolgáló bizonyos gyógyszerek hatására a káliumszint megemelkedhet. Fontos megbeszélni az orvossal vagy a dietetikussal, hogy melyik sóhelyettesítő használata lehet biztonságosabb.
A leggyakrabban vízhajtókra (diuretikumok) lesz szükségük a betegeknek az ascites kezelésére. A leggyakrabban használt víztabletták a spironolakton (Aldactone) és/vagy a furoszemid (Lasix), és ezek adagját megfelelően be kell állítani. Ezek a víztabletták problémákat okozhatnak a vér elektrolitjaival (nátrium- és káliumszint), ezért szoros vérvizsgálatra lehet szükség. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a víztabletták szedése nem helyettesíti a sófogyasztás csökkentését, mivel a víztabletták csak akkor működnek, ha korlátozott sófogyasztással együtt szedik őket.
A testsúly napi mérlegen történő ellenőrzése és az orvoshoz való fordulás minden olyan esetben, amikor 10 kilónál nagyobb súlygyarapodás (vagy 3 egymást követő napon keresztül napi 2 kilónál nagyobb súlygyarapodás) tapasztalható, jó stratégia az ascitesben szenvedő betegek jobb kezelése érdekében.
Ha a folyadékgyülem nem kezelhető optimálisan víztablettákkal és sószegény diétával, a betegeknél a tünetek enyhítése érdekében szükség lehet nagy mennyiségű folyadék eltávolítására (paracentézis). A nehezen kezelhető aszciteszben szenvedő betegek számára más eljárások is rendelkezésre állnak, mint például a radiológus által a májban elhelyezett sönt (úgynevezett TIPS), amely megakadályozza az aszciteszből származó jelentős folyadékfelhalmozódást. Mint korábban említettük, a hasvízkórban szenvedő betegek súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek, és gyakran értékelik a májátültetés lehetőségét. Ezeknek a betegeknek több mint a fele nem éli túl a 2-3 évet májátültetés nélkül.
A szerző(k) és a publikáció dátuma(i)
Naga P. Chalasani, MD, FACG, és Raj K. Vuppalanchi, MD, Indiana University School of Medicine, Indianapolis, IN – Publikálva 2006 januárjában. Frissítve 2013 júliusában.
Return to Top