A buborékfólia eredeti célja messze nem az volt, amire ma használjuk a terméket.
1957-ben Al Fielding mérnök és Marc Chavannes svájci feltaláló egy texturált tapétát akart létrehozni. Ehhez két zuhanyfüggönyt zártak össze úgy, hogy a légbuborékokat befogták, így a tapéta textúrált megjelenést kapott.
A tapéta ötlete azonban nem fogyott túl jól.
Eltántorodva Fielding és Chanvannes úgy döntöttek, hogy találmányukat üvegházszigetelésként hozzák forgalomba. Bár az anyag némileg szigetelő hatású volt, ez az ötlet sem aratott osztatlan sikert.
Három évvel a találmányuk születése után Frederick W. Bowers, a terméket gyártó Sealed Air egyik marketingese végre kitalálta a tökéletes felhasználási módot. Az IBM 1959. október 5-én jelentette be új, 1401-es, változó szóhosszúságú számítógépét. Bowersnek az az ötlete támadt, hogy a buborékfóliát jó csomagolóanyagként lehetne használni a számítógép szállítás közbeni védelmére. Az ötletet felvetette az IBM-nek, és bemutatta a Bubble Wrap védő képességeit. A bemutató jól sikerült, és az IBM elkezdett Bubble Wrapet vásárolni a 1401-es és más törékeny termékek védelmére, amelyeket értékesítettek és szállítottak.
A szerény kezdetektől kezdve a Sealed Air évi 4 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, mintegy 255 millió dolláros nettó nyereséggel. Bevételeinek körülbelül 10 százaléka származik a buborékfóliából, így évente körülbelül 400 millió dollár értékben adnak el buborékfóliát.
Nézzen meg még több érdekes cikket Daventől a Today I Found Out oldalon, és iratkozzon fel a napi tudás hírlevelére itt.