Az együttérzés kifejezés arra az érzésre utal, amellyel az ember szánalmat érezhet valaki iránt, aki szenved. Az együttérzés nem azt jelenti, hogy az illető pontosan ugyanazt érzi, mint az, aki szenved, hanem azt, hogy elkíséri a szenvedő személyt ebben a szenvedésben, mert valamikor ő is sajnálja. Az együttérzést az egyik legemberibb érzésnek tartják, amely létezhet, mert azt jelenti, hogy az ember – akár önkéntelenül is – képes odanyúlni egy másik szenvedő vagy szorongó emberhez anélkül, hogy feltétlenül át kellene élnie ugyanazt a helyzetet.
Az együttérzés szó a latin cumpassio szóból származik, amelynek jelentése “kísérni”. Ez azt jelenti, hogy az együttérzés különbséget jelent más érzésekkel szemben, mivel az a sajátossága, hogy az együttérzést érző személy nem feltétlenül szenved ugyanúgy, mint az, aki szenved, hanem az, hogy látja a másikat a fájdalom, a szorongás, a félelem vagy a kétségbeesés helyzetében, ez jellemzi. Az együttérzés az, ami lehetővé teszi az embereknek, hogy legalább egy pillanatra abbahagyják az önmagukra való gondolkodást, és a másikra gondoljanak, még akkor is, ha a szenvedés nem az együttérző személynek felel meg. Ez egy módja annak, hogy közel kerüljünk a másikhoz, és átérezzük a szenvedés szörnyűségét.
A legtöbb vallás általában hangsúlyozza egy olyan érzés, mint az együttérzés fontosságát az emberiség számára, mivel úgy vélik, hogy általa az emberek kedvesebbek, támogatóbbak és nemesebbek lehetnek, mert az együttérzés az, ami arra késztet valakit, hogy érezze vagy kísérni próbálja a másikat. Valójában az egyistenhívő vallások számára az együttérzés nemcsak az emberben van jelen, hanem elsősorban az istenségben, amely együttérző és kedves az emberrel, hogy az ezt az üzenetet utánozhassa mindennapi életében.
A vallási kérdéseken túl az együttérzés egy olyan képesség, amelyet minden ember (sőt, egyes állatok is) kifejleszthet az élete során, különböző helyzetekben. Azok, akik képtelenek együttérzést érezni, általában olyan emberek, akik valamilyen traumán vagy fájdalmon mentek keresztül, amely olyan nagy és állandó, hogy megakadályozza őket abban, hogy mások iránt szánalmat érezzenek.