A máj epét termel, amelynek számos funkciója van, többek között segíti a szerv által feldolgozott hulladékok eltávolítását és a zsírok emésztését. Az epe ideiglenesen az epehólyagban (a máj alatt található szerv) tárolódik, mielőtt a vékonybélbe kerülne. Az epehólyagban lévő konkréciókat epekőnek nevezzük. A felnőtt nyugati lakosság 10-15%-ának van epeköve. Egy éven belül 1-4%-ban jelentkeznek a tünetek. A tünetek közé tartozik az epehólyaggal kapcsolatos fájdalom (epekólika), az epehólyag gyulladása (epehólyaghurut), a májból és az epehólyagból a vékonybélbe áramló epe elzáródása, ami sárgaságot (a test sárgulását) eredményez, általában a szem fehér részén a legszembetűnőbb, amely sárgára színeződik), az epeúti fertőzés (epehólyaggyulladás) és a hasnyálmirigy gyulladása, amely az emésztőnedveket kiválasztó szerv, és a vércukorszintet fenntartó inzulint termelő sejteket tartalmazza (hasnyálmirigygyulladás). Az epehólyag eltávolítása (cholecisztektómia) jelenleg a legjobb kezelési lehetőségnek számít a tüneteket okozó epeköves betegek esetében. Ez általában egy kis lyukon keresztül végzett sebészeti beavatkozással történik (laparoszkópos cholecisztektómia). Az epehólyag gyulladása (cholecystitis) a laparoszkópos cholecystectomia egyik indikációja. Az epehólyaghurut hirtelen jelentkezhet, olyan tünetekkel, mint a láz és a gyomor jobb felső részén jelentkező erős fájdalom. Ezt nevezzük akut epehólyaghurutnak. Ehhez képest a krónikus epehólyaggyulladás az epehólyag lappangó gyulladása, amely kevésbé súlyos fájdalommal jár a gyomor jobb felső részén. Sok éven át a sebészek inkább a laparoszkópos epehólyag-eltávolítást végezték, miután a gyulladás teljesen lecsillapodott (ami általában körülbelül hat hétig tart), mert féltek a szövődmények magasabb arányától, beleértve az epevezeték sérülését (egy cső, amelyen keresztül az epe az epehólyagból a vékonybélbe áramlik). Az epevezeték sérülése életveszélyes állapot, és a legtöbb esetben sürgős korrekciós műtétet igényel. A korrekciós műtét ellenére az emberek életminősége a műtét után több évvel is rossz, mivel a vékonybélben az epeáramlás elzáródása miatt ismétlődő epeúti fertőzések fordulnak elő. A másik ok, amiért a sebészek inkább késleltetik a műtétet, a nyílt műtét elkerülése, mivel úgy vélik, hogy a korai műtét növeli a nyílt műtét kockázatát. A műtét késleltetése azonban az epekővel kapcsolatos szövődmények kockázatának teszi ki a betegeket. A felülvizsgálat szerzői azt akarták megállapítani, hogy a korai laparoszkópos cholecisztektómia (a tünetek megjelenésétől számított hét napon belül) vagy a késleltetett laparoszkópos cholecisztektómia (több mint hat héttel az első felvételt követően) előnyösebb-e? Az orvosi szakirodalomban szisztematikus keresést végeztek a fenti kérdésre vonatkozó információkat tartalmazó tanulmányok azonosítására. A felülvizsgálat szerzői kizárólag véletlen besorolásos vizsgálatokból szereztek információkat, mivel a véletlen besorolásos vizsgálatok nyújtják a legjobb információt, ha jól végzik őket. Két felülvizsgálati szerző egymástól függetlenül azonosította a vizsgálatokat és begyűjtötte az információkat.
Hat olyan vizsgálatot azonosítottak, amelyek a felülvizsgálati kérdésre vonatkozó információkat szolgáltattak. Összesen 488 akut epehólyaghurutban szenvedő személyt vontak be a vizsgálatba. A laparoszkópos epehólyag-eltávolítást 244 embernél korán (a tünetek orvoshoz fordulásától számított hét napon belül), míg a fennmaradó 244 embernél legalább hat hét elteltével végezték el. A nők aránya 43,3% és 80% között mozgott azokban a vizsgálatokban, amelyek ezt az információt szolgáltatták. A résztvevők átlagéletkora 40 és 60 év között volt. Valamennyi vizsgálatban magas volt az elfogultság kockázata (és előfordulhatott, hogy túlbecsülték a korai laparoszkópos cholecystectomia vagy a késleltetett laparoszkópos cholecystectomia előnyeit vagy alábecsülték a káros hatásokat). Abban az öt vizsgálatban, amelyről ez az információ rendelkezésre állt, minden, a vizsgálatokban részt vevő személyt élve bocsátottak el a műtét után. A két csoport között nem volt jelentős különbség azon személyek arányában, akiknél epevezeték-sérülések, műtéti szövődmények alakultak ki, vagy akiknél minimális hozzáféréssel végzett műtétről nyílt műtétre kellett áttérni. Egyik vizsgálat sem számolt be az életminőségről a randomizálás időpontjától. A teljes kórházi tartózkodás négy nappal rövidebb volt az eredeti csoportban, mint a halasztott csoportban. A két csoport között nem volt jelentős különbség a műtét időtartamában. Csak egy vizsgálat számolt be a foglalkoztatottak munkába való visszatérésének idejéről. A korai laparoszkópos cholecisztektómiás csoport tagjai átlagosan 11 nappal korábban tértek vissza a munkába, mint a késleltetett laparoszkópos cholecisztektómiás csoport tagjai. Négy vizsgálat nem számolt be epekővel kapcsolatos szövődményekről a várakozási idő alatt. Egy vizsgálat öt epekővel kapcsolatos szövődményről számolt be, köztük két embernél epekőgyulladásról. A várakozási idő alatt hasnyálmirigy-gyulladásról nem érkezett jelentés. Az epekővel kapcsolatos megbetegedésekről a fennmaradó vizsgálatokban nem számoltak be. A halasztott csoportba tartozók körülbelül egyhatodánál a tünetek nem szűntek meg vagy kiújultak a tervezett műtét előtt, és öt vizsgálatban sürgősségi laparoszkópos epehólyag-eltávolításon kellett átesniük. A különböző számú résztvevőktől, valamint a nagy torzításkockázatú vizsgálatokból származó információk alapján a korai laparoszkópos cholecystectomia akut cholecystitis során biztonságosnak tűnik, és lerövidíti a teljes kórházi tartózkodást. A legtöbb fontos eredmény ritkán fordult elő, ezért nem zárhatjuk ki, hogy a jövőbeni vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyik vagy a másik kezelés jobb lehet a szövődmények szempontjából. Az ilyen különbségek kimutatásához szükséges vizsgálat mérete azonban több mint 50 000 emberen végzett klinikai vizsgálatot feltételez, így nem valószínű, hogy ilyen nagy vizsgálatokra sor kerül. Több kisebb randomizált vizsgálat meta-elemzéssel adhat választ a kérdésekre.