A legtöbb személyautó elejére tárcsafékeket szerelnek, és a hátsó fékeknél is jobb megoldásként ismerik el. A FWD járműveken az első fékek biztosítják a jármű fékerejének több mint 70%-át.
Fix és úszó féknyergek
A gyártók ma kétféle féknyerget szerelnek a személyautókba és a könnyű teherautókba. A rögzített féknyereg két vagy több dugattyút használ, hogy egyszerre a forgórész mindkét oldalán szorítóerőt biztosítson. A lebegő féknyereg egydugattyút és a féknyereg testét vagy tartóját használja a betétekre és a forgórészre ható szorítóerő biztosítására. Ezek a féknyergek kenhető csapokon vagy síneken csúsznak.
Lendülő féknyergek
Az úszó féknyereg általában egy dugattyút használ a belső fékbetétnek a rotor belső oldalával való érintkezéshez. A belső fékbetétnek a forgórész belső felületével való érintkezésének ereje a féknyerget a konzolra vagy a kormánycsuklóra szerelt csapokon csúszásra vagy lebegésre készteti. Ez arra kényszeríti a féknyeregház belsejébe szerelt külső betétet, hogy érintkezzen a forgórész külső oldalával. Ez a forgó forgórészre ható szorítóerő okozza a kerék lassulását és megállását. Ezek a csúszócsapok beragadhatnak a furatukba, ami megakadályozza a megfelelő fékerőt, és a belső fékbetét idő előtti kopását okozza.
Fixált féknyergek
A fix féknyereg a rotor mindkét oldalán dugattyúkkal rendelkezik. Ezek a dugattyúk azonos erővel szorítják össze a belső és a külső fékbetéteket, ami a jármű megállását okozza. A könnyű és közepes teherautók és a luxusautók rendelkeznek fix féknyergekkel.
A féknyergek dugattyúi krómozott acélból vagy fenolos műanyagból készülnek. Mindkettő üreges a súlycsökkentés érdekében. A fenolos dugattyúk kiváló hőszigetelők, így segítenek megakadályozni, hogy a hő lebomlassza vagy felforralja a fékfolyadékot.