Bevezetés
A személyes múltbeli tapasztalatokra vonatkozó önéletrajzi emlékek több, egymással összefüggő dimenzió mentén változnak, például az érzékszervi-perceptuális, tér-időbeli és érzelmi információk tekintetében (Rubin, 2005). Az önéletrajzi emlékezeten belüli információk összetett, erősen relációs jellege nemcsak azt teszi lehetővé, hogy újraéljük személyes múltbeli élményeinket, hanem ezen túlmenően szubjektív időérzéket is kölcsönöz, és formálja az én-érzetet. Annak megértése, hogy az emberi agy hogyan tárolja és hogyan fér hozzá önéletrajzi emlékeink gazdag tartalmához, ezért az emlékezetkutatás régi célja.
Az önéletrajzi emlékek előhívása egy “központi emlékezeti hálózat” több régiójában elosztott aktivitással jár, beleértve a prefrontális, a mediális temporális, valamint a mediális és laterális parietális agykérget (Svoboda et al., 2006). Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az oldalsó parietális kéreg, különösen a bal oldali angularis gyrus (AG) hozzájárulása iránt az önéletrajzi és epizodikus memória előhívásához. Ezt az érdeklődést az fMRI-t vagy elektroenkefalográfiát alkalmazó vizsgálatokban a bal AG-ban az emlékezeti előhívás során megbízhatóan kimutatott aktivitást bizonyító eredmények ösztönözték (Wagner és mtsai., 2005). Konkrétan, az előhívással kapcsolatos aktivitás a bal AG-ban parametrikusan skálázódik a finom szemcséjű részletek erősségével és felidézésével az emlékezetből (áttekintésért lásd Rugg and King, 2018), olyan mértékben, hogy az inger kategóriája sikeresen dekódolható az emlékezéssel kapcsolatos aktivitásból a bal AG-ban (Kuhl and Chun, 2014). Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy ez a régió fontos szerepet játszik az emlékezetben.
Noha az emlékezeti előhívásban szerepet játszik, az AG epizodikus és önéletrajzi emlékezéshez való szükségességére vonatkozó közvetlen bizonyítékok korlátozottak. A klasszikus leírások a laterális parietális lézióban szenvedő (az AG-ra összpontosító) betegekről számolási zavar és diszgráfia kialakulásáról számolnak be (Gerstmann, 1940), de nem említenek nyílt amnéziát. A laterális parietális (az AG-t felölelő) lézióban szenvedő betegek újabb és szisztematikusabb jellemzései mind az önéletrajzi (Berryhill és mtsai., 2007), mind az epizodikus memória minőségi változásairól beszámolnak (Ben-Zvi és mtsai., 2015). A memóriahiányok pontos természetének pontosítása ezekben a tanulmányokban azonban nehéz maradt a lézió helyének és méretének változékonysága, a léziót követően bekövetkező funkcionális reorganizáció, valamint a kódolással és az előhívással kapcsolatos károsodások szétválasztásának kihívásai miatt (Rugg és King, 2018). Ezért megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy az AG valóban szükséges-e az emlékezeti előhíváshoz.
A bal AG szükségességének meghatározására az önéletrajzi emlékezet előhívásában Bonnici és munkatársai (2018) folyamatos theta burst stimulációt (cTBS) alkalmaztak az AG funkció ideiglenes gátlására, miközben egészséges felnőtt résztvevők felidézték és feldolgozták önéletrajzi emlékeiket. Egy kezdeti “emlékgyűjtési” fázisban a résztvevők kiválasztottak és megneveztek öt személyesen jelentős emléket különböző életkorokból (gyermekkor, serdülőkor, korai felnőttkor és az előző év). A kiválasztott emlékeknek neveket adtak, amelyek a résztvevőkre jellemző jelzésekként szolgáltak az önéletrajzi események gazdag és élénk felidézéséhez. Az emlékgyűjtési fázist egy epizodikus tanulási fázis követte, amelyben a kísérleti személyek vizuálisan és hallhatóan bemutatott szópárokból mondatokat alkottak. Ez a feltétel elengedhetetlen volt annak tesztelésére, hogy az AG-zavar szelektív hiányosságokat idézett-e elő az önéletrajzi emlékezésben, vagy kiterjedt-e az epizodikus emlékezés szélesebb formáira is. Ezt követően a cTBS-t a kísérleti feltételben a bal AG-hez, vagy kontrollként a vertexhez adták be. A résztvevők ezután kiválasztott önéletrajzi emlékek szabad és cued felidézésében vettek részt, és az emlékfelidézés minőségét egy standardizált protokoll segítségével értékelték (az önéletrajzi interjúról lásd Levine et al., 2002). A résztvevőket arra is megkérték, hogy jelezzék, hogy a felidézett önéletrajzi emlékeket első vagy harmadik személyű perspektívából élték-e át, mivel az AG-t az önéletrajzi előhíváson belül az egocentrikus feldolgozásban való részvételre javasolták (St Jacques et al., 2011). Végül a résztvevők a vizsgált szópárok szabad és cued felidézését végezték. Az ingerlés helyének kiegyenlítése érdekében (bal AG vs. vertex) a résztvevők egy héttel később visszatértek, és egy második ülésen estek át, amely az önéletrajzi emlékek és szópárok új készletének szabad és cued felidézését tartalmazta, ugyanazon eljárások szerint.
Bonnici és munkatársai (2018) azt találták, hogy a bal AG-ra irányuló gátló cTBS szelektíven zavarta az önéletrajzi emlékek szabad felidézését. Különösen a bal AG stimulálása arra késztette a résztvevőket, hogy kevesebb, a kiválasztott önéletrajzi eseményekre vonatkozó részletet idézzenek fel. Továbbá, a résztvevők hajlamosak voltak kevesebb önéletrajzi emléket jelenteni első személyű perspektívából az AG stimuláció után, ami az AG-t az önéletrajzi felidézés szubjektív élményébe vonja be. Ezzel szemben az AG-stimulációnak nem volt hatása az önéletrajzi emlékek kódolt felidézésére, illetve a szópárok szabad vagy kódolt felidézésére. Összefoglalva, ezek az eredmények arra utalnak, hogy az AG szerepet játszik az emlékezés szubjektív élményében, és bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az AG szerepet játszik a gazdag önéletrajzi tartalom előhívásában.