Ha üdvözlésről van szó, semmi sem veri a jó öreg kézfogást.
JACK: Mit nem gondoltad, hogy tényleg kezet fogok rázni valakivel.
Aha, szóval a kézfogás valódi emberekkel mostanában nem annyira népszerű, tudod, a bacik miatt. De egészen a közelmúltig a szerény kézfogás a nyugati kultúrák egyik alapköve volt. Legyen az egy határozott kézfogás, egy kínos kézfogás, egy titkos kézfogás vagy egy bármi a kettő között. Akkor miért szeretjük megfogni és megrázni néha vadidegenek kezét?
Hát a kézfogás története hosszú. Az egyik legkorábbi példa ez a Kr. e. 9. századból származó szobor, amely egy asszír királyt ábrázol, amint kezet fog egy babilóniai uralkodóval, hogy megpecsételjen egy szövetséget. A Kr. e. 5. századi Görögországban a kézfogás volt a divat. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel akarták jelezni, hogy nincsenek fegyvereik, és azt mondták: “Békével jöttem”. Az epikus költő, Homérosz még az Iliászban és az Odüsszeiában is többször említi a kézfogást. A római korban a kézfogás inkább egyfajta karfogássá vált, hogy ellenőrizzék, a másik nem rejt-e kést az ingujja alatt.
JACK: Mi az? Ó, egy óra, várj, mi az az óra?
A kézfogás végül a középkori Európában tért vissza, ismét az esetlegesen elrejtett fegyverek ellenőrzésére.
JACK: Ah, egy barátomnak tartottam?
A következő évszázadokban a kézfogást felváltotta a hivatalosabb kalapemelés vagy meghajlás. Egészen a kvékerek megjelenéséig. A kvékerek egy vallási csoport, amely a 17. században alakult Angliában. Úgy gondolták, hogy a kézfogás befogadóbb módja a köszöntésnek, és elhozták az USA-ba, ahol megragadt.
A kézfogást manapság egy szövetség vagy megállapodás megkötésének jelzésére és a sportszerűség kifejezésére használják. Ó, és nyilván arra is, hogy köszönjünk valakinek, akit nem ismerünk túl jól. Természetesen nem ez az egyetlen módja. Rengeteg más kultúrának is megvan a maga köszönése. Mint például a meghajlás, ami sok ázsiai országban hagyomány. Sok európai országban a csókot használják, Indiában pedig így mondják a namaste-t.
A koronavírusok korában egyes szakértők szerint biztonságosabb lenne, ha a kézfogást teljesen elhagynánk, és egy érintésmentes változattal helyettesítenénk. Akár a tengerentúlról merítünk ihletet, akár valami kicsit extrémebbet. Mint például a shaka, a hüvelykujj felfelé, a vulkáni üdvözlés, a békejel, vagy akár egy pacsi, egy ökölrázás, vagy akár egy kézfogás. Bármi is lesz a kézfogás, egy dolog biztos, a helyébe lépőnek nagy cipőt kell betöltenie, vagy inkább kesztyűt kell felvennie.
JACK: Nos, azt hiszem, itt a búcsú. Hé, ne nézz így rám! Nekem is hiányozni fogsz. Hé, de ha valaha is szükségem lesz egy próbababára, aki segít elmagyarázni a kézfogás eredetét, te leszel az első, akit felhívok.