A Föld sugárzik az élettől, és még sincs konszenzus arról, hogyan keletkezett az élet, vagy mi az élet. Az élet eredete “a tudomány egyik nagy megoldatlan rejtélye” (Crick, F. Life Itself). Bár az életnek nincs elfogadott definíciója, legtöbbünk könnyen meg tudja különböztetni az élőt az élettelentől (IrisFry könyve jó alapmű az élet eredetével kapcsolatos elképzelésekről). Az élet eredetével kapcsolatos kérdések egyre inkább előtérbe kerültek, miután Pasteur és mások kimutatták, hogy az élet nem spontán módon keletkezett.
A felfedezés, hogy az élet nyers összetevői az egész világegyetemben jelen vannak, arra utal, hogy az élet máshol is létezhet, és hogy az általunk ismert élet eredete olyan anyagoktól függhetett, amelyek csillagközi utazás útján érkeztek a Földre. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy maga az élet is máshol keletkezett és jutott el a Földre.
2012-ben került a mozikba a Prométheusz című film. Ebben a lenyűgöző filmben az emberi tudósok hasonlóságokat találnak az évszázadok által elválasztott ősi civilizációk régészeti lelőhelyei között, amelyek ugyanazt a piktogramot rajzolták. A régészek arra következtetnek, hogy a piktogramnak egy térképnek, egy meghívónak kell lennie a “mérnököktől”, akik nemcsak megterveztek minket, hanem bele is avatkoztak a dolgainkba. A film 2093-ban játszódik, és a kutatók elhatározzák, hogy felkutatják őket, hogy jobban megértsék az emberiség eredetét. Számos és súlyos tudományos hibája ellenére a Prometheus érdekes film, mert azzal az örökké rejtélyes kereséssel foglalkozik, amely nemcsak azt hivatott feltárni, hogyan jöttünk létre, hanem azt is, hogyan kezdődött az élet.
A világűrben zajló életről szólnak a hírek, és 2012. november 20-án az NPR arról számolt be, hogy a NASA Curiosity marsjárója fontos adatokat gyűjtött. A Mars különleges helyet foglal el a világunkban. A marsjáró fő kutatója, John Grotzinger azt állította: “Ezek az adatok bekerülnek a történelemkönyvekbe. Nagyon jól néz ki”. További részleteket nem volt hajlandó elárulni, mert csapatának meg kell erősítenie az eredményeiket. Általában ez jó gyakorlat, mert a tudósok el akarják kerülni, hogy felesleges eredményeket és összefüggéseket találjanak; ebben az esetben azonban fokozta a gyanakvást.
Röviddel ezután a NASA megpróbálta lekicsinyelni Grotzinger kijelentéseit, rámutatva, hogy inkább a küldetés az, ami történelmi jelentőségű, mint egy konkrét eredmény. E visszalépés ellenére egyesek azt feltételezték, hogy szerves vegyületeket találtak, mások azt állították, hogy életet fedeztek fel. December 3-án a NASA megerősítette, hogy a Curiosity szerves vegyületeket talált, de bizonytalan volt, hogy ezek őshonosak-e a Marson (vagy a Curiosity hozta őket).
A legtöbb spekuláció azt sugallta, hogy a szerves vegyületek voltak a “történelmi felfedezés”. Ezek azért is fontosak, mert megerősítik, hogy az élet alapanyagai, az élet alapanyagai sokkal gyakoribbak, mint eredetileg gondolták (amit alátámaszt a víz és szerves molekulák jeleinek felfedezése a higanyban), vagy a szerves molekulák megtalálása a meteoritokban. Akárcsak az extremofilok felfedezése, amely megmutatta, hogy ha az élet egyszer elindult, váratlan helyeken is megtalálható; a földönkívüli élet keresésében elért eredmények azt sugallják, hogy az élet alapanyagai, és így az élet is általánosan megtalálható az egész világegyetemben.
Francis Crick (aki James Watsonnal együtt fedezte fel a DNS szerkezetét) és Leslie Orgel egyszer azt javasolta, hogy a földi élet egy szándékos fertőzés eredménye, amelyet idegenek terveztek, akik szándékosan menekítették el az anyatermészet magvát egy új otthonba, a Napba. Crick 1971 és 1988 között többször is foglalkozott az élet eredetének kérdésével (jelenleg egy történelmi tanulmányon dolgozom Crick és Orgel irányított pánspermia elméletéről és annak fogadtatásáról).
Crick és Orgel 1971-ben a Carl Sagan által szervezett, a szovjet-örményországi Byuraka csillagvizsgálóban tartott, a földönkívüli intelligenciával való kommunikációról szóló konferencián terjesztette elő irányított pánspermia elméletét. Ezt az elméletet, amelyet “rendkívül unortodox javaslatként” és “merész spekulációként” jellemeztek, hihető tudományos hipotézisként mutatták be. Két évvel a konferencia után 1973-ban az Icarus című folyóiratban publikáltak egy cikket.
Crick és Orgel gondosan rámutatott, hogy a Directed Panspermia nem bizonyosság; hanem inkább egy plauzibilis alternatíva, amelyet komolyan kell venni. A cikkben Crick és Orgel elismerte, hogy “nincsenek ilyen jellegű erős érveik, de van két gyenge tény, amely releváns lehet”. Az 1973-as tanulmány a genetikai kód egyetemességére és a molibdénnek az élő szervezetekben játszott szerepére összpontosít (én ugyancsak a molibdén és az élet keletkezésének történetén dolgozom), ami több, mint amire az ember számítana, tekintve a földkéregben található molibdén bőségét.
