Catania, latinul Catana, vagy Catina, város, Szicília keleti részén, Olaszországban, a Jón-tenger partján, az Etnától délre fekvő Catania széles síkságán. A várost i. e. 729-ben alapították khalkidiánusok (a görög Euboea szigetén fekvő Chalcisból származó telepesek) a 80 km-re északra fekvő Naxosról. Jelentőségét az i. e. 5. században I. Hieron, Szirakuszai zsarnok és fia, Deinomenész szerezte meg, aki meghódította és a vulkánról Aetnának nevezte el. A lakosok Deinomenész követőinek elűzése után visszaállították a régi nevet. Az egyik első szicíliai város, amely a rómaiak kezére került (i. e. 263), Catania-t Octavianus (később Augustus császár) tette gyarmattá. Az ottani keresztények szenvedtek Decius és Diocletianus császárok üldözései alatt, és a cataniai vértanúk között volt Szent Ágota, a város védőszentje is. A barbár inváziókat követően Catania egymás után a bizánciak, az arabok és a normannok kezére került. Ellenséges volt a sváb császárokkal szemben, és kifosztották VI. Henrik és II. A Szicíliai Királyság aragóniai uralkodói gyakran tartózkodtak itt. A 16. és 17. században a várost polgári zavargások, kalózok támadásai, járványok, éhínségek és természeti katasztrófák sújtották, beleértve az Etna 1669-es kitörését és az 1693-as földrengést. Később a Nápolyi Bourbon királyság alá került. Az 1837-es kolerajárvány idején kitört polgári zavargásokat erőteljesen elfojtották, és amikor 1848-ban Catania a sziget többi városával együtt Szicília autonómiáját követelte, ezt a mozgalmat is erőszakkal verték le. A második világháborúban a város súlyos károkat szenvedett a bombázások és az 1943-as súlyos harcok következtében.
Város
A város szinte teljes egészében a különböző kitörések által hátrahagyott láván áll, északról dél felé enyhén lejt. A vulkáni tufa felhasználása az építkezésekhez adta a város régebbi részének uralkodó sötétszürke színét. Az 1693-as földrengés után szinte teljesen újjáépített város központja kifejezetten 18. századi megjelenésű. Az ókori maradványok között görög és római színházak romjai, valamint egy római amfiteátrum, bazilika, fürdők és vízvezetékek találhatók. A négy szögletes tornyú Ursino-kastély, amelyet (1239-50) II. Frigyes számára építettek, sokáig a katonai építészet mintaképeként szolgált. Ma a városi múzeumnak ad otthont, gazdag művészeti és régészeti gyűjteményekkel.
A modern polgári élet központja a Dóm tér, amelyet 18. századi paloták vesznek körül, és széles utcákra nyílik. Az I. Roger normann gróf által 1091-ben alapított székesegyház eredeti szerkezetéből három sötét lávából készült apszis és a kereszthajó egy része maradt meg. Az 1693-as földrengés után Fra Fiolamo Palazotto és Giovanni Battista Vaccarini (1702-68) építészek építették újjá. A székesegyházban Szent Agatha ereklyéi és a cataniai születésű Vincenzo Bellini zeneszerző sírja található. A San Nicolo-templom (1693-1735), Szicília legnagyobb temploma, az egykori azonos nevű bencés kolostorhoz kapcsolódik; a 14. században kezdték építeni és a 17. században fejezték be. Az egyetemet, az elsőt Szicíliában, 1434-ben Aragóniai Alfonz alapította, könyvtárában (1755) számos fontos középkori kézirat található. További nevezetes látnivalók közé tartozik a Santa Agata barokk templom, a Vaccarini által épített városháza, az elefánt szökőkút (1736) a Duomo téren, a Collegiata (vagy királyi kápolna), a csillagvizsgáló és Vincenzo Bellini szülőháza, amely ma múzeum.
A modern Catania, Szicília második legnagyobb városa, ipari és közlekedési központ, vasúti összeköttetésben Palermóval, Messinával és Szirakuszával, Olaszország egyik legforgalmasabb kikötőjével. Az iparágak közé tartoznak a különféle gépipari és vegyipari termékek, az élelmiszer-feldolgozás és a halászat. Szicília finomított kénjének mintegy fele a cataniai gyárakból származik. A környező mezőgazdasági régió értékesítési központja, mandulát és narancsot, valamint fém-, fa- és borostyán kézműves termékeket exportál. Télen is népszerű üdülőhely, a közelben szép strandokkal. Népesség: A településen található az ún. (2004-es becslés) önkorm. 307 774.