Share on PinterestAz antipszichotikumokat gyakran használják a bipoláris zavar tünetei ellen. Korábban csak a hangulati epizódok idején alkalmazták őket, ma már a bipoláris zavarban szenvedő betegek 60%-ának írják fel őket teljes idejű, fenntartó terápiaként. Az orvosok általában atipikus, második generációs antipszichotikumokat írnak fel fenntartó terápiára, szemben a tipikus, első generációs antipszichotikumokkal, mivel az utóbbiaknál sokkal nagyobb a mellékhatások, például a paranoia, a szorongás, a tardív diszkinézia és a disztónia kockázata. Az atipikus antipszichotikumok a kezelésre rezisztens bipoláris zavar esetén is hatékonyabbak lehetnek. A második generációs antipszichotikumok még mindig a mellékhatások hosszú listáját hordozzák, amelyek közül az egyik leggyakoribb az álmosság.
Atipikus antipszichotikumok példái:
Az álmosság, más néven álmosság vagy szomnolencia a betegtől és az aktuális állapotától függően pozitív vagy negatív mellékhatásnak tekinthető. Az antipszichotikumok akut pszichotikus epizódok alatt nyugtatóként hathatnak.
Mániás epizódok alatt a betegek álmatlanságot tapasztalhatnak, amikor akár napokig is alvás nélkül maradnak anélkül, hogy fáradtnak éreznék magukat. Az álmatlanság gyakran előfordul depressziós időszakokban, amikor a betegek aludni szeretnének, de nem tudnak aludni. Ezekben az esetekben az álmosság pozitív mellékhatás, mivel segíthet a betegek elalvását elősegíteni.
Ahol az alvás nem feltétlenül az antipszichotikum szedésének kívánt hatása, ott az álmosság negatív mellékhatásnak számít. Egyes betegek csak kisebb nyugtató hatást tapasztalhatnak, míg másoknak nehézséget okozhat, hogy szükség esetén ébren maradjanak. Ha az álmosság súlyos, ez lehet az egyik fő tényezője annak, hogy a betegek abbahagyják a kezelést. Az álmosság szociális és szakmai problémákat okozhat, valamint veszélyes lehet olyan helyzetekben, amikor gépeket kezelünk vagy vezetünk.
Az antipszichotikumok ugyanúgy álmosságot okoznak, mint az antihisztaminok. Mindkét típusú gyógyszer blokkolja a hisztamint a H1-receptorokon. A hisztamin segít szabályozni a szervezet alvás/ébrenlét ciklusát azáltal, hogy a nap különböző időszakaiban bizonyos típusú hisztamint termel és blokkol. A hisztamin termelődése elősegíti az ébrenlétet, a hisztamin blokkolása pedig álmosságot okoz. Az antipszichotikumok az agyban a cirkadián ritmusban részt vevő más neurotranszmitterekre, például a GABA-ra és a szerotoninra is hatással vannak. Ezen neurotranszmitterek bármelyikének növelése csökkenti az olyan tüneteket, mint a szorongás, de nyugtató hatást okozhat.
Egyes antipszichotikumok nagyobb valószínűséggel okoznak álmosságot, mint mások. A new analysis by Fang Fang et. al published in the journal CNS Drugs discusses the cause and severity of somnolence among the most common first and second generation antipsychotics as well as recommendations on how the side effect can be managed.
The researchers grouped the medications into three categories according to the severity of drowsiness as a side effect: high somnolence, moderate somnolence and low somnolence.
High somnolence:
- clozapine (Clozaril)
Moderate somnolence:
- olanzapine (Zyprexa)
- perphenazine (Trilafon)
- quetiapine (Seroquel)
- risperidone (Risperdal)
- ziprasidone (Geodon)
Low Somnolence
The researchers also included four recommendations on ways to combat the effects of drowsiness caused by antipsychotics in maintenance therapy.
1 Írjon fel alacsonyabb somnolenciájú antipszichotikumot.
2 Csökkentse az olyan egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazását, amelyek szintén álmosságot okozhatnak.
3 Várja meg a tolerancia kialakulását. Körülbelül két hét elteltével az álmossági hatásnak csökkenni kell kezdenie.
4 Adjon hozzá egy stimulánst, például modafinilt (Provigil) vagy armodafinilt (Nuvigil). Ezt rendkívül óvatosan kell tenni, mivel a stimulánsok mániás vagy mániás tüneteket válthatnak ki a bipoláris zavarban szenvedőknél.
Ezek az ajánlások feltételezik, hogy a fenntartó terápia során minden dolog egyenlő. Például, ha egy alacsony álmosságot okozó gyógyszer hatástalannak bizonyul, akkor egy nagyobb valószínűséggel álmosságot okozó gyógyszert kell megfontolni. A betegeken és orvosaikon múlik, hogy megtalálják azt a gyógyszert, amely egyszerre hatékony és elviselhető a beteg számára. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a betegek nem tartják be a kezelési tervet, és ezzel rontják bipoláris zavaruk lefolyását.