Published by:
Subscribe
Click Here to Manage Email Alerts
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Back to Healio
A patellofemorális kondrózis/arthrosis rendkívül gyakori. Gyakran véletlen lelet, és a Nemzeti Kosárlabda Szövetség tünetmentes játékosainál az MRI-felvételek közel 50%-ában jelentették.
Az ízületi porc aneurális, és a legtöbb fájdalom a lágyrészekből ered. A kezelő ortopéd sebésznek óvatosnak kell lennie, amikor a beteg elülső térdfájdalmát patellofemorális ízületi porc elváltozásának tulajdonítja. Gyakran véletlen leletről van szó, és feltétlenül más okokat kell keresni. A legtöbb patellofemorális fájdalom megszűnik, ha a jelentős ízületi porcelváltozás jelenléte ellenére konzervatív módon kezelik. Mindig alaposan vizsgálja meg a lágyrészeket, mint a fájdalom forrását.
Etiológia
Az ízületi porcelváltozások etiológiája gyakran másodlagos a helytelen elhelyezkedés, instabilitás vagy trauma miatt. Az Egyesült Államokban azonban leggyakrabban az exogén elhízásból eredő túlterhelés és a megnövekedett testtömegindex miatt másodlagos, ami bizonyítottan növeli a patellofemorális degeneratív ízületi betegségek előfordulását. A műtéti beavatkozást csak akkor szabad megfontolni, ha más okokat gondosan kizártak, és minden rehabilitációs erőfeszítés kudarcot vallott.
Anthony A. Schepsis
Ha az elsődleges etiológia a rendellenesség vagy az instabilitás, hacsak az elváltozás nem egy nagy traumás teljes vastagságú elváltozás vagy csontvesztéssel jár, akkor általában a legjobb, ha csak az elsődleges etiológiát kezeljük és az elváltozás egyszerű debridementjét végezzük. A traumás patellaficamot szenvedett betegek több mint 90%-ánál a patella medialis fazettáján jelentős kondrális elváltozás található.
Hasonlóképpen, a tibia tuberculum osteotomiát igénylő rossz irányultságú betegeknél a porc helyreállítása általában nem szükséges elsődleges eljárásként, kivéve, ha az elváltozás nagy, teljes vastagságú, csontvesztéssel jár, vagy nagyon tünetes, és olyan földrajzi helyen található, ahol valószínűleg nem segít a helyreállító/terhelést megszüntető eljárás.
Porc helyreállítása
Egyes betegeknél szükség van porc helyreállítására – sok esetben a helyreállító/terhelést csökkentő eljárással együtt – és leggyakrabban a sípcsontgumó anteromedializációjára. Általánosan elfogadott, hogy a csontplasztika, mint izolált eljárás, korlátozott haszonnal jár. Általában diagnosztikai vagy “staging” artroszkópiaként mutatom be a betegnek, amelynek lehet némi terápiás haszna. Az ízületi porc vastagsága miatt a mikrofraktúra a térdkalácson kevéssé bevált, és jobban működik a trochleán. A mikrofraktúra azonban néha ésszerű első vonalbeli eljárás egy gondosan felépített rehabilitációs programmal együtt.
A porc helyreállító eljárások két fő kategóriába sorolhatók: a sejtalapú terápiák és az osteochondralis transzfer eljárások (autograft vagy friss allograft). A leggyakoribb és legrégebben alkalmazott sejtalapú terápia az autológ kondrocitaimplantáció. Tapasztalataim a trochleán való alkalmazásával jobbak, különösen a teljes vastagságú elváltozásokkal kapcsolatban, amelyek jobban átszelik a barázdát, mint a patellát, mivel az ízületi porc vastagsága nehezen reprodukálható. Azonban sok ortopéd sebész van, aki jó eredményeket ért el ezzel az eljárással a patellán, általában realizáló/terhelésmentesítő oszteotómiával kombinálva. Számos sebész rövid távú sikereket ért el a juvenilis kondrociták beültetésével, azonban hosszú távú eredmények és prospektív összehasonlító tanulmányok hiányoznak.
A korábbi csontcsonttörés vagy a patella osteochondritis dissecans következtében kialakult teljes vastagságú traumás defektusok esetében előnyben részesítem a donor patellából származó – a recipienshez hasonló szélességű, hosszúságú és konfigurációjú (Wiberg-típusú) – friss csontcsontdugó beültetését. Ez az én kezemben jobban reprodukálja a patella ízületi porcvastagságát, mint a sejtalapú terápiák. Ezt a trochleáris oldalon is előnyben részesítem a teljes vastagságú elváltozások esetében, kivéve, ha a defektus keresztezi a barázdát, amely esetben sejtalapú terápiát alkalmazok.
Az osteochondralis autológ transzfer rendszer (OATS) számomra soha nem jelentett sok értelmet. Az OATS a trochlea relatív nem teherviselő felületéről a patellára helyezi át a dugókat, az ízületi porc vastagságának jelentős eltérése mellett, valamint az azonos tüneti rekeszben történő átültetéssel.
A patellofemorális ízületi protézis az öregedő sportolóknál a patellofemorális artritisz végstádiumában az utóbbi években újra feltámadt, valószínűleg jobb általános eredményekkel a jobb technológia és a biomechanika jobb megértése miatt. A megfelelő újrarendezés és stabilizáció ugyanazon elveit kell követni ezeknél az eljárásoknál is.
Összefoglalás
A patellofemorális ízületben gyakoriak a jelentős ízületi porcelváltozások. Ha az elváltozások okozzák a tüneteket, gyakran jól reagálnak az egyszerű debridementre az elsődleges etiológia kezelésével együtt, ha van ilyen. Do not rush into a major cartilage restoration procedure as a primary procedure unless it is deemed absolutely necessary or if the lesion is large, full thickness or associated with bone loss.
- Anthony A. Schepsis, MD, is in practice at Coastal Orthopedics in Beverly, Mass. and is a professor of orthopedic surgery at Boston University Medical Center. He can be reached at [email protected].
- Disclosure: Schepsis has been a paid consultant and lecturer for Smith & Nephew, De-Puy Mitek and Arthrosurface.
Subscribe
Click Here to Manage Email Alerts
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Back to Healio