Beduin

A Sínai-hegyen pihenő beduin

Beduin, az arab badawī بدوي szóból ered, amely a sivatagban élő ember gyűjtőneve, általában az arab nomád pásztorcsoportokra használt kifejezés, amelyek a Szahara atlanti partvidékétől a Nyugati-sivatagon, a Sínai-sivatagon és a Negeven át az Arab-sivatag keleti partvidékéig terjedő sivatagi öv nagy részén megtalálhatók. Alkalmanként nem arab csoportokra is használják, nevezetesen a Vörös-tenger afrikai partvidékén élő bejákra. A Közel-Kelet teljes népességének csak kis részét teszik ki, bár nomád, vagy korábbi nomád életmódjuk miatt nagy az általuk lakott terület. Legelőterületeik csökkenése és népességük növekedése, valamint a térségben található olajmezők felfedezése és fejlesztése által előidézett változások sok beduint arra késztettek, hogy felvegye a modern városi, ülő életmódot és az ezzel járó anyagi jólét vonzerejét.

Történelem

A beduinok a Kr. u. századokban elterjedtek az Arab-félsziget legelőin, és a délnyugat-arábiai (jemeni) első telepesek leszármazottai, valamint az észak-közép-arábiai második telepesek, állítólag Iszmáel leszármazottai, akiket kajinak neveznek. A beduinok két csoportja közötti rivalizálás az évszázadok során számos véres csatát vívott.

Az Arábia termékeny félholdja a Dél-Afrikával folytatott jövedelmező importkereskedelméről volt ismert, amely olyan árucikkeket tartalmazott, mint az egzotikus gyógynövények és fűszerek, az arany, az elefántcsont és a jószág. A beduinok oázisai gyakran voltak a kereskedelem mozgó piacai, mivel életmódjukhoz hozzátartozott a csordák gyakori vándorlása zöldebb legelőket keresve. A beduinok gyakran kíméletlen fosztogatók voltak a sivatagi közösségek ellen, akik véget nem érő hódító hadjáratot folytattak a fosztogatás és az anyagi javak megszerzése érdekében. Ugyanakkor nagylelkű vendégszeretetet is gyakoroltak, és nagyra értékelték a szüzesség erényét asszonyaikban, akik a nagylelkűség és vendégszeretet nagykövetei voltak. Vallásosan követték becsületkódexüket, amelyet törzsi törzsfőnökök vagy sejkek irányítottak, akiket a törzsi vének választottak.

A Kr. u. első néhány évszázadban sok beduin áttért a kereszténységre és a judaizmusra, és sok beduin törzs római rabszolgaságba került. A hetedik század fordulójára a legtöbb beduin áttért az iszlámra.

Egy fiatal beduin tábortüzet gyújt a jordániai Wadi Rumban

A szüntelen háborúskodás nagy konfliktust és elégedetlenséget okozott a törzsek vezetői között, és ezért úgy döntöttek, hogy elágaznak utazásaik során egészen Szíriáig, Palesztináig, Egyiptomig, Irakig és Perzsiáig, és gyakran csodálkoztak azon a túlzottan gazdag civilizáción, amellyel egész Arábiában találkoztak. Amikor azonban a mongolok Kr. u. 1258-ban elfoglalták Bagdad városát, a beduinok alávetették magukat az oszmán jelenlét és hatalom elfogadásának.

A tizenkilencedik század sorsdöntőnek bizonyult a beduinok történetében, amikor a britek áttörtek az Indiába vezető úton. A brit uralom alatt élő beduinok egy része félig nomád életmódra kezdett áttérni. Az 1930-as évekre az amerikaiak és a britek létrehozták és megművelték az olajmezőket, ami ingyen gazdagságot hozott az arab birodalomnak, és a sivatagi embereket a pazar kényelem és a technológia modern világába vitte. Az 1950-es és 1960-as években az egész Közel-Keleten nagyszámú beduin kezdte elhagyni a hagyományos, nomád életet, hogy a városokban telepedjen le. A hagyományos nomád beduinok a túlélés szempontjából veszélyeztetett fajjá váltak, ahogy a modern kereskedelem betört Arábiába.

