A tudományos kutatásokat néha nehéz megérteni. A SANE Plain English kutatási sorozata a fontos kutatásokat fordítja le hétköznapi nyelvre, hogy a pszichológiai szakterület legfrissebb információit megismertesse Önnel.
A borderline személyiségzavarral (BPD) kapcsolatos egyik legmakacsabb mítosz az, hogy nem kezelhető. Valójában a BPD jól reagál a bizonyítékokon alapuló kezelésekre, és ezek a kezelések egyre javulnak.
De hogyan definiáljuk a BPD-ből való felépülést? Csak azt, hogy már nincsenek tünetei? Vagy vannak hasznosabb módjai is a felépülésről való gondolkodásnak?
A Wollongongi Egyetem kutatói megvizsgálták, hogyan határozzák meg jelenleg a felépülést, és hogyan segíthetne másképp gondolkodva javítani a BPD-ben szenvedők kezeléseit és eredményeit.
Itt van maga a kutatás, a mi közérthető magyarázatunk, és hogyan szólhat hozzá Ön is a BPD felépülésének új megközelítéséhez.
A kutatási tanulmány
“Recovery from Borderline Personality Disorder: A Systematic Review of the Perspectives of Consumers, Clinicians, Family and Carers’
By Fiona Ng, Marianne Bourke and Brin Grenyer. A PLOS ONE 2016 augusztusában jelent meg.
Mit mond a tanulmány
Ez a kutatás a BPD-ből való felépülésről szól. Hogyan definiálják a BPD-vel élő embereket kezelő klinikusok, hogy mit jelent a felépülés? Hasznos ez a definíció, vagy van jobb módja a BPD-ből való felépülésről való gondolkodásnak?
Mit csináltak a kutatók
Ez a tanulmány a BPD-vel kapcsolatos meglévő kutatások áttekintése. A kutatók megvizsgálták a BPD-ből való felépüléssel kapcsolatos meglévő tanulmányokat, hogy lássák, hogyan definiálják a felépülést.
A kutatók áttekintésüket olyan tanulmányokra korlátozták, amelyek legalább öt éve futnak, és inkább a felépülésre, mint a kezelési módszerek sajátosságaira összpontosítottak. Átkutatták a pszichológiai szakirodalmat, és 19 ilyen kutatást találtak.
E tanulmányok mindegyikében BPD-vel diagnosztizált emberek tüneteit bizonyos időszakok után újra megmérték, hogy a BPD-ből való felépülés valamely aspektusát vizsgálják.
A jelenlegi áttekintés ezt a 19 korábbi tanulmányt állította össze, hogy megnézzék, hogyan határozták meg a klinikusok és a kutatók, mit jelent a BPD-ből való felépülés.
A felépülés fajtái
A kutatók megjegyezték, hogy a pszichológiai kutatásokban gyakran kétféleképpen gondolkodnak a betegségből való felépülésről: klinikai felépülés és személyes felépülés.
A klinikai felépülés általában a mérésről szól. Egy betegség, például a BPD tünetei mérhetők, általában egy mentálhigiénés szakember által, aki interjút készít az illetővel. Egy kezelési időszak után újra megmérik a személy tüneteit, valamint a mindennapi életben való működőképességét.
Ha a személy működőképessége javult, és a tünetei csökkentek, így már nem felel meg a BPD kritériumainak – és ha a tünetek idővel továbbra is csökkennek -, akkor azt mondhatjuk, hogy a személy felépült a BPD-ből.
A személyes felépülés sokkal egyénibb módja annak, hogy mérjük valakinek a mentális egészségi útját. A kutatók a személyes felépülésnek ezt a leírását idézik:
A felépülést úgy írják le, mint egy mélyen személyes, egyedi folyamatot, amelynek során megváltoznak az egyén hozzáállásai, értékei, érzései, céljai, készségei és/vagy szerepei. Ez egy módja annak, hogy a betegség okozta korlátok ellenére is kielégítő, reményteli és hozzájáruló életet éljünk.
A személyes felépülést sokkal inkább a betegséget átélő emberek és családjuk, barátaik és gondozóik határozzák meg, mint a klinikusok, így inkább a személy egész életében bekövetkező javulásról szól, mint szigorúan a mérhető tünetekről.
A BPD-kutatás a klinikai felépülésre összpontosít
A kutatók megállapították, hogy bár a BPD-kutatás a diagnózis, a kezelés és a megbélyegzés személyes tapasztalatait vizsgálta, az általuk elemzett tanulmányok a BPD felépülését többnyire klinikai szempontból határozták meg.
De ez talán túl szűken értelmezi a felépülést. A BPD-t átélő emberek a felépülést tágabban határozhatják meg – lehet, hogy a tünetek csökkenését is magában foglalja, de inkább a munkahely vagy a párkapcsolat megtalálását és megtartását, vagy más, személyesebb mértéket.
Hasonlóképpen, a BPD-vel élő emberek barátai, családtagjai és gondozói is más képet alkothatnak a felépülésről.
Személyes felépülési perspektívára van szükség
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az összes érintett – a klinikusok, az élő tapasztalattal rendelkező emberek és családtagjaik, barátaik és gondozóik – elképzeléseinek és igényeinek bevonása javíthatná a kezeléseket, és segíthetné a BPD-s embereket a számukra értelmesebb felépülésben.