Az Egyesült Államokon kívül más nemzetek is használják az amerikai dollárt hivatalos pénznemként, ezt a folyamatot hivatalos dollarizációnak nevezik. Panama például 1904 óta használja a dollárt a panamai balboa mellett törvényes fizetőeszközként, 1:1 arányú átváltási árfolyamon. Ecuador (2000), El Salvador (2001) és Kelet-Timor (2000) mindannyian önállóan vezették be a valutát. Az Egyesült Államok által igazgatott Csendes-óceáni Szigetek Trösztterületének korábbi tagjai – Palau, a Mikronéziai Szövetségi Államok és a Marshall-szigetek – függetlenné válásuk után úgy döntöttek, hogy nem bocsátanak ki saját valutát, mivel 1944 óta mindannyian az amerikai dollárt használják. Két brit függő terület szintén az amerikai dollárt használja: a Brit Virgin-szigetek (1959) és a Turks- és Caicos-szigetek (1973). A Bonaire, Sint Eustatius és Saba szigetek, amelyeket ma együttesen Karibi-Hollandia néven ismernek, 2011. január 1-jén, a Holland Antillák felbomlása következtében vezették be a dollárt.
Az amerikai dollár hivatalos fizetőeszköz Zimbabwében, az euró, a font sterling, a pula, a rand és számos más valuta mellett.
Egyes országok, amelyek bevezették az amerikai dollárt, saját érméket bocsátanak ki: Lásd az ecuadori centavo érméket, a panamai Balboa és a kelet-timori centavo érméket.
A zimbabwei kötvényérmék sorozatát 2014. december 18-án hozták forgalomba 1, 5, 10 és 25 centes címletekben. Az 50 centes Bond-érme 2015 márciusában került forgalomba. Ezeket az érméket az amerikai érmékkel azonos árfolyamhoz kötötték.
Néhány más ország rögzített árfolyamon köti valutáját az amerikai dollárhoz. A Bermudák és a Bahamák helyi valutája 1:1 arányban szabadon átváltható dollárra. Argentína 1991-től 2002-ig fix 1:1 arányú árfolyamot alkalmazott az argentin peso és az amerikai dollár között. Barbados és Belize valutája hasonlóan konvertibilis, megközelítőleg 2:1 arányban. A holland antillai gulden (és utódja, a karibi gulden) és az arubai florin 1:1,79-es rögzített árfolyamon van a dollárhoz kötve. A kelet-karibi dollárt 2,7:1 arányban rögzítik a dollárhoz, és a Brit Virgin-szigetek kivételével az OECS valamennyi országa és területe használja. Libanonban egy dollár 1500 libanoni fontnak felel meg, és de facto törvényes fizetőeszközként a helyi valutával felcserélhetően használják. A hongkongi dollár és az Egyesült Államok dollárja közötti árfolyam 1983 óta szintén 7,8 HK$/USD, a makaói pataca pedig, amelyet a hongkongi dollárhoz kötöttek 1,03 MOP/HKD árfolyamon, közvetve az amerikai dollárhoz kötöttek, nagyjából 8 MOP/USD árfolyamon. A Perzsa-öböl több olajtermelő arab országa, köztük Szaúd-Arábia is a dollárhoz köti valutáját, mivel a dollár a nemzetközi olajkereskedelemben használt valuta.
A Kínai Népköztársaság renminbijét az 1990-es évek közepén nem hivatalosan és ellentmondásosan 8,28 jen/USD áron kötötték a dollárhoz. Hasonlóképpen, Malajzia 1998 szeptemberében, a pénzügyi válságot követően RM3,8/USD árfolyamon rögzítette a ringgitjét. Mindkét ország 2005. július 21-én megszüntette a rögzítést, és egy valutakosárral szembeni irányított lebegtetést vezetett be. Kuvait 2007. május 20-án hasonlóképpen járt el. Három év lassú felértékelődés után azonban a kínai jüant 2008 júliusa óta de facto újra a dollárhoz kötötték, 6,83 jen/USD értéken; bár hivatalos bejelentés nem történt, a jüan azóta is ezen érték körül mozog egy szűk sávban, hasonlóan a hongkongi dollárhoz.
Más országok a kúszó rögzítés modelljét alkalmazzák, amikor a valutát a dollárhoz képest rögzített árfolyamon értékelik le. A nicaraguai córdoba például évente 5%-kal értékelődik le.
Belorusz viszont 2009-ben egy devizakosárhoz (amerikai dollár, euró és orosz rubel) kötötte valutáját, a fehérorosz rubelt. Ez 2011-ben valutaválsághoz vezetett, amikor a kormány nem tudta teljesíteni ígéretét, miszerint a fehérorosz rubelt rögzített árfolyamon váltja át külföldi valutákra. A BYR árfolyama kétharmadára esett, minden importár emelkedett, az életszínvonal pedig csökkent.
Egyes országokban, például Costa Ricában és Hondurasban az amerikai dollárt általánosan elfogadják, bár hivatalosan nem tekintik törvényes fizetőeszköznek. Mexikó északi határvidékén és a főbb turisztikai övezetekben úgy fogadják el, mintha egy második törvényes fizetőeszköz lenne. Sok határközeli kanadai kereskedő, valamint a perui nagyvárosok és főbb turisztikai központok nagy üzletei is elfogadják az amerikai dollárt, bár általában a kereskedőnek kedvező értéken. Kambodzsában az amerikai bankjegyek szabadon forognak, és nagyobb összegű vásárlásoknál előnyben részesítik őket a kambodzsai rielnel szemben, a riel váltópénzként 1 USD megtörésére szolgál. Az afganisztáni amerikai beavatkozás után az amerikai dollárt törvényes fizetőeszközként fogadják el.