Az érzelemgép

A tükrözés olyan társadalmi jelenség, amikor az emberek egy másik személy testtartását, gesztusait és szavait utánozzák.

Ez gyakran öntudatlan viselkedés – ritkán vagyunk tudatában, amikor ezt tesszük -, de annak a jele, hogy az emberek egymásra hangolódnak és szinkronban vannak egymással.

Amikor két ember tükrözik egymást, az azt mutatja, hogy komfortérzet, bizalom és kapcsolat van közöttük.

A hosszú távú barátok és a romantikus párok különösen egymásra hangolódnak. Ha valaha is elmész egy lakott közterületre, például egy parkba, bevásárlóközpontba vagy forgalmas utcára, gyakran észreveheted, hogy a párok tükrözik egymást, miközben interakcióba lépnek. Ez szociális lényként alapvető természetünk része.

Nekem például van egy erkélyem a lakásomban egy nagyon forgalmas brooklyni utca felett. Ez egy jó hely arra, hogy lazán megfigyeljem az emberi viselkedést.

Az egyik gyakori dolog, amit látok, hogy párok lépésben járnak. Tökéletes szinkronban lépnek a bal és a jobb lábukkal, mint egy menetzenekar. Hajlamosak arra is, hogy egyszerre nézzenek egymásra és egyszerre nézzenek el. Szó szerint úgy tűnik, mintha kapcsolatban állnának egymással.

A tükrözés sok szempontból a perspektívaátvétel vagy az empátia egy formájának tekinthető.

A pszichológia korábbi kutatásai azt mutatják, hogy a testünk sokat elárul arról, hogyan gondolkodunk és érzünk (a kifejezés erre a “megtestesült megismerés”).

Azáltal tehát, hogy átvesszük egy másik ember testtartását és testbeszédét, jobb képet kaphatunk arról, hogy mit tapasztal a másik ember az ő szemszögéből.

Ez nem csak arról szól, hogy az emberek szeretik magukat visszatükrözve látni – ez mélyebb ennél. A tükrözés azt mutatja, hogy hajlandóak vagyunk megérteni valakit, és valóban kapcsolatot teremteni vele.

Itt egy érdekes példa a tükrözésről Barack Obama, John McCain és Rahm Emanuel között (három befolyásos politikus, akik valószínűleg jól értenek a kommunikáció művészetéhez):

A tükrözés gyakran a nonverbális kommunikáció olyan formáihoz kapcsolódik, mint a testtartás, a gesztusok, az arckifejezés vagy a légzés. De a szavakat és a beszélt nyelvet is visszatükrözzük.

Azzal, hogy visszamondjuk, amit az emberek mondanak, gyakran megmutatjuk, hogy megértettük őket. Egy pincér vagy pincérnő, aki egy étteremben megismétli a vendég rendelését, nagyobb valószínűséggel emlékszik rá, mint az, aki csak annyit mond: “Oké, értettem!”

Amikor visszatükrözzük az emberek szavait (akár hangosan, akár a fejünkben), az elménk egy gyors mentális ellenőrzést végez, hogy van-e értelme annak, amit hallottunk, és hogy megértettük-e.

Egy nagyon alapvető szinten minden tükrözés úgy működik, hogy jobban megértsük az embereket, akikkel interakcióban vagyunk.

Hogyan gyakoroljuk a tükrözést a mindennapi interakciókban

Míg a tükrözés gyakran tudattalan folyamat, vannak dolgok, amikkel gyakorolhatjuk, hogy természetesebbé tegyük számunkra.

Amint a fenti képen látható, a politikusok hihetetlenül folyékonyan tükröznek. Nem is kell gondolkodniuk rajta, mert hozzászoktak az emberekkel való interakcióhoz és a valódi kapcsolatok kiépítéséhez; ez kell a túléléshez a politika világában, ahol fontos az emberek megértése és megnyerése nap mint nap.

De sok politikus intenzív testbeszéd- és tükrözési tréningen is részt vesz, hogy olyan jó legyen, amilyen jó. Ezt egész életükben tudatosan kellett gyakorolniuk, mielőtt második természetükké vált volna. Vannak trénereik és tanácsadóik, akik megtanítják nekik, hogyan lehet a leghatékonyabban elérni a szélesebb közönséget.

A jó hír azonban az, hogy te magad is gyakorolhatod a tréninget, hogy minél folyékonyabban tudj tükrözni. Íme néhány praktikus tipp, amivel elindulhat:

• Figyelje meg a tükrözést mások interakcióiban. Ezt már említettem korábban, de ha képes vagy felismerni a tükrözést egy külső szemszögből, az segíteni fog abban, hogy a saját interakcióidban is jobban felismerd. Ha találsz ehhez egy természetes környezetet, próbáld ki a filmeket vagy a tévéműsorokat.
• Jegyezd fel a tükrözést a saját interakcióidban. Legyen tudatosabb, amikor azon kapja magát (vagy egy másik személyt), hogy hasonló testtartást vesz fel, vagy bizonyos szavakat ismételget vissza, vagy ugyanabban az időben kortyol egy italt. A tükrözés valamilyen mértékben szinte minden interakcióban megtalálható. Csak jobban oda kell figyelned rá.
• Aktívan gyakorold a tükrözés kisebb formáit. Csak a tükrözés egy aspektusára koncentrálj az interakciódban. Ha leülsz, csak utánozd az illető testtartását vagy kezeit (keresztbe tett/nem keresztbe tett, nyitott tartás/zárt tartás stb.) Kérdezd meg magadtól: “Mit árul el ez nekem arról, hogy az illető mit gondol vagy érez?”. Ne feledje, hogy a tükrözés az empátiáról és a ráhangolódásról szól, nem pedig a mimikázásról a mimikázás kedvéért.
• Ne féljen megszakítani a tükrözést. Ha mindig mindent tükrözni próbálsz, az természetellenesnek és kínosnak fog tűnni. Ne félj attól, hogy a saját dolgodat csináld, és hagyd, hogy az illető a saját dolgát csinálja. Nem kell, hogy fizikailag 100%-ban szinkronban legyetek ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsetek valakivel. Ez csak egy eszköz a rendelkezésedre.

Kövesd ezeket az alapelveket, de ne terheld túl magad. A tükrözés fontos eszköz a kommunikációban, de ha túlgondolod, akkor visszafelé sülhet el. Ne gondoljon túl sokat a tükrözésre, ha az elvonja a figyelmét a másik meghallgatásától és a valódi beszélgetéstől.

Mit jelent, ha valaki nem tükröz?

A tükrözés a kényelem, a bizalom és a kapcsolat jele. Ezért lehetséges, hogy azok a személyek, akik nem tükrözik egymást, valamilyen konfliktust élnek át, vagy nincsenek szinkronban.

Ha valaki testtartása azt jelzi, hogy “Ideges vagyok!”, de a másik személy testtartása azt jelzi, hogy “Boldog vagyok!”, akkor a két ember között valószínűleg nincs összhang. A gondolataik és az érzelmeik nincsenek összhangban – és valószínűleg nem kommunikálnak hatékonyan.

A tükrözés lényege, hogy így jobban megérthetünk másokat, és valódi szinten kapcsolódhatunk hozzájuk. Az, hogy képes vagy tükrözni valakit, ugyanolyan képesség, mint az, hogy képes vagy meghallgatni valakit (ez egy másfajta hallgatás).