A munkáltató közli két ismeretlen alkalmazottal, hogy a következő hat hónapban együtt fognak dolgozni egy nagy projekten. A megdöbbent egyének néhány másodpercig kínosan bámulnak egymásra. Mindketten ugyanarra gondolnak: “Vajon az új munkatársamnak vannak-e furcsa furcsaságai? Vajon ki fogunk jönni egymással? Komolyan fogja-e venni a partnerem a projektet – vagy a projektbizottság kiabálni fog velünk?”
Erre végül mindketten lazán beszélgetni kezdenek. Az első alkalmazott, Sarah megtudja, hogy új munkatársa, Rob a New York-i vállalati irodából érkezett, és nagy ösztönzője van annak, hogy a projektjük sikeres legyen. Rob rájön, hogy Sarah megszállottan igyekszik mindent a helyén tartani az irodájában, de a bosszúság kifizetődik, mert mindig tudja, hol vannak a projekt aktái.
Ez a példa jól szemlélteti a Bizonytalanságcsökkentési elmélet fogalmait. Az elmélet szerint az emberek gyakran éreznek bizonytalanságot másokkal kapcsolatban, akiket nem ismernek, és motiváltak a kommunikációra, hogy csökkentsék ezt a bizonytalanságot. Charles Berger és Richard Calabrese professzorok 1975-ben találták ki az elméletet, miután észrevették, hogy az egyének közötti kezdeti interakciók az információgyűjtés kiszámítható mintáit követik. A bizonytalanság csökkentése különösen fontos a kapcsolatok kialakulásában, mivel a megfigyelés és az interakció során összegyűjtött információk alapján megjósolható a személy viselkedése.
Magfogalmak és feltevések
A bizonytalanságcsökkentés elmélete több alapfeltevésen nyugszik. A fő feltételezés az, hogy a bizonytalanság kognitív kellemetlenséget okoz, amelyet az emberek megpróbálnak csökkenteni. A bizonytalanság csökkentése elsősorban úgy történik, hogy új ismerősöket kérdezgetve próbálnak információt gyűjteni róluk. Ezek az információk aztán felhasználhatók arra, hogy megjósolják az emberek viselkedését, vagy a velük való kapcsolatfelvétel eredményét. Az információkeresés folyamata kiszámítható fejlődési szakaszokon megy keresztül, ami az egyének között megosztott információk mennyiségének és típusának változását jelzi. Berger és Calabrese hét fogalmat vázolt fel ezekkel a feltételezésekkel kapcsolatban:
1. Verbális kibocsátás – A verbális kibocsátás magas szintje pozitívan korrelál a bizonytalanság nagyobb mértékű csökkenésével, a kommunikációs intimitás magasabb szintjével, az egyének közötti hasonlósággal és szimpátiával.
2. Nonverbális melegség – A személy gesztusaiban és testbeszédében megjelenő pozitív jelekre utal, amelyek a kommunikációra vagy a kapcsolat kialakítására való hajlandóságot jelzik.
3. Információkeresés – Akkor fordul elő, amikor az egyének többet szeretnének megtudni egymásról. Az információszerzés történhet passzívan, megfigyeléssel vagy interaktívan, beszélgetés útján.
4. Önfeltárulkozás – Az egyének szívesen adnak ki információkat magukról, hogy csökkentsék a másik személy bizonytalanságát, ezáltal nyílt kommunikációra ösztönözve őt.
5. Önfeltárulkozás. Viszonosság – A bizonytalanság csökkentésében vagy egy kapcsolat kialakításában érdekelt egyének viszonozzák a bizonytalanságcsökkentő viselkedést, például a kérdezősködést. Minél nagyobb a bizonytalanság az egyének között, annál nagyobb kölcsönösségre számíthat egy személy.
6. Hasonlóság – A hasonló vagy közös érdeklődési körrel rendelkező egyének kevésbé lesznek bizonytalanok egymás iránt, és gyorsabban elérik a kommunikációs intimitást. A különböző egyének nagyobb bizonytalanságot tapasztalnak.
