Mi az alapítványi hatás?
A dotációs hatás olyan érzelmi elfogultságra utal, amely arra készteti az egyéneket, hogy egy birtokolt tárgyat magasabbra értékeljenek, gyakran irracionálisan, mint annak piaci értéke.
Főbb tanulságok
- A dotációs hatás olyan körülményt ír le, amikor az egyén magasabb értéket tulajdonít egy már birtokában lévő tárgynak, mint amennyit ugyanennek a tárgynak tulajdonítana, ha nem lenne a tulajdonában.
- A dotációs hatás egyértelműen megfigyelhető olyan tárgyak esetében, amelyek érzelmi vagy szimbolikus jelentőséggel bírnak az egyén számára.
- A kutatások a “tulajdonszerzést” és a “veszteségtől való idegenkedést” azonosították az adottsághatást kiváltó két fő pszichológiai okként.
Az endowment-effektus megértése
A viselkedéses pénzügyekben az endowment-effektus, vagy ahogy néha nevezik, az elidegenítési averzió olyan körülményt ír le, amikor az egyén magasabb értéket tulajdonít egy már birtokában lévő tárgynak, mint amennyit ugyanannak a tárgynak tulajdonítana, ha nem lenne a tulajdonában.
Ez a fajta viselkedés jellemzően olyan tárgyakkal vált ki, amelyek érzelmi vagy szimbolikus jelentőséggel bírnak az egyén számára. Azonban pusztán azért is előfordulhat, mert az egyén birtokolja a szóban forgó tárgyat.
Példa a dotációs hatásra
Nézzünk egy példát. Egy egyén hozzájutott egy láda borhoz, amely árát tekintve viszonylag szerény volt. Ha egy későbbi időpontban ajánlatot tesznek arra, hogy ezt a bort a jelenlegi piaci értékén – ami alig magasabb, mint az egyén által fizetett ár – megvásárolja, az endowment-hatás arra kényszerítheti a tulajdonost, hogy visszautasítsa ezt az ajánlatot, annak ellenére, hogy az ajánlat elfogadásával pénznyereséget érne el.
A tulajdonos tehát ahelyett, hogy elfogadná a borért járó fizetséget, úgy dönthet, hogy vár egy, az elvárásainak megfelelő ajánlatra, vagy maga issza meg a bort. A tényleges birtoklás azt eredményezte, hogy az egyén túlértékelte a bort. Hasonló, a dotációs hatás által vezérelt reakciók befolyásolhatják a gyűjthető tárgyak vagy akár vállalatok tulajdonosait, akik a birtoklásukat fontosabbnak tartják, mint bármilyen piaci értékelést.
A modern mikroökonómiai és pénzügyi elmélet alapjául szolgáló racionális választáselmélet megszorító feltételezései szerint az ilyen viselkedés irracionális. A viselkedési közgazdászok és a viselkedési pénzügyek kutatói az ilyen állítólag irracionális viselkedést valamiféle kognitív torzítással magyarázzák, amely eltorzítja az egyének gondolkodását.
Ezek az elméletek szerint egy racionális egyénnek pontosan az aktuális piaci áron kellene értékelnie a láda bort, mivel ezen az áron tudna egy ugyanolyan láda bort vásárolni, ha eladná vagy más módon lemondana a már birtokában lévő ládáról.
Az adottsághatás kiváltó okai
A kutatások két fő pszichológiai okot azonosítottak arra vonatkozóan, hogy mi okozza az adottsághatást:
- Tulajdonlás: Tanulmányok többször kimutatták, hogy az emberek jobban értékelnek valamit, ami már a tulajdonukban van, mint egy hasonló tárgyat, ami nincs a tulajdonukban, nagyjából a mondással összhangban: “Egy madár a kézben kettőt ér a bokorban”. Nem számít, hogy a szóban forgó tárgyat megvásárolták vagy ajándékba kapták; a hatás akkor is érvényesül.
- Veszteségellenesség: Ez a fő oka annak, hogy a befektetők hajlamosak ragaszkodni bizonyos veszteséges eszközökhöz vagy kereskedésekhez, mivel a mindenkori piaci értéken történő elidegenítés kilátása nem felel meg az értékről alkotott elképzeléseiknek.
Az ajándékozási hatás hatása
Az elhunyt rokonoktól örökölt részvényeknél jelentkezik az ajándékozási hatás, mivel azok nem hajlandók elidegeníteni ezeket a részvényeket, még akkor sem, ha azok nem felelnek meg az adott személy kockázattűrésének vagy befektetési céljainak, és hátrányosan befolyásolhatják a portfólió diverzifikációját. A negatív eredmények csökkentése érdekében helyénvaló annak meghatározása, hogy e részvények hozzáadása negatívan befolyásolja-e az általános eszközallokációt.
A dotációs hatás torzítása a pénzügyeken kívül is érvényesül. Egy jól ismert tanulmány, amely jól példázza a dotációs hatást, és amelyet sikeresen megismételtek, egy egyetemi professzorral kezdődik, aki egy olyan osztályt tanít, amelynek két szekciója van, az egyik hétfőn és szerdán, a másik pedig kedden és csütörtökön.
A professzor a hétfői/szerdai szekciónak ajándékba ad egy vadonatúj, az egyetem logójával díszített kávésbögrét, és nem csinál belőle nagy ügyet. A kedd/csütörtöki szekció viszont nem kap semmit.
Egy héttel később a professzor megkéri az összes diákot, hogy értékeljék a bögrét. Azok a diákok, akik megkapták a bögrét, átlagosan nagyobb értéket adtak a bögrének, mint azok, akik nem kaptak. Amikor megkérdezték, hogy mi lenne a bögre legalacsonyabb eladási ára, a bögrét kapó diákok árajánlata következetesen és jelentősen magasabb volt, mint a bögrét nem kapó diákok árajánlata.