Mindenki olyan barátot szeretne, mint Barnabás. Olyan sok lenyűgöző és szeretetre méltó tulajdonságról tett tanúbizonyságot, hogy úgy érezzük, vonzódunk hozzá.
A Ciprus szigetén egy lévita családból született Barnabás Jeruzsálembe került, ahol Jézus tanítványa lett. Olyan megható volt ennek a férfinak a Krisztusról szóló tanúságtétele, hogy József keresztneve mellett az apostolok Barnabásnak becézték – “a vigasztalás fia” vagy “a bátorítás fia” (ApCsel 4:36) -, és ez a név egész életében vele maradt.
Keresztény élete során Barnabás megmutatta Jézus igazi tanítványának szívét, és azokat a tulajdonságokat mutatta, amelyeket Jézus tanított első követőinek (Máté 10:1-42). Elsődleges utasítása az volt, hogy hirdessék az evangéliumot, támasszanak fel halottakat, űzzenek ki démonokat és gyógyítsanak betegeket (10:8). Mindenekelőtt azért küldték ki őket, hogy a Lélek ereje által előmozdítsák Isten országát. Barnabás megmutatta ezt a céltudatosságot, amikor Antiókhiába ment, hogy gondoskodjon az ottani, újonnan megtért pogányokról (ApCsel 11:22), valamint amikor bemutatta Sault, az üldözőből lett hívőt a jeruzsálemi apostoloknak (9:27).
Mindkét esetben Barnabás a Szentlélek iránti nyitottságról tett tanúbizonyságot, amely bizalommal és békességgel vezette őt új és kényelmetlen helyzetekbe. Barnabás megértette, hogy Jézus tanítványainak nem szabad elsősorban a saját körülményeikkel vagy mások elvárásaival foglalkozniuk. Sokkal inkább abból kellett bizalmat és biztonságot meríteniük, hogy ismerik Isten elhívását, és bíznak az ő gondviselésében. Barnabás kritikus pillanatban állt Pál mellett, amikor senki más nem volt hajlandó támogatni őt. Továbbá nyitott volt arra, hogy a pogányok elfogadják Krisztust anélkül, hogy alávetnék magukat a teljes mózesi törvénynek. Ez nem lett volna könnyű, de Barnabás munkájának köszönhetően a gyülekezet mind számban, mind érettségben növekedni tudott.
Mi is megismerhetjük ugyanazt a hatalmat és tekintélyt, amelyet Barnabás és az összes többi apostol ismert. Jézus mindannyiunknak adta Szentlelkét, és mindannyiunkat elhívott a szolgálatára. Ahogy engedjük, hogy Jézus jelenléte növekedjen bennünk, megadjuk Istennek a szabadságot, hogy rajtunk keresztül munkálkodjon, és előmozdítsa országát a földön.
Ez egy válogatás az Ünnepek éve című kötetből: Isten megtapasztalása az egyház ünnepein keresztül (The Word Among Us Press, 2001).