7. Tetszés – Az egyének közötti jóváhagyás és preferencia érzése szintén felgyorsítja a bizonytalanságcsökkentő folyamatot. Az ellenszenv érzései visszatartják a kapcsolat kialakulását.
Motivátorok
Az egyének azonban csak bizonyos körülmények között érzik szükségét a bizonytalanság csökkentésének. Hiszen az emberek ritkán kezdeményeznek beszélgetést másokkal, miközben liftben vagy metrón utaznak. Az elméleti szakemberek három olyan helyzetet azonosítottak, amikor az emberek a bizonytalanság csökkentésére törekszenek:
1. Jövőbeni interakció előrejelzése – Az emberek olyan személyekről keresnek információt, akikkel várhatóan újra találkoznak, például munkatársakról és szomszédokról.
2. Ösztönző érték – Az emberek olyan személyekről kívánnak információt, akiknek hatalmukban áll pozitív vagy negatív módon befolyásolni az életüket, például munkaadókról, tanárokról és politikusokról.
3. Deviancia – Az emberek szeretnék csökkenteni bizonytalanságukat a furcsa, különc egyénekkel kapcsolatban, akik az elvárásokkal vagy a társadalmi normákkal ellentétesen viselkednek.
Információkeresési stratégiák
Az emberek három alapvető stratégiát használnak arra, hogy információt szerezzenek másokról: passzív, aktív és interaktív stratégiát. A passzív stratégiával az érdeklődő személyt különböző helyzetekben figyelik meg, beleértve azokat is, amelyekben az illető esetleg stratégiai módon (azaz önmegfigyeléssel) mutatkozik be másoknak, például egy osztályteremben vagy egy partin. Az aktív stratégia magában foglalja egy olyan helyzet kialakítását, amelyben az érdeklődő személyt megfigyelhetik vagy interakció céljából megközelíthetik. Az interaktív stratégiánál az emberek egyszerűen kommunikálnak azzal a személlyel, akivel kapcsolatban csökkenteni szeretnék a bizonytalanságot.”
A kommunikáció szakaszai
Végezetül Berger és Calabrese a kommunikáció három szakaszát írta le, amelyeken keresztül a bizonytalanság csökkentése halad:
1. Belépés – Az egyének olyan demográfiai információkat cserélnek ki, mint koruk, nemük, foglalkozásuk és származási helyük. A kommunikáció általában a társadalmi szabályokat és normákat követi.
2. Személyes – A kommunikátorok elkezdenek több személyes adatot megosztani, beleértve az attitűdöket, meggyőződéseket és értékeket. A kommunikációt kevésbé korlátozzák a társadalmi normák.
3. Kilépés – A kommunikátorok eldöntik, hogy a jövőben kapcsolatba lépnek-e egymással, vagy folytatják-e a kapcsolatot. Bizonyos esetekben az interakció ezen a ponton véget ér.
Kritika
Bár a Bizonytalanságcsökkentési elmélet nagy hatással volt a kommunikációkutatásra, nem mentes a kritikusoktól sem. Egyes tudósok szerint a bizonytalanságcsökkentés nem mindig a kommunikációt motiváló tényező; egyes emberek a másokkal való pozitív kapcsolatteremtés őszinte vágyából interakcióba lépnek. Mások megjegyzik, hogy Berger és Calabrese vizsgálatai csak egy amerikai demográfiai csoportra terjedtek ki: a középosztálybeli fehér emberekre. Megint mások rámutattak, hogy az elmélet feltételezéseinek köre túl nagy, és ezért könnyen megcáfolható – ami végső soron gyengíti az elméletet.
Alkalmazások
A Bizonytalanságcsökkentési elméletet az elmúlt években a kultúrák közötti interakciók, a szervezeti szocializáció és a közösségi médiában zajló interakciók tanulmányozására használták.