Az emberi agy 6 része és a megjelenítésükhöz szükséges technológiák

Az agy vagy agyvelő a központi idegrendszernek a gerincvelő végén elhelyezkedő, a koponyában található része. Az emberi agy részei, attól függően, hogy mennyire akarjuk részletezni, nagyon kiterjedtek lehetnek. Annak érdekében, hogy ez a téma az agy részei iránt érdeklődők számára hozzáférhető és bevezető jellegű legyen, a Kandel, Schwartz és Jessek (2000) Principles of Neuroscience című könyvében szereplő osztályozásra támaszkodunk.

Töltse le ingyenes útmutatónkat: Technológia és egészség. A 10 trend, amely meghatározza az egészségügyi ágazat jövőjét

A szerzők a központi idegrendszer 7 fő funkcionális részéről vagy régiójáról beszélnek, amelyek közül 6 az agy részeinek felel meg.

Az emberi agy részei. Funkciók

A leírást alulról felfelé kezdjük, elsőként az agytörzset alkotó struktúrákat említve:

• Buláris gerincvelő: a hosszúkás gerincvelőnek (medulla oblongata) is nevezik, az agy és a gerincvelő közötti összekötő kapocsként szolgál. Részt vesz a vegetatív funkciók, például a légzés, a vérkeringés és a szívritmus szabályozásában.
• Protuberancia: a medulla oblongata felett és a középagy alatt található, más néven agytörzshíd vagy pons. Körülbelül 2,5 cm-es, és alapvető kommunikációs híd az agy más részei, például a medulla oblongata és az agyféltekék között, amelyekről később még szó lesz.
• Mesencephalon: az agytörzs hátsó része, amely a vizuális és auditív reflexek szabályozásában vesz részt. Nagyon fontos a motoros és érzékszervi impulzusok továbbításában az agy különböző részei között.

Az agy egyéb struktúrái:

• A kisagy: a kisagy a pons mögött található, a kisagy felelős az összehangolt izommozgásokért, valamint a testtartás és az egyensúly fenntartásáért. A motoros tanulásban is részt vesz.
• Diencephalon: két struktúrából, a talamuszból és a hipotalamuszból áll. Az első a legnagyobb, és olyan magokat tartalmaz, amelyeken keresztül szinte minden érzékszervi pálya áthalad, kivéve a szaglót. A hipotalamusz többek között számos hormon termeléséért felelős, amelyek a sejtek és szervek működését szabályozzák.
• Agyféltekék: az agy egyik legismertebb része; jobb és bal agyfélteke. Ezeket az agykéreg alkotja, amely négy lebenyre oszlik: a homlok-, a fali-, a nyakszirt- és a halántéklebenyre. Az agyféltekékhez mélyebben elhelyezkedő struktúrák is tartoznak: a bazális ganglionok, a hippokampusz és az amygdaloid magok.

Neuroképalkotó technológiák

Míg az orvostudomány történetének kezdetén az agyi struktúrák leírása a post mortem szerv megfigyelésének volt alárendelve, ma a neuroképalkotó technológiák lehetővé teszik a struktúrák és funkciók részletesebb vizsgálatát.

Az agy egyes részeinek vizualizálására a következők a legjelentősebbek:

• számítógépes tomográfia: a számítógépes axiális tomográfia néven is ismert módszerrel több keresztmetszeti képet lehet készíteni, amelyeket aztán a számítógépen lehet manipulálni. A képek tisztán szerkezeti jellegűek, és speciális röntgenberendezéssel készülnek.
• Mágneses rezonancia képalkotás: a képek előállításához röntgensugarak helyett az MRI erős mágneses tereket használ. Jobb, mint a komputertomográfia, mivel nagyobb kontrasztot tesz lehetővé a szövetek között. Emellett az úgynevezett funkcionális MRI egy lépéssel tovább megy, és a lokalizált elektromos aktivitás különböző szintjeit mutatja.





iv