A középkorban a Florence férfi- és női névként is használatos volt, valószínűleg annak köszönhetően, hogy szentek használták, vagy hogy a “firenzei” személyt jelölték. Több szent Florentius, köztük egy 3. századi római vértanú és egy Szent Florentia (sz. 303 körül). A latinosított formák közé tartozott a Florentius, a Florentia és a Florencia, bár mindegyiket a köznyelvben Florence-nek nevezték.
Az ófrancia flur “virág” szóból származó hasonló Floria is használatos volt, amelyet a köznyelvben Flur/Fluri formában használtak, és gyakran használták az “édes” melléknévvel együtt. A Florkin kicsinyítőképzőként használták.
A florence sosem volt vadul elterjedt, de eléggé használták ahhoz, hogy a Florence családnév keletkezzen belőle. Nevezetes névrokonai közé tartozik Florence of Worcester (megh. 1118), egy híres szerzetes és krónikás, Florence (vagy Floris) of Holland (megh. 1210), egy 13. századi nemes és klerikus, valamint Florence Wilson “Florentius Volusenus” (kb. 1504-1547), egy skót humanista.
A 15. század után a Florence férfinévként jóval kevésbé vált elterjedtté, de női névként továbbra is jobban megmaradt. Voltak persze kivételek, amelyek többnyire a helyi területtől függtek. Midlothianban, Cumbriában és Herefordban például sokáig férfinévként ragaszkodott hozzá, és a legnépszerűbb Erzsébet-kori Norfolk neveket vizsgáló felmérésemben a Florence csak egyszer szerepelt — férfi névként.
A Florence azonban összességében a lányoknál vált gyakoribbá, különösen a főnemesek körében. Például Florence Poulett (sz. 1612), John Poulett politikus, 1. báró Poulett lányának unokahúgát nevezték el róla, amely aztán több generáción át öröklődött anyáról lányára.
Smith Bannister 1538-1700 közötti top 50-es rangsorában a Florence négyszer szerepel lányok esetében: 1590-9: #38; 1600-9: #47; 1610-9: #44; 1640-9: #47.
Írországban a Florence sokkal tovább maradt fenn férfinévként, köszönhetően annak, hogy számos ír név, például a Flaithrí és a Fingin átadására használták. Nevezetes példák: Fláithrí Ó Maolchonaire “Florence Conroy” (1560- 1629), ír ferences és teológus, valamint Florence “Flurry” Knox, egy kocsmáros Somerville és Ross Some Experiences of an Irish RM (1899) című regényében.
A 19. század első felében Florence mérsékelt használatban volt. Kezdetben nem volt különösen népszerű — nem szerepel a Dunkling 1700-ban, 1800-ban vagy 1850-ben Anglia és Wales 50 legjobb lányneve között –, de folyamatosan használták, és még időnként fiúknál is.
Dickens a Dombey és fiában (1846) a Florence Dombey karaktere számára használta a nevet, ami úgy tűnik, jelentős lendületet adott a névnek, Elizabeth Gaskell írónő pedig egyik lányát Florence Elizabethnek nevezte el 1842-ben. Florence Nightingale (1820-1910) azért kapta ezt a nevet, mert az olaszországi Firenzében született, akárcsak ő, és ez talán más szülőkre is hatással volt, mivel Firenze a gazdag angol viktoriánusok divatos úti célja volt.
Florence vagyonának további lökést adott az 1853-1856 közötti krími háború eseménye. A szülők tolongtak, hogy gyermekeiknek eseménydús neveket adjanak. A harcok hatására számos csecsemő kapta az Alma, a Balaklava, az Inkerman és a Szevasztopol nevet, és neves személyiségek nevét is használták. A háborús erőfeszítésekben való részvételének és annak köszönhetően, hogy a brit kormány plakátlányként használta, Florence Nightingale egyik napról a másikra szenzációvá és nemzeti kincssé vált.
Születések Angliában és Walesben:
1838: 26 születés
1840:
1842: 21 születés (legalább 3 férfi)
1842:
1844: 63 születés (legalább 5 férfi)
1844:
1846: 50 születés
1846: A Dombey és fiai megjelenésének éve.
1848: 1850: 256 születés
1850: 398 születés
1854: 545 születés — Az év, amikor Florence Nightingale a Krímbe ment.
1856: 1677 születés
1858: 1522 születés
Amint látjuk, mind Dickens, mind Florence Nightingale hatására a Florence név jelentős volt, és egyre erősebb lett.
Azt követően, hogy 1850-ben még nem szerepelt az első 50-ben, 1870-ben már a 14., 1880-ban a 6., 1890-ben a 3., 1900-ban pedig a 2. helyen állt. Data from the 1881 census shows that it was most prevalent in England, especially in the southern counties, though it did reach #49 in Scotland by 1900.
It maintained it’s popularity initially in the 20th century, but gradually began to decline. It was #2 in 1904, #6 in 1914, #23 in 1924 and #49 in 1934, after which it fell out of the top 100.
This can be seen in Dunkling’s data for the number of girls registered with the name in every 10,000 births in England and Wales over the 20th century:
| 1900 | 1925 | 1935 | 1950 | 1955 | 1960 | 1965 | 1970 | 1975 | 1980 | 1985 | 1990 |
| 394 | 142 | 44 | 10 | 4 | – | – | 4 | – | – | 6 | – |
From 1996 to 2003, Florence bobbed along comfortably in the bottom quarter of the top 200 in England and Wales. It gradually began to pick up from 2004, bursting into the top 100 in 2008 at #94. Since then it has risen steeply, ranking #54 in 2010, #34 in 2012 and #29 in 2013.
As it was in the 19th century, Florence proves it’s still very much an English rose. Individually, Florence is much less popular in Wales than England (#71 in 2013 compared to #29 in England) while it has yet to reach the top 100 in Scotland and Northern Ireland in recent years.
Skóciában a név folyamatosan a #100-#300 között szerepel: #233 2010-ben, #142 2011-ben, #203 2012-ben és #155 2013-ban.
Észak-Írországban a Florence-nek egyetlen évben sem született 8-nál több születése, a csúcsot 2012-ben érte el a 229. helyen, 2013-ban pedig a 284. helyen állt.