Brandy, borból vagy erjesztett gyümölcsmasszából lepárolt alkoholos ital. Az önmagában használt kifejezés általában a szőlőből készült termékre utal; a más gyümölcsök borából vagy erjesztett cefréjéből készült pálinkákat általában a konkrét gyümölcs nevével azonosítják. Bizonyos gyümölcsfajták, az úgynevezett fehér fajták kivételével a pálinkákat általában érlelik. A fából készült tartályokban történő érlelés a színt borostyánszínűvé mélyíti, a paraffinnal bélelt hordók vagy agyagedények használata megőrzi az eredeti világos színt, a karamellás oldat hozzáadása pedig sötétíti a színt. Az italpárlat körülbelül 50 térfogatszázalék alkoholt tartalmaz; a sherry, a Madeira és a többi desszertbor erősítésére használt pálinka körülbelül 80-95 térfogatszázalék alkoholt tartalmaz. Más desztillált szeszes italokhoz hasonlóan a pálinka sem javul palackozás után. A csillag- vagy betűjelzéseket, amelyek korábban az életkort jelezték, a szállítmányozók a termék minőségének kifejezésére használják.
A név a holland brandewijn (“égetett bor”) szóból származik, a lepárlás során alkalmazott hőre utalva. A borból készült pálinka kereskedelmi célú lepárlása a 16. században kezdődött. Egy történet szerint egy holland hajóskapitány kezdte el a gyakorlatot azzal, hogy a borokat a szállításhoz sűrítette, és a kikötőbe érve vizet akart hozzáadni, de a sűrített ital azonnal elfogadottá vált.
A legtöbb bortermelő országban pálinkát is készítenek. Kiemelkedő francia pálinkák közé tartozik a franciaországi Charente és Charente-Maritime megyékből származó konyak, amelyet általában a legfinomabb pálinkának tartanak, valamint a Gers régióból származó Armagnac. A spanyolországi sherrytermelő központok és a portugál portói központok szintén ismertek pálinkájukról. A görög pálinkák közé tartozik a Metaxa, amely édesített és általában karamellel sötétített, valamint az ouzo, amely színtelen és ánizzsal vagy édesgyökérrel ízesített. A főként Kaliforniában előállított amerikai pálinka általában semleges és egységes jellegű. A főként Peruban előállított Pisco-t muskotályborból desztillálják. A szőlőtörkölyből vagy törkölyből (a szőlő préselése után a présben maradó anyagból) lepárolt pálinkák közé tartozik a francia eau-de-vie de marc, amely Burgundiában jól ismert, valamint a grappa, egy érleletlen, éles ízű pálinka, amelyet Olaszországban és Kaliforniában is készítenek.
Encyclopædia Britannica, Inc.
Az erjesztett almaborból készült almapálinkák közé tartozik a franciaországi Calvados régióból származó calvados és az amerikai applejack. Franciaország elzászi területe a málnából lepárolt framboise-ról és az eperből lepárolt fraise-ról ismert. Egyéb gyümölcspárlatok, amelyekre gyakran jellemző a kesernyés-mandulás íz, amelyhez a gyümölcsmagokból a cefrézés során felszabaduló olaj is hozzájárul: a slivovitz, a különböző balkáni országokban készített aranybarna szilvapálinka; a barackpálinka Magyarországról, a legismertebb sárgabarackpálinka; a főleg Elzászban, Németországban és Svájcban előállított, cseresznyéből lepárolt kirschwasser vagy kirsch; valamint az elzászi és lotaringiai francia szilvaborok, köztük a sárga szilvából készült Mirabelle és a kék szilvából készült quetsch.
A pálinkákat általában önmagukban vagy szódával szolgálják fel vacsora utáni italként. Használják kevert italok és különféle desszertételek ízesítésére, valamint üzemanyagként az olyan lángosételek lángjának előállításához, mint a crepes suzette és a jubileumi cseresznye. A pálinkát alappárlatként is használják a desztillált szeszes italok egy másik típusának, a likőrnek az előállításához.