Hagyományos beduin kultúra

Beduin 1914 körül

A beduinok hagyományosan rokon törzsekre oszlottak. Ezek a törzsek több szinten szerveződtek – egy széles körben idézett beduin mondás szerint:

Én a testvéreim ellen, én és a testvéreim az unokatestvéreim ellen, én és a testvéreim és az unokatestvéreim a világ ellen

Az egyéni családi egység (az úgynevezett sátor vagy bayt) általában három vagy négy felnőttből (egy házaspár plusz testvérek vagy szülők) és tetszőleges számú gyermekből állt, és félnomád pásztorkodásra összpontosítottak, egész évben vándoroltak a víz- és növényforrások után. A királyi törzsek hagyományosan tevéket, míg mások juhokat és kecskéket tereltek.

Félix Bonfils (1831-1885) – “Chef de bedouins pasteurs” (“A pásztor beduinok vezetője”). 682. sz. katalógus. Közel-Kelet, 1880-as évek körül.

Amikor a források bőségesek voltak, több sátor együtt utazott, mint goum. Ezeket a csoportokat néha patriarchális leszármazási vonal kötötte össze, de ugyanilyen valószínű, hogy házasság (az új feleségekhez különösen nagy valószínűséggel csatlakoztak férfi rokonok), ismeretség vagy akár nem is egyértelműen meghatározott rokonság, hanem egyszerű közös törzsi tagság révén.

A törzsi csoportokon belüli interakciók következő skálája az ibn amm vagy leszármazási csoport volt, amely általában három vagy öt generációból állt. Ezek gyakran kapcsolódtak a gúmokhoz, de míg egy gúm általában ugyanahhoz az állománytípushoz tartozó emberekből állt, a leszármazási csoportok gyakran több gazdasági tevékenységre oszlottak fel (ami bizonyos fokú kockázatkezelést tesz lehetővé: ha a leszármazási csoport tagjainak egyik csoportja gazdaságilag hátrányt szenved, a többi tagnak képesnek kell lennie arra, hogy támogassa őket). Míg a leszármazási csoport kifejezés tisztán patriarchális berendezkedést sugall, a valóságban ezek a csoportok képlékenyek voltak, és genealógiájukat az új tagok felvételéhez igazították.

A törzsi interakciók legnagyobb léptékét nyilvánvalóan a törzs egésze jelenti, amelyet egy sejk vezet. A törzs gyakran azt állítja, hogy egy közös őstől származik – a fentiek alapján ez patrilineárisnak tűnik, de a valóságban az új csoportok genealógiáját úgy lehetett kitalálni, hogy ehhez az őshöz kössék őket. A törzsi szint az a szint, amely közvetített a beduinok és a külső kormányok és szervezetek között.

A beduin társadalomban a férfiak és a nők egyenrangú partnerek: “A férfi nem juthat sehova nő nélkül, a nő pedig nem lehet senki férfi nélkül”. A férfiak és nők státusza közötti látszólagos egyenlőtlenség a különböző szerepekből fakad – a férfiak részt vesznek a nyilvános tevékenységekben, a nők pedig a magánszférában maradnak. Míg a nő státuszát a férje határozza meg, a nő tartja kezében a férje becsületét – ő felel a sátrukért, a vendégek vendégül látásáért, a háztartás és a csordák fenntartásával és a gyermekek nevelésével kapcsolatos összes munkáért. Annak ellenére, hogy a bedu nőket látszólag “másodosztályú” státuszba sorolják, ahol nem látják őket, és nem vesznek részt aktívan a közéletben, valójában ez az ő védelmüket szolgálja, mivel rendkívül értékes személyek a társadalomban. A bedu férfiak gyakran erőszakosak, de ezt az erőszakot elkülönítik az élet magánéletétől, és így a nők biztonságban vannak.

A beduinok ugyanolyan vendégszeretőek tudtak lenni, mint amilyen harciasak. Ha egy sivatagi utazó megérintette a sátorbotjukat, kötelességük volt fogadni és meghívni ezt a vendéget, kíséretével és állataival együtt akár három napra is, mindenféle fizetés nélkül. A vendég státuszát az jelezte, hogy a kanca kantárszárát a sátor központi rúdjára akasztották, és ily módon a gyakran háborúban álló törzsek találkoztak, és nagy vendégszeretettel törték meg a kenyeret, és meséltek a legnevezetesebb lovaikról.

A beduinok úgy tisztelik a lovaikat, mint a nyugatiak a gyermekeiket. A lovakat Allah ajándékának tekintik, és a hegyekből vagy a sivatagot körülvevő városokból származó idegen vér bármilyen keveréke szigorúan tilos volt, és förtelemnek számított. A büszke beduinok sztoikusan megvetik a legtöbb fajtát, kivéve az arab lovak hosszú sorát.

