What is a Basilisk?
A Basilisk (or cockatrice) is a chimeric monster, born from a toad or serpent’s egg incubated under a cockerel. The terrible offspring that hatches from this egg is half-bird, half-snake, and all evil. Az egyik leghalálosabb teremtmény, amely a mitológiai világot fenyegeti, és rendkívül ellenséges az emberiséggel szemben.
Jellemzők
Fizikai leírás
A baziliszkusz szörnyű testét egy sárkány, egy kígyó és egy kakas darabjaiból foltozták össze. Egy kakas feltűnő, tollas feje van, és két szálkás csirkeláb támasztja alá. Sárkányszárnyak törnek ki a vállából, és hosszú, kígyószerű farka teszi teljessé borzongató megjelenését. Bár ez a kiméra halálos ellenség, nagyon kicsi tud lenni. A szörnyetegről szóló korai beszámolók mindössze 6-12 hüvelyk hosszúnak írják le.
Alternatívaként a baziliszkuszt néha óriáskígyóként írják le, a kakasfej és a szárnyak nélkül. Mégis, mozgása eltér a többi kígyótól. Ahelyett, hogy hasával a földön csúszna, inkább előre kúszik, testének elülső felével a föld fölé tornyosulva. A kígyószerű baziliszkuszok általában gigantikus méreteket érnek el.
Speciális képességek
A baziliszkusz okkal az egyik legrettegettebb fenevad a néphagyományban. Öt különböző módon képes megölni vagy súlyosan megsebesíteni egy embert, és ezek többsége még csak nem is jár azzal, hogy a szörnyű lény a saját bőrét kockáztatja a harcban.
A szörny leghíresebb fegyvere a rettegett tekintete. Tekintetének erejét az összes vele kapcsolatos mítosz tárgyalja, több különböző kultúrában. Nem számít, mikor, hol vagy ki vagy, ha találkozol egy baziliszkusz tekintetével, véged van.
A szörny tekintete után a második a rothadó lehelete, amely olyan rettenetes, hogy képes elsorvasztani a növényeket és cselekvésképtelenné tenni a felnőtt embereket. Egyes tudósok szerint a szörny még tüzet is tud okádni.
A szörny mérge a harmadik szörnyű fegyver. Annyira mérgező, hogy egy méteres távolságból is képes megölni egy embert. Egy történet szerint a méreg felszállt egy harcos lándzsáján, miután leszúrt egy baziliszkuszt, és olyan erős volt, hogy érintkezéskor megölte a harcost és a lovát is.
Negyedik fegyverként a szörny képes baljós, félig madár-half-hüllő sziszegésével megőrjíteni, megbénítani vagy megölni az embereket. Végül, ha megérintesz egy ilyen sötét teremtményt, még ha nem is vagy kitéve a tekintetének, leheletének, mérgének vagy sziszegésének, az a halálodat okozhatja.
A baziliszkusz persze nem csak az emberekre jelent veszélyt. Ez a szörnyeteg pusztítás ösvényét hagyja maga után, bárhová is megy. Bűze és gonosz szelleme megperzseli a növényeket, a madarak lángba borulnak, ha túl közel kerülnek hozzá, más kígyók pedig menekülnek előle, mivel tudják, hogy kissé kannibál étvágya van.
Hengeségek
A legjobb esélyed arra, hogy túléld a baziliszkusszal való találkozást, ha elkerülöd a baziliszkusszal való találkozást – de még ezeknek a halálos szörnyeknek is van néhány rés a páncéljukon.
Az embernél méltóbb ellenfelei a szörnyű kiméráknak a menyétek és a kakasok. A menyétek immunisak a halálos pillantásukra, és még a mérges harapást is túlélhetik, ha megfelelő orvosi ellátásban részesülnek. Sok régi szöveg arra buzdítja a leendő baziliszkuszölőket, hogy dobjanak egy menyétet a fenevad barlangjába, vagy fordítva, és hagyják, hogy megküzdjenek egymással. A kakas kukorékolásának hangja is hamuvá változtathatja a szörnyeteget.
Ha mégis egy ilyen rettentő kimérával találod magad szemben, egyetlen fegyver menthet meg: egy tükör. Ahogy a tekintete halálos minden más élőlényre, úgy a szörny is elpusztul, ha kénytelen a tükörképébe nézni.
