A különböző hőre lágyuló polimerek megkülönböztető jellemzője, hogy amorfnak vagy félkristályosnak tekintjük-e őket. A csomagolóiparban használt népszerű hőre lágyuló műanyagok, mint például a HDPE és a polipropilén, félkristályosnak, míg mások, mint például a polisztirol és az ABS, amorfnak minősülnek. A hőre lágyuló műanyagok ezen osztályai közötti fő különbség a molekulaláncok elrendeződése és az, hogy ezek hogyan befolyásolják a polimer hő hatására kialakuló viselkedését. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon a két hőre lágyuló műanyag osztályozás közötti különbségekről:
A félkristályos polimer besorolás azt jelenti, hogy az anyag szervezett és szorosan elhelyezkedő molekulaláncokat mutat. A kristályos területeket szferulitoknak nevezzük, amelyek alakja és mérete változhat, a kristályos területek között pedig amorf területek léteznek. Ez a nagymértékben szervezett molekulaszerkezet meghatározott olvadáspontot eredményez. Ezek a polimerek áramláskor anizotrópok, tehát inkább az áramlással szemben mutatnak nagyobb zsugorodást keresztirányban, mint az áramlással együtt, ami néha némi méretbeli instabilitást eredményezhet.
A tulajdonságok tekintetében a félkristályos hőre lágyuló műanyagok jó szilárdsággal & kopással és jó vegyi ellenállással rendelkeznek, de ütésállóságuk általában hiányzik. Emellett a kristályosság mértéke a polimer számos tulajdonságát befolyásolhatja. A kristályosság különböző fokú lehet a különböző anyagok között, és ugyanannak az anyagnak az anyagának a változatai között is. A nagyobb molekulatömegű anyagok például jellemzően alacsonyabb kristályossági fokúak, több tökéletlen kristállyal. A nagymértékben elágazó polimerek is mutathatnak alacsonyabb kristályossági fokot, amint az látható, ha összehasonlítjuk a jobban elágazó alacsony sűrűségű polietilént (LDPE), amely rugalmasabb, kevésbé sűrű termék, és a kristályosabb megfelelőjét, a nagy sűrűségű polietilént (HDPE).
Míg a félkristályos polimerek szervezett és szorosan csomagolt molekulaláncokat mutatnak, addig az amorf műanyagok polimerláncai rendezetlenebbek. Ebben az anyagtípusban a molekulák véletlenszerűen orientálódnak és egymásba fonódnak, ami azt eredményezi, hogy az olvadásuk hőmérséklettartománya különböző. Hogy szemléltetést adjak, a polimerláncok szervezettségét, illetve annak hiányát gyakran egy tányér főtt spagettihoz hasonlítják. Ez a tulajdonság a hőformázási folyamatot is megkönnyíti. Ezek a polimerek áramláskor izotrópok, tehát az áramlás irányában és az áramlással keresztirányban is egyenletesen zsugorodnak. Ez általában kisebb zsugorodást és kisebb vetemedési hajlamot eredményez. A tulajdonságok tekintetében az amorf polimerek jellemzően jobb ütésállósággal rendelkeznek, de hajlamosabbak a feszültség okozta repedésre és rosszabb a fáradási ellenállásuk. Ezenkívül ezek a polimerek jellemzően átlátszóak.
Nem biztos benne, hogy melyik anyag a megfelelő az Ön alkalmazásához? Ha további információt szeretne kapni termékeinkről, tekintse meg az anyagok oldalunkat, vagy kattintson a bal oldali linkre, és lépjen kapcsolatba értékesítési csapatunkkal még ma!