Az arab ló általában háborús fegyver volt, és mint ilyen, egy jól felszerelt beduin megtámadhatta az ellenséges törzseket és kifoszthatta jószágaikat, növelve ezzel saját anyagi javaikat. Ezek a merész portyák a megbízható lovakkal való gyors meneküléstől függtek. A kancák könnyebb súlyuk és mozgékonyságuk miatt praktikusabbak voltak, mint a mének. Arra képezték ki őket, hogy ne nyikorogjanak az ellenséges törzs lovai előtt, elárulva ezzel a tulajdonosuk közeledtét. Ezek a sztoikus állatok gyakran mutatták be bátorságuk méltó bizonyítékait, lándzsadöféseket tűrtek az oldalukba anélkül, hogy engedtek volna.

Az igazságszolgáltatás rendszerei

A beduinok igazságszolgáltatási rendszerei éppoly változatosak, mint maguk a beduin törzsek. E rendszerek egy része az iszlám előtti időkből származik, és ezért nem követi a saríát. Sok ilyen rendszer azonban egyre kevésbé használatos, mivel egyre több beduin követi a saríát vagy a nemzeti büntető törvénykönyveket az igazságszolgáltatásban. A beduin becsületkódexek egyike a három beduin etikai szempontnak, amelyek jelentős mértékben tartalmaznak az iszlám előtti szokásokat: nevezetesen a vendégszeretet, a bátorság és a becsület szempontjait.

A férfiak (sharif) és a nők (ird) számára külön becsületkódexek léteznek. A becsület megőrzésével kapcsolatos beduin szokások, valamint a vendégszeretetre és a bátorságra vonatkozó szokások az iszlám előtti időkből származnak. Sok beduin bíróságon a nők gyakran nem szólalnak meg vádlottként vagy tanúként, és a döntéseket a falu vénei hozzák meg.

Az ird a nőkre vonatkozó beduin becsületkódex. Egy nő ép irddel születik, de a szexuális vétek elveheti tőle az irdet. Az ird különbözik a szüzességtől, mivel érzelmi/fogalmi jellegű. Ha az ird egyszer elveszett, azt nem lehet visszaszerezni.

Sharaf a férfiak általános beduin becsületkódexe. Ezt meg lehet szerezni, növelni, elveszíteni és visszaszerezni. A sharaf magában foglalja a család nőtagjai ird védelmét, a tulajdon védelmét, a törzs becsületének fenntartását és a falu védelmét (ha a törzs letelepedett).

A vendégszeretet (diyafa) a sharafhoz szorosan kapcsolódó erény. Ha szükséges, még egy ellenségnek is szállást és élelmet kell adni néhány napig. A szegénység nem mentesít az e tekintetben fennálló kötelességek alól. A nagylelkűség kapcsolódó erény, és sok beduin társadalomban az ajándékokat fel kell ajánlani, és nem lehet visszautasítani. A nincstelenekről a közösség gondoskodik, és a tizedfizetés sok beduin társadalomban kötelező.

A bátorság (hamasa) szintén szorosan kapcsolódik a sarafhoz. A bátorság a törzsi szolidaritás és egyensúly (assahiya) érdekében a törzs védelmére való hajlandóságot jelezte. Szorosan kapcsolódik a férfiassághoz (muruwa). A bátorság általában magában foglalja a fájdalom elviselésének képességét, beleértve a férfi körülmetélést is.

Egy törzs tagjai általában ugyanazt az igazságszolgáltatási rendszert követik, és gyakran egyetlen közös őstől való leszármazásra hivatkoznak. A közeli rokonságban álló törzsek is követhetnek hasonló igazságszolgáltatási rendszert, és akár közös döntőbíróságokkal is rendelkezhetnek. Az arab államok jogászai gyakran hivatkoztak a beduin szokásokra precedensként. A kisebb beduin törzsekben a konfliktusmegoldás olyan informális lehet, mint a két fél családjai közötti megbeszélések. A nagyobb törzseknél azonban társadalmi protokollok léteznek a konfliktusmegoldásra.

A beduinoknál nomád törzs lévén nem létezik a bebörtönzés fogalma. A kisebb és néhány nagyobb bűncselekményt jellemzően pénzbírsággal, a súlyos bűncselekményeket pedig fizikai fájdalommal és testi sértéssel vagy halálbüntetéssel rendezik. A beduin törzsek jellemzően felelősséget vállalnak tagjaik tetteiért, ezért ha egy vádlott nem fizeti meg a bírságot, a vádlott törzsétől elvárják, hogy fizessen – ami után a vádlott vagy a vádlott családja kötelezetté válik a törzzsel szemben.

