24.08.2011
I. Frigyes német szent római császár népszerű személyiség volt. Vonzereje halála után csak nőtt, és ez inspirálta a vörös szakállú Barbarossa legendáját.
I. Frigyes – közismert nevén Barbarossa – születési ideje és helye ismeretlen, de a középkor legjelentősebb német szent római császáraként emlékeznek rá és tisztelik.
Harmadik keresztes hadjárata során 1190-ben a mai Dél-Törökországban, Kilíciában halt meg a Szaleph folyóba fulladva, és azóta is “Barbarossa” néven él tovább a nép emlékezetében. A legenda szerint még ma is a türingiai Kyffhäuser-hegység egyik barlangjában alszik. A 19. század végén emlékművet állítottak neki, amelyet ma már gyakran látogatnak a turisták.
Barbarossa jelentése “vörös szakáll” – ezt a nevet az olaszok adták neki bozontos szakállának vöröses árnyalata miatt. Feltételezések szerint 1122-ben született. Németország a mai formájában akkoriban még nem létezett államként, helyette egy német császár és számos regionális fejedelem volt, akik gyakran harcban álltak egymással. Barbarossa alatt a Német Nemzetség Szent Római Birodalma hatalmas területet ölelt fel, amely az Északi-tenger partjaitól Szicíliáig terjedt, bár a Róma környéki területet nem foglalta magába. Barbarossának sikerült kordában tartania a területén belüli kisebb-nagyobb uralkodókat.
A béke hírnöke
“A Staufer uralma alatti 100 év I. Frigyes kora között, alias Barbarossa hivatalba lépése és unokája, II. frigyes halála között – 1152 és 1250 között – viszonylag békés és boldog időszak volt a nemzet számára” – magyarázta Ralf Rödger, a Kyffhäuser emlékhely vezetője.
Ez hirtelen megváltozott Friedrich II. halála után. A birodalom különböző régióinak uralkodói összevesztek a tulajdonjogok miatt. A birodalmat háborúk, majd később az Európán végigsöprő fekete halál járvány sújtotta. Ezek a zord körülmények vágyakozást keltettek az emberekben a letűnt Staufer-dinasztia és a nagy vörös szakállú vezér napjai után. Miután néhány évszázadon át szájhagyomány útján terjedt a legenda, I. Frigyes Barbarossa néven vált közismertté.
Nevet adva a legendának
“A legenda kialakulásában volt egy átmeneti szakasz, amikor nem volt egyértelmű, hogy melyik Frigyesről beszélnek: I. Frigyes – Barbarossa, vagy az unokája, II. Frigyes” – mondta Rödger.
A legenda csak a 16. században vált annyira kidolgozottá, hogy egyértelművé vált az I. Frigyesre való vonatkozása. Lényegében a lakosság általános hozzáállását és vágyait tükrözte. Aztán jöttek a költők, akik átvették és tovább szépítették a történetet, elősegítve a Kyffhäuser-hegyi barlangban alvó Barbarossa meséjének megalkotását, aki a megfelelő pillanatra vár, hogy visszatérjen és egyesítse Németországot.
A Barbarossa-kultusz a 19. század végén még inkább felerősödött, és I. Vilmos, a Német Birodalom megalapítója állítólag I. Frigyes örökségéből profitált. Ma már egy lovon ülő szobor díszíti ugyanazt a hegyet Kyffhäuserben – alatta pedig Barbarossa kőfigurája áll, méteres szakállal.
Kereskedelmi vonzerő
Mindenesetre senki sem tudja, hogy Barbarossa egyáltalán megmászta-e valaha azt a bizonyos hegyet. Az I. Vilmos-emlékmű felállítása előtt egy 50 méterre lévő, messziről látható torony állt a középpontban. Ezt nevezték el “Barbarossa-toronynak.”
A Barbarossa-legenda népszerűsége akkor vált ismét nyilvánvalóvá, amikor a 19. században az emlékműtől néhány kilométerre egy látványos gipszbarlangot fedeztek fel.