Crick és Orgel a genetikai kód egyetemességét használta fel az irányított pánspermia elméletének alátámasztására, mert ha az élet többször keletkezett volna, vagy egy egyszerűbb genetikai kódból fejlődött volna ki, akkor elvárható lenne, hogy az élőlények genetikai kódok sokaságát használják. Továbbá, ha csak egy kód létezne, Crick és Orgel úgy érvelt, hogy ahogy az élőlények fejlődtek, úgy kellene fejlődniük, hogy ugyanazokat a kodonokat használják különböző aminosavak kódolására.
Párhuzamot vonhatunk a nyelvvel: bár sok emberi populáció ugyanazokat a szimbólumokat (betűket) használja, ezeket különböző módon kombinálja. Ezek a különböző nyelvek ugyanazt az ábécét, de ugyanazon szimbólumok különböző kombinációit használják különböző tárgyak jelölésére (francia, olasz, spanyol, portugál, katalán), szemben a különböző kódokkal (olyan nyelvek, amelyek különböző ábécét használnak, mint a spanyol és a mandarin); amit azonban találunk, az egyetlen egyetemes nyelv analógiája.
A legmeggyőzőbb érvük a molibdén fontossága volt a szerves folyamatokban, és annak relatív hiánya a Földön. Azzal érveltek, hogy az élő szervezeteknek annak a környezetnek a bélyegét kell viselniük, ahonnan származnak. Crick és Orgel szerint a szervezetek nem valószínű, hogy függőséget alakítanának ki a rendkívül ritka elemektől, mivel a szelekció a bőségesebb elemekre támaszkodó szervezeteknek kedvezne. Egyértelmű előnyben lenne az a szervezet, amely képes lenne a ritka elemet egy hasonló biokémiai tulajdonságokkal rendelkező, de gyakoribb elemmel helyettesíteni.
Crick és Orgel rámutatott, hogy a molibdén “rendellenes bősége” a szervezetekben lehetővé tette, hogy az élet molibdénben gazdag környezetben keletkezett. A molibdén bősége az élő szervezetekben arra utalt, hogy az élet molibdénben gazdag környezetben indult el, és úgy találták, hogy a Föld nem elég gazdag molibdénben (ezt később megkérdőjelezték, mivel az óceánban található molibdén mennyisége nagyobb, mint a földkéregben). Így azt sugallják, hogy ez a nehézség megoldható lenne, ha az élet molibdénben gazdag környezetben kezdődött volna. Hasonlóképpen, az a tény, hogy minden organizmus ugyanazokat a kódokat használja ugyanazokhoz az aminosavakhoz, megmagyarázható lenne, ha az élet máshol keletkezett volna, és az élettelen bolygók megfertőzésére használt organizmusok közös nyelvet használnának.
Crick és Orgel azt is felveti, hogy az univerzum elég régi ahhoz, hogy máshol más intelligens civilizációk is keletkezhettek volna. Ezen más intelligens civilizációk egyike építhetett volna űrhajót, és elültethette volna az univerzumot élettel. Könnyen elképzelhető egy nem túl távoli jövő, ahol az emberek elfogadják, hogy a bolygónk és minden, ami benne él, el fog pusztulni. Abban a valószínűtlen esetben, hogy ez az egyetlen bolygó, amely életnek ad otthont a világegyetemben, a pusztulása egy élettelen világegyetemet hagyna maga után.
A mi fajtánk pusztulását elég nehéz elfogadni, de egy élettelen világegyetem kilátása, egy olyan világegyetem, amely soha nem ismerheti meg önmagát, egy olyan nagyszerű világegyetem, amelyben még sincs senki, aki csodálná vagy akár csak lakozna benne, túl sok lenne elviselni. A fajtánk megmentése érdekében elképzelhetjük, hogy lelkes és szorgalmas leszármazottaink más világok kolonizálására törekednek (mikrobák csillagközi utakra küldésével). A mikroorganizmusokat könnyebb szállítani, és könnyebben tudnának alkalmazkodni az új körülményekhez; nagyobb szervezeteket küldeni túl nehéz lenne (Crick és Orgel rámutatott).
Az élet eredete továbbra is megoldatlan rejtély. Azt állítom, hogy Crick és Orgel tanulmányát egyrészt komoly és hihető tudományos alternatívának szánták, másrészt az élet egyidejű eredetének kritikájaként. Ha figyelembe vesszük, hogy az élet máshol keletkezett, az az élet eredetét vizsgáló tudósokat attól is megszabadíthatná, hogy megpróbálják utánozni a biózis előtti Föld állítólagos körülményeit. Folyamatban lévő kutatásaim azt sugallják, hogy míg Orgel lemondott a Directed Panspermiáról, Crick továbbra is kiállt a megvalósíthatósága mellett, és érvelt mellette. A világűr további kutatása vélhetően továbbra is fel fogja tárni a világűrben található szerves vegyületek (és nagyon is valószínű, hogy az élet) létezését, és így azt sugallja, hogy a világegyetem talán sugárzik az élettől.
Képek: Mars Curiousity by NASA; Molybdenum by Alchemist-hp at Wikimedia Commons; Francis Crick and Leslie E Orgel from FASEB journal.