A beduinok a legsúlyosabb bűncselekmények eldöntésére próbatételes tárgyalásokat alkalmaznak. Az ilyen perek lefolytatására és a bíráskodásra csak kevesek kapnak felhatalmazást, ráadásul örökletes alapon. A legismertebb próbatételes eljárás a Bisha’a vagy Bisha. Ezt a szokást a Júdeában, a Negevben és a Sínai-félszigeten élő beduinok körében gyakorolják. Szintén gyakorolják, és állítólag Szaúd-Arábia egyes beduin törzsei között is elterjedt.

A Bisha’a vagy tűzpróba a hazugság felderítésének protokollja, és csak a legdurvább polgári vagy büntetőjogi jogsértések, például vérvád esetén – általában tanúk hiányában – hajtják végre. Ennek során a vádlottnak egy forró fémkanalat kell megnyalnia, majd a száját vízzel kiöblíteni. Ha a nyelven égésnyomok vagy heg látható, a vádlottat hazugságban vétkesnek tekintik.

A Bisha’a elvégzésének joga csak a Mubesha-t illeti meg, és ez a jog apáról fiúra száll, apai ágon. A Mubesha a szertartás elvégzése előtt meghallgatja a vitáról szóló beszámolót, és ő a felelős azért is, hogy a fémkanalat a Bisha’a-t végző személy nyelvéhez nyomja. A beduin társadalomban a Bisha’a-t csak néhányan gyakorolják. Egyetlen Mubesha több törzs és nagy földrajzi terület felett is dönthet, mint például Abu Szultán Mubesha Egyiptomban.

Zene

Félix Bonfils (1831-1885) – Joueurs de violon bedouins (“Beduin hegedűsök”). A 613. sz. katalógus. Közel-Kelet, 1880-as évek körül.

A beduin zene erősen szinkópikus és általában kíséret nélküli. Mivel a dalok többnyire a cappella, az ének és a szöveg a beduin zene legelemibb része. A költészet (al-shi’ir al-nabatî) sok dalnak része. Más típusok közé tartoznak a taghrud (vagy hidâ’ ), a tevehajtók dalai és a háborúra való felkészülés táncdalai (ayyâla, vagy ‘arda).

A yamania dalok a beduin zene egyik fajtája, amely az Arab-félsziget halászaitól származik. Ezek a dalok az ördögűzéssel kapcsolatosak, és a simsimiyya nevű öthúros líra kíséri őket.

A beduin zene elemeit stílusában felhasználó népszerű énekesek közé tartozik az izraeli Yair Dalal.

Tradicionális ruházat

Beduin nő Jeruzsálemben, 1900-ban

A hagyományos beduin “ruha” a thobe (más írásmóddal thawb, ami a “ruházat” standard arab szava). Ezek a ruhadarabok lazák és kevés karbantartást igényelnek; nagyon praktikusak a nomád életmódhoz.

A férfiak általában hosszú, fehér, pamutból készült thobe-ot viselnek, rajta ujjatlan kabáttal; a nők kék vagy fekete thobát hordanak, kék vagy piros hímzett díszítéssel. Emellett kabátot is viselnek.

A férjezett beduin nők a homlokot fedő, fejpánttá hajtogatott kendőt hordanak. A nőtlen nők kibontva viselik. Egyes területeken a nők fátylat viselnek, máshol nem. Különféle ékszereket viselnek, amelyek védőelemeket is tartalmazhatnak.

Kortárs beduinok

Beduin sátor a modern Nyugat-Ammánban, Jordániában

Az 1950-es és 1960-as évektől kezdve, sok beduin kezdte elhagyni a hagyományos, nomád életet, hogy a közel-keleti városokban dolgozzon és éljen, különösen a legelőterületek csökkenésével és a népesség növekedésével. Szíriában például a beduin életmódnak gyakorlatilag véget vetett az 1958 és 1961 közötti súlyos szárazság, amely sok beduint arra kényszerített, hogy feladja a pásztorkodást a hagyományos munkákért. Hasonlóképpen, az egyiptomi kormánypolitikák, a líbiai és az öböl menti olajkitermelés, valamint a jobb életszínvonal iránti vágy azt eredményezte, hogy a legtöbb beduin ma már különböző nemzetek letelepedett polgára, nem pedig nomád pásztor és földműves.

