Az infláció az árak emelkedésének időszaka. Az infláció csökkentésének elsődleges eszköze a monetáris politika – különösen a kamatlábak emelése csökkenti a keresletet, és segít az infláció kordában tartásában. Az infláció csökkentésére irányuló egyéb politikák közé tartozhat a szigorú fiskális politika (magasabb adók), a kínálati oldali politikák, a bérszabályozás, az árfolyam felértékelése és a pénzkínálat szabályozása. (a monetáris politika egy formája).
Az infláció csökkentését célzó politikák összefoglalása
- Monetáris politika – Magasabb kamatlábak. Ez növeli a hitelfelvétel költségeit és visszatartja a költekezést. Ez alacsonyabb gazdasági növekedéshez és alacsonyabb inflációhoz vezet.
- Szigorú fiskális politika – A magasabb jövedelemadó és/vagy alacsonyabb állami kiadások, csökkenti az aggregált keresletet, ami alacsonyabb növekedéshez és kisebb kereslethúzó inflációhoz vezet.
- Kínálati oldali politikák – Ezek célja a hosszú távú versenyképesség növelése, pl. a privatizáció és a dereguláció segíthet csökkenteni a vállalkozások költségeit, ami alacsonyabb inflációhoz vezet.
Az inflációt csökkentő politikák részletesebben
1. Monetáris politika
Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a monetáris politika a legfontosabb eszköz az alacsony infláció fenntartására. Az Egyesült Királyságban a monetáris politikát a Bank of England MPC-je határozza meg. Ők a kormánytól kapnak egy inflációs célt. Ez az inflációs cél 2%+/-1, és az MPC kamatlábakkal próbálja elérni ezt a célt.
Az első lépés az, hogy az MPC megpróbálja megjósolni a jövőbeli inflációt. Megvizsgálják a különböző gazdasági statisztikákat, és megpróbálják eldönteni, hogy a gazdaság túlfűtöttségben van-e. Ha az előrejelzések szerint az infláció a célérték fölé emelkedik, az MPC valószínűleg emeli a kamatlábakat.
A kamatlábak emelése segít csökkenteni az aggregált kereslet növekedését a gazdaságban. A lassabb növekedés ezután alacsonyabb inflációt eredményez. A magasabb kamatlábak csökkentik a fogyasztói kiadásokat, mert:
- A megemelt kamatlábak növelik a hitelfelvétel költségeit, ami visszatartja a fogyasztókat a hitelfelvételtől és a költekezéstől.
- A megemelt kamatlábak vonzóbbá teszik a megtakarítást
- A megemelt kamatlábak csökkentik a jelzáloghitellel rendelkezők rendelkezésre álló jövedelmét.
- A megemelt kamatlábak növelik az árfolyam értékét, ami alacsonyabb exporthoz és több importhoz vezet.
Az AD csökkenését bemutató diagram az infláció csökkentése érdekében
Báziskamatok és infláció
Az 1980-as évek végén / 1990-ben megemelték az alapkamatokat, hogy megpróbálják megfékezni az infláció emelkedését.
A monetáris politikának lehetnek korlátai
- Nehéz kezelni a cost-push inflációt (infláció és alacsony növekedés egyidejűleg)
- Az időbeli késleltetést. Akár 18 hónapig is eltarthat, amíg a magasabb kamatlábak hatására csökken a kereslet. (pl. a fix kamatozású jelzáloghitellel rendelkezők esetében)
- A bizalomtól függ. Ha a bizalom magas, a vállalkozások és a fogyasztók továbbra is költhetnek – a magasabb kamatlábak ellenére.
2. Kínálati oldali politikák
A kínálati oldali politikák célja a hosszú távú versenyképesség és termelékenység növelése. Például azt remélték, hogy a privatizáció és a dereguláció termelékenyebbé és versenyképesebbé teszi a cégeket. Ezért hosszú távon a kínálati oldali politikák segíthetnek csökkenteni az inflációs nyomást.
