A szív- és lélegeztetés (CPR) évszázadok óta szó szerint életmentő eszköz. A néhány évente megjelenő új irányelv-frissítésekkel, amelyek az újraélesztés technikáinak tökéletesítésére törekszenek, a sürgősségi ellátás ezen formája modernnek tűnhet. Ami meglepő lehet, hogy bizonyos mértékig már 1740 óta alkalmazzák, amikor a Francia Tudományos Akadémia a szájból szájba lélegeztetést ajánlotta fulladásos áldozatoknak.
Dr. James Elm mutatta be először a technikát, és Dr. Peter Safarral együttműködve bizonyította az újraélesztés hatékonyságát és számos előnyét más sürgősségi eljárásokkal szemben. Dr. Peter Safar volt a szerzője az “ABC of Resuscitation” című könyvnek, amely egyfajta “az újraélesztés bibliája” lett.”
“Az első kísérletek a hirtelen szívmegállás vagy szívroham kezelésére az 1700-as évek közepén kezdődtek Amszterdamban, ahol gazdag és polgári gondolkodású polgárok egy csoportja megszervezte a “Society for Recovery of Drowned Persons” nevű csoportot. A szervezet kialakított egy szabályrendszert, amelyet abban az esetben kell követni, ha egy személy esetleg megfullad. Ez olyan sikeres lett, hogy Európa-szerte hasonló szervezeteket alapítottak, majd később Amerikába vándoroltak. Az újraélesztési mozgalom azóta hatalmas népszerűségre tett szert, évente mintegy 92 000 életet mentve meg.
A szív- és tüdőújraélesztés fejlődésének idővonala
1700-as évek
1740 – A francia Tudományos Akadémia (franciául: Académie des Sciences) Párizsban hivatalosan is ajánlotta a szájból-szájba történő újraélesztést a fuldoklók számára.
1767 – A Vízbefulladtak Helyreállításának Társasága lett az első szervezett erőfeszítés a hirtelen és váratlan halálesetek kezelésére.
1800-as évek
1891 – Dr. Friedrich Maass végezte el az első kétségtelenül dokumentált mellkaskompressziót emberen.
1900-as évek
1903 – dr. George Crile számolt be a külső mellkaskompresszió első sikeres alkalmazásáról az emberi újraélesztésben.
1904 – Az első amerikai zárt mellkasi szívmasszázst Dr. George Crile végezte el
1954 – James Elam bizonyította elsőként, hogy a kilélegzett levegő elegendő a megfelelő oxigénellátás fenntartásához
Mikor találták fel az újraélesztést?
1956 – Peter Safar és James Elam feltalálta a szájból szájba lélegeztetést.
1957 – Az Egyesült Államok hadserege elfogadta a szájból szájba lélegeztetés módszerét a nem reagáló áldozatok újraélesztésére.
1960 – Kidolgozták a szív- és légzés újraélesztést (CPR). Az Amerikai Szív Szövetség programot indított, hogy megismertesse az orvosokat a mellkasi szívközeli újraélesztéssel, és ez lett a lakossági újraélesztési képzés előfutára.
1963 – Leonard Scherlis kardiológus elindította az Amerikai Szív Szövetség újraélesztési bizottságát, és ugyanebben az évben az Amerikai Szív Szövetség hivatalosan is jóváhagyta az újraélesztést.
1966 – A Nemzeti Tudományos Akadémia Nemzeti Kutatási Tanácsa ad hoc konferenciát hívott össze a kardiopulmonális újraélesztésről. A konferencia közvetlen következménye volt az Amerikai Nemzeti Vöröskereszt és más ügynökségek kérésének, hogy szabványosított képzési és teljesítési szabványokat dolgozzanak ki az újraélesztésre vonatkozóan.
1972 – Leonard Cobb megtartotta a világ első, Medic 2 elnevezésű tömeges lakossági újraélesztési képzését a washingtoni Seattle-ben. A programok első két évében több mint 100 000 ember képzésében segített.
2000-es évek
2003 – A ProCPR először indít online CPR-tanfolyamot.
2008 – Bevezetik a Hands-Only CPR-t (vagy csak kompressziós újraélesztést), hogy a járókelőket rávegyék a szívmasszázsra, ha szemtanúi voltak egy szívmegállásnak. A cél az emberek bevonása.
2014 – A ProTrainings elindítja a SUMO-t – az egyszer használatos próbabábu opciót – a készségek távoli értékelésére.