A letelepedésre vonatkozó kormányzati politikákat általában a szolgáltatások (iskolák, egészségügyi ellátás, bűnüldözés stb.) biztosítása iránti vágy vezette be. Ez egy állandó népesség esetében lényegesen könnyebb, mint a félnomád pásztorok esetében.

Figyelemre méltó beduin törzsek

Sok beduin törzs létezik, de a teljes népességet gyakran nehéz meghatározni, különösen mivel sok beduin felhagyott a nomád vagy félnomád életmóddal (lásd fentebb), és csatlakozott az általános népességhez. Néhány törzs és történelmi népességük:

• Az aniza, a legnagyobb beduin törzs, becslések szerint mintegy 700 000 taggal (a rwalákkal együtt), Szaúd-Arábia északi részén, Nyugat-Irakban és a szíriai sztyeppén él.
• Rwala, az Aniza törzsből származó nagy klán, Szaúd-Arábiában élnek, de Jordánián keresztül Szíriába és Irakba is kiterjednek, az 1970-es években Lancaster szerint 250.000-500.000 Rwala élt
• Howeitat a Wadi Araba, és a Wadi Rumban, Jordániában
• Beni Sakhr Szíriában és Jordániában
• Al Murrah Szaúd-Arábiában
• Bani Hajir (AlHajri) Szaúd-Arábiában és az Öböl keleti államaiban
• Bani Khalid Jordániában, Izraelben, a palesztin területeken és Szíriában, szintén az Arab-félsziget keleti részén
• Shammar Szaúd-Arábiában, Közép- és Nyugat-Irakban, a Shammar a második legnagyobb beduin törzs.
• Mutair, a Nejd-fennsíkon élnek, emellett a Mutair törzsből sok kis család élt az Öböl-államokban
• Al-Ajman, Szaúd-Arábia keleti részén és az Öböl-államokban
• Sudair, Nejd déli részén, Szaúd-Arábia Sudair régiója körül
• Al-Duwasir, Rijád déli része és Kuvait
• Subai’a, Nejd középső része és Kuvait
• Harb, nagy törzs, Mekka környékén él
• Juhayna, nagy törzs, sok harcosát Faisal herceg zsoldosként toborozta az első világháború alatt. Mekka környékét veszi körül, és Dél-Medináig terjed

Jegyzetek

• Abu-Lughod, Lila. Veiled Sentiments: Becsület és költészet egy beduin társadalomban. Berkeley, CA: University of California Press, 2000. ISBN 0520224736
• Altorki, Soraya, and Donald P. Cole. Beduinok, telepesek és nyaralók: Egyiptom változó északnyugati partvidéke. American University in Cairo Press, 1998. ISBN 9774244842
• Bailey, Clinton. A sivatagi túlélés kultúrája: Beduin közmondások a Sínai-félszigetről és a Negevből. New Haven, CT: Yale University Press. ISBN 978-0300098440
• Chatty, Dawn. A tevétől a teherautóig. A beduinok a modern világban. New York, NY: Vantage Press, 1986. ISBN 978-0533064847
• Chatty, Dawn. Mobil pásztorok. New York, NY: Columbia University Press, 1996. ISBN 978-0231105491
• Cole, Donald P. “Where have the Bedouin gone?”. Anthropological Quarterly 76(2) (Spring 2003): 235 Washington.
• Gardner, Ann. “Otthon a Dél-Sínai-félszigeten”. Nomadic Peoples 4(2) (2000): 48-67.
• Jabbur, Jibrail S. The Bedouins and the Desert: Aspects of Nomadic Life in the Arab East. State University of New York Press, 1995. ISBN 0791428516
• Kennett, Austin. Beduin igazságszolgáltatás: Law and Custom Among the Egyptian Bedouin. Cambridge University Press, 2011 (eredeti 1925). ISBN 978-0521230834
• Lancaster, William. A rwala beduinok ma. Waveland Press, 1997. ISBN 0881339431
• Patai, Raphael. Az arab elme. Hatherleigh Press, 2007. ISBN 978-1578262458
• Peters, Emrys L. The Bedouin of Cyrenaica: Studies in Personal and Corporate Power. Cambridge University Press, 2007. ISBN 0521040469
• Thesiger, Wilfred. Arabian Sands. Penguin paperback, 1959. ISBN 0140095144

Az összes linket 2016. december 13.

• A beduinok: Culture In Transition
• Beduinok régi képek
• Beduin nők
• Beduin hagyományos ruházat