Relátott lények
A “Cockatrice” és a “Basilisk” kifejezéseket gyakran felváltva használják, és ha a két lény nem is szinonim, de legalábbis rendkívül hasonló. Egyes szövegek szerint a kokatrice egy varangy vagy kígyó által keltetett kakastojásból kikel, ami fordítottja annak a folyamatnak, amely során a baziliszkuszok születnek, és a kokatrice-okat soha nem ábrázolják abban az óriáskígyós formában, amely a kortárs fantasyban a baziliszkuszok esetében népszerűvé vált.
Kulturális ábrázolás
Irodalom
Az idősebb Plinius adta a történelemnek az első képet a félelmetes baziliszkuszról a természetrajz című úttörő szövegében, amely i. sz. 79-ben jelent meg. Azt írta,
“Sziszegésével minden kígyót megfutamít, és testét nem sokrétű tekercsekben mozgatja előre, mint a többi kígyó, hanem magasra emelt középsővel halad előre. Nemcsak érintésével, hanem leheletével is megöli a bokrokat, felperzseli a füvet és felrobbantja a sziklákat. Más állatokra gyakorolt hatása katasztrofális.”
A természetkutatók az idők folyamán tovább bővítették a “baziliszkusz” történetét. Bede leírta a baziliszkusz születését, Alexander Neckham és Albertus Magnus pedig bűzös bűzéről és halálos tekintetéről írt. Leonardo da Vinci Bestiáriumában leírta a fején lévő fehér, diadémszerű jelzést.
A tizennegyedik században a görög baziliszkusz szót a francia cockatrice szóra fordították. Ez az új név akkor vált népszerűvé, amikor a Bibliákban kezdett megjelenni olyan kígyószerű szörnyek leírására, amelyeknek tiszta gonosz szellemei voltak.
A baziliszkusz fokozatosan kikerült a tudományos kutatás területéről a folklór birodalmába, ahol Geoffrey Chaucer Canterbury meséiben is megjelent. Végül a nagy szörnyeteg a költészet tárgyává vált, ahol már csak a nevét is Shakespeare, Voltaire és Bram Stoker használta a halálos utálat kifejezésére.
Vizuális művészetek
A baziliszkusz gyakori dísze a nagy műalkotásoknak, különösen a XIV-XVI. században. Bár a kis szörnyeteg ritkán kerül művészeti középpontba, gyakran megtalálható a démonok között a nagy katedrálisok építészeti díszítményeiben, vagy családi címerek hátteréből kikukucskálva.
Alkímia
A baziliszkusz csodálatos ereje a halála után is vele maradhat. Amikor a szörnyeteg hamuvá válik, hamvai olyan mágikus tulajdonságokat őriznek, amelyeket a tizenharmadik században az alkimisták nagyon kerestek. Az egyik legenda szerint egy alkimista a szörny hamuját arra használta, hogy ezüstöt arannyá változtasson, míg más legendák arra utalnak, hogy a hamu fontos összetevője a Bölcsek Kövének elkészítéséhez.
A mítosz magyarázata
Az emberiség szerencséjére a baziliszkuszhoz hasonló halálos szörny még nem járt a földön – de a szörny legendáját valószínűleg a világ egyik legveszélyesebb ragadozója, a kobra ihlette.
Az idősebb Plinius, egy korai természettudós, aki elsőként készített írásos feljegyzést a “kis királyi” baziliszkuszról, Egyiptomhoz kötötte a szörnyeteget azzal a megfigyelésével, hogy száraz, homokos helyeken szeretett élni, és néha lesben állt, hogy megtámadja a nílusi krokodilokat. Hasonlóképpen a kobra is Egyiptomban él, ahol a mágia és a királyi hatalom szimbólumaként tisztelik.”
A “baziliszkusz” korai fizikai leírásai szintén egyeznek a kobrával. A baziliszkuszhoz hasonlóan a kobra is képes úgy csúszni a földön, hogy testének elülső felét a levegőbe emeli. A fejét körülvevő nagy csuklya, amelyen díszes fehér jelzés látható, különös, nem kígyószerű megjelenést kölcsönöz neki. Elbűvölő tekintetéről és arról a képességéről híres, hogy nagy távolságokra képes erősen mérgező mérget köpni, valamint arról, hogy előszeretettel fogyaszt más kígyókat. A kobra egyetlen ismert ragadozója a ragadozómadarak és a menyét rokona, a mongúz.