Az ikonikus album dizájnjának durva ötletét a zenekarok adták. Olyasmit akartak, ami reprezentálja azt a felfordulást és változást, amin mindannyian keresztülmentek, amikor 1977-ben Nagy-Britanniából Hollywoodba költöztek a nagyobb hírnév és szerencse reményében. A Supertramp-os John Helliwell így magyarázza:
“Mike Doud megvalósítása a borítón fanyar humorral fejezte ki a csapat akkori mentális és fizikai helyzetét. Bár a címadó dal évekkel azelőtt íródott, hogy az Egyesült Államokba mentünk volna, a képi világa vonzott minket, akik az “álmok és ambíciók földjén” éltünk. A New Yorkba való berepülés képe, az angol közlekedési kávézót felváltva a barátságos dinerrel. Egy materializált világban nőttünk fel, és elkezdtünk némi spirituális keresést. Mindez a zenénkben jött össze.”
Mike Doud, az AGI lemezborítókat nyomtató cég művészeti igazgatója személyes barátja volt a Supertramp menedzserének, Dave Margeresonnak, és amikor a zenekar teljes szabadságot kapott a lemezkiadótól, hogy azt csináljanak a borítón, amit akarnak, tudták, hogy ő képes lesz megvalósítani az elképzeléseiket, aki a fiatal tervezőt, Mick Haggerty-t vette fel segítségül.”
A képen Manhattan belvárosának reggelizőasztalként való újraalkotása látható. Az előtérben egy nagydarab pincérnő a Szabadság-szobrot ábrázolja, a lángot egy pohár narancslé helyettesíti. A zenekar eredetileg egy airbrush-illusztrációt szeretett volna a borítóra, de Mick Haggerty dizájner meggyőzte őket, hogy a legjobb lenne fotografikusan elkészíteni. A Haggerty tervező által a részletekre fordított figyelem hihetetlen – a pincérnő névtábláján például Libby olvasható.
A másik eredeti elképzelés szerint a pincérnő egy csillogóbb, amerikai, sajtos sütemény típusú modell lett volna, de a zenekar végül az Ugly Model Agency “Libby”-jét választotta. A modell végül turnéra ment, és a zenekar előzenekara lett. A képet négy részben vették fel – a fehér porcelánedényekből kialakított New York-i égbolt, Libby, a pincérnő, a pohár narancslé és végül a repülőgép ablaka.”
A lemez hátsó borítójának dizájnja is érdekes: a zenekar egy étkezdében ül, és mindenki egy-egy helyi angol vagy skót újságot olvas a saját területéről.
Az album több mint tizenegy millió példányban kelt el, de ennek ellenére biztosan az egyik legikonikusabb albumborító lett volna. 1980-ban a Grammy-n elnyerte a legjobb lemezcsomagnak járó díjat.
Mike Doud rendkívül termékeny tervező volt. Az Egyesült Államokból Londonba költözött, hogy 1970-ben az A&M records művészeti igazgatójaként dolgozzon. Néhány évvel később visszatért az Államokba. A Breakfast in America előtt a legismertebb munkája a Led Zeppelin Physical Graffiti című lemeze volt.
A papámnak megvolt ez az album, és én imádtam, mert más volt, mint a többi, amit láttam. Csak évekkel később kezdtem észrevenni a részleteket, és rájöttem, hogy a dolgok nem azok, aminek látszanak – nem vettem észre, hogy a háttérben lévő épületek nem is épületek, és csak évek múlva vettem észre, hogy a felvétel úgy készült, mintha egy repülőgép ablakán keresztül lenne, vagy hogy a nő a Szabadság-szobrot ábrázolja!
Frissítve:
frissítve: 2019. január 24. simplymarvellous