- A kínálati oldali politikák azonban nagyon is hosszú távon működnek; nem használhatók az inflációs ráta hirtelen emelkedésének csökkentésére. Továbbá nincs garancia arra, hogy a kormányzati kínálati oldali politikák sikeresek lesznek az infláció csökkentésében További részletek a Kínálati oldali politikáknál
3. Költségvetési politika
Ez egy másik keresletoldali politika, amely hatásában hasonló a monetáris politikához. A fiskális politika során a kormányzat változtatja az adók és a kiadások szintjét annak érdekében, hogy befolyásolja az aggregált kereslet szintjét. Az inflációs nyomás csökkentése érdekében a kormány növelheti az adókat és csökkentheti az állami kiadásokat. Ez csökkenti az AD-t.
- A fiskális politika csökkentheti az állami hitelfelvételt, de valószínűleg politikailag költséges lesz, mivel a közvélemény nem kedveli a magasabb adókat és a kormányzati kiadások csökkentését. Ez korlátozott politikává teszi.
4. Árfolyam-politika
Az 1980-as évek végén az Egyesült Királyság csatlakozott az ERM-hez, az infláció megfékezésének eszközeként. Úgy gondolták, hogy a font értékének magasan tartása segít csökkenteni az inflációs nyomást.
- Az erősebb font olcsóbbá teszi az importot (alacsonyabb költséghajtó infláció)
- Az erősebb font csökkenti a belföldi keresletet, ami kisebb kereslethajtó inflációt eredményez.
- Az erősebb font ösztönzi a cégeket a költségcsökkentésre, hogy versenyképesek maradjanak.
A politika valóban csökkentette az inflációt, de recesszió árán. A font értékének a DM-hez viszonyított fenntartása érdekében a kormánynak 15%-ra kellett emelnie a kamatlábakat, és ez hozzájárult a recesszióhoz.
Sz: ERM-válság 1992
Az Egyesült Királyság már nem alkalmazza ezt az inflációellenes politikát.
5. Jövedelem-politikák
A bérnövekedés kulcsfontosságú tényező az infláció meghatározásában. Ha a bérek gyorsan nőnek, az magas inflációt okoz. Az 1970-es években volt egy rövid kísérlet a bérszabályozásra (“Ár- és jövedelempolitika), amely a bérnövekedést próbálta korlátozni. Ezt azonban gyakorlatilag elvetették, mert nehéz volt széles körben érvényesíteni. Lásd: Ár- és jövedelempolitika.
6. A pénzkínálat megcélzása (monetarizmus) Az 1980-as évek elején az Egyesült Királyság a monetarizmus egy formáját alkalmazta, ahol a kormány a pénzkínálat szabályozásával próbálta megfékezni az inflációt. A pénzkínálat ellenőrzése érdekében a kormány magasabb kamatlábakat fogadott el és csökkentette a költségvetési hiányt. Ez csökkentette az inflációt, de mély recesszió árán. A monetarizmust ténylegesen feladták, mivel a pénzkínálat és az infláció közötti kapcsolat a vártnál gyengébb volt. Ld: UK economy 1979-84
Az infláció nehezen kontrollálható típusai
- Költséghajtó infláció
2008-ban és 2011/12-ben az Egyesült Királyságban 5%-os költséghajtó inflációt tapasztaltak – a CPI = 2%-os célérték felett. A Bank of England azonban nem változtatott monetáris politikáján. Ennek oka:
- Az infláció várhatóan átmeneti volt – amit az emelkedő olajárak, az emelkedő adókulcsok és a leértékelés hatása okozott.
- A gazdaság recesszióban volt. With the economy in recession, the Bank of England didn’t want to reduce aggregate demand because it felt it was more important to boost economic growth.
In these cases of cost-push inflation, it is harder to reduce inflation, and it is maybe better to let the temporary inflation factors come to an end.
Related
- Causes of Inflation
- The link between money supply and inflation
- Different types of inflation