Context: A nyaki és mellkasi szomatikus diszfunkció mindenütt jelenlévő jellege megköveteli, hogy az osteopátiás orvosok alapos ismeretekkel rendelkezzenek a regionális gerincmechanikáról és azok funkcionális és diszfunkcionális összefüggéseiről.
Célkitűzés: Annak meghatározása, hogy a nyaki és mellkasi szomatikus diszfunkció egyidejűleg jelentkezik-e, különösen a gerinc occipitoatlantalis (OA) és felső mellkasi (T1-T4) régiójának szomatikus diszfunkciója.
Módszerek: A nyaki és mellkasi szomatikus diszfunkció gyakoriságának retrospektív elemzését végeztük el, amelyet a kar diagnosztizált másodéves osteopata orvostanhallgatóknál. A szomatikus diszfunkciót olyan csigolyaegységként definiáltuk, amely a következő tapintási jellemzők bármelyikével rendelkezik: szöveti textúra-változás, a mozgás és a relatív helyzet aszimmetriája, mozgáskorlátozottság vagy érzékenység (azaz TART-kritériumok). Minden egyes diagnosztizált szomatikus diszfunkció esetében feljegyezték az érintett csigolyaegység felsőbb szegmensét azonosító szegmentális szintet, valamint a gerinc régióját (pl. nyaki vagy mellkasi). Az adatokon leíró elemzéseket, Pearson χ(2)-tesztet és varianciaanalízist alkalmazó regressziós modellt végeztek.
Eredmények: A vizsgálatba bevont 338 hallgató közül a következő 5 csigolyaszegmensben találták a szomatikus diszfunkció legmagasabb előfordulási gyakoriságát: OA (257 ), C3 (257 ), T3 (247 ), T5 (226 ) és T4 (223 ). Az OA csigolyaszegmens és a következő szegmensek közötti összefüggés Pearson χ(2) tesztje statisztikailag szignifikánsnak bizonyult: AA (P=.024), C2 (P=.032) és T4 (P=.045). A varianciaanalízis statisztikai szignifikanciát mutatott a felső nyaki (OA, AA, C2) szomatikus diszfunkció előfordulása és a felső mellkasi (P<.001) és a középső mellkasi (T5-T8) (P<.001) szomatikus diszfunkció között; az alsó nyaki (C3-C7) (P=.74) és az alsó mellkasi (T9-T12) (P=.085) szomatikus diszfunkció előfordulása nem bizonyult szignifikánsnak.
Következtetés: A nyaki szomatikus diszfunkció és a mellkasi szomatikus diszfunkció között statisztikailag szignifikáns összefüggés igazolódott. Emellett statisztikailag szignifikáns összefüggés volt az OA és az AA, C2 és T4 csigolya szegmensek diszfunkciója között. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a felső mellkasi és középső mellkasi gerincszakaszban található diszfunkcionális csigolyasegmensek száma egyenesen arányos a felső nyaki gerincszakaszban található diszfunkcionális szegmensek számával.