A belügyminiszter által mintegy tizenöt hónappal ezelőtt kinevezett, a celluloiddal foglalkozó minisztériumi bizottság, amelynek feladata az anyag tárolása és felhasználása során szükséges óvintézkedések vizsgálata volt, nemrég adta ki jelentését (Cd. 7158, 1913). Ebből kiderül, hogy a jelentésben “celluloidként” elfogadott termék lényegében zselatinizált nitrocellulózból és kámforból áll, a nitrocellulóz aránya általában 70-75 százalék között változik a közönséges celluloid cikkekben, és 80-90 százalék között a kinematográf filmekben. Nagyon könnyen meggyullad, és nagy gyorsasággal és hevességgel ég; sőt, bizonyos körülmények között közvetlen lánghatás nélkül is lángra kaphat. Ha egy ideig mérsékelten magas hőmérsékletnek van kitéve, hirtelen bomlik, jelentős hőfejlődéssel és gyúlékony és mérgező gázok – főleg szén-monoxid és salétrom-oxid, kis arányban ciánsav – kibocsátásával. Megfelelő mennyiségű levegővel keverve a keletkező gőzök erősen robbanékonyak; a bizottság azonban nem talált bizonyítékot arra, hogy a celluloid maga spontán meggyulladna közönséges hőmérsékleten, vagy hogy közönséges körülmények között robbanékony lenne.