common carrier

COMMON CARRIER, contracts. Az, aki bérért vagy jutalomért vállalja, hogy bárki, aki őt alkalmazni akarja, áruját helyről helyre szállítja. 1 Pick. 50, 53; 1 Salk. 249, 250; Story, Bailm. Sec. 495 1 Bouv. Inst. n. 1020.
2. A közönséges fuvarozóknak általában két fajtája van, nevezetesen a szárazföldi és a vízi fuvarozók. Az előbbi kategóriába tartoznak a postakocsik, postakocsik vagy expresszek tulajdonosai, amelyek különböző helyek között közlekednek, és bérbeadás ellenében árut szállítanak; valamint a teherautósok, kocsisok, kocsisok és hordárok, akik közös munkaként vállalják, hogy bérbeadás ellenében árut szállítanak egy város egyik részéből a másikba, szintén közös fuvarozóknak tekintendők. Vízi fuvarozóknak minősülnek a hajók és gőzhajók hajóparancsnokai és tulajdonosai, akik áruk szállításával foglalkoznak, általában személyek számára, bérleti díj ellenében, valamint a teherfuvarozók, a hajósok, az uszálytulajdonosok, a komposok, a csatornás hajósok és más, hasonló módon foglalkoztatottak.
3. A szokásjog szerint a közfuvarozó általában felelős minden olyan kárért, amely az üzleti tevékenysége során rábízott vagyontárgyakban bekövetkezik, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a kár Isten vagy az Egyesült Államok ellenségei, vagy a vagyontárgy tulajdonosának cselekménye következtében következett be. 8 S. & R. 533; 6 John. R. 160; 11 John. R. 107; 4 N. H. Rep. 304; Harp. R. 469; Peck. R. 270; 7 Yerg. R. 340; 3 Munf. R. 239; 1 Conn. R. 487; 1 Dev. & Bat. 273; 2 Bail. Rep. 157.
4. Megkísérelték enyhíteni a szokásjog szigorát a vízi fuvarozókkal kapcsolatban a 6 Cowen, 266-ban; de ez az eset úgy tűnik, hogy eltér más határozatoktól. 2 Kent,. Com. 471, 472; 10 Johns. 1; 11 Johns. 107.
5. A szárazföldi fuvarozók tekintetében a common law szabálya a common law joggyakorlat által szabályozott államokban mindenhol teljes szigorával elfogadottnak tűnik. Louisiana a polgári jog tanítását követi törvénykönyvében. A postakocsik vagy kocsik tulajdonosai, akik kizárólag személyszállítással foglalkoznak, mint kocsisok, nem minősülnek közönséges fuvarozóknak; de ha az ilyen személyszállító járművek tulajdonosai bérleti díj ellenében árut is szállítanak, akkor az ilyen áruk tekintetében közönséges fuvarozóknak tekintendők. Bac. Ab. Carriers, A; 2 Show. Rep. 128 1 Salk. 282 Com. Rep. 25; 1 Pick. 50 5 Rawle, 1 79. Ugyanez az érvelés vonatkozik a csomagszállító hajókra és a gőzhajókra, amelyek különböző kikötők között közlekednek, és szokásuk szerint árut és utasokat is szállítanak. 2 Watts. R. 443; 5 Day’s Rep. 415; 1 Conn. R. 54; 4 Greenl. R. 411; 5 Yerg. R. 427; 4 Har. & J. 291; 2 Verm. R. 92; 2 Binn. Rep. 74; 1 Bay, Rep. 99; 10 John. R. 1; 11 Pick. R. 41; 8 Stew. and Port. 135; 4 Stew. & Port. 382; 3 Misso. R. 264; 2 Nott. & M. 88. De lásd: 6 Cowen, R. 266. Az a szabály, amely a közös fuvarozót felelőssé teszi az áru elvesztéséért, nem terjed ki a személyszállításra; a rabszolgák fuvarozója ezért csak a gondosság és szakértelem hiányáért felel. 2 Pet. S. C. R. 150. 4 M’Cord, R. 223; 4 Port. R. 238.
6. A közönséges árufuvarozó minden esetben jogosult a fuvardíjat követelni, mielőtt átveszi az árut, és ha nem fizeti ki, megtagadhatja annak átvételét; ha azonban a fuvardíj megfizetése nélkül veszi át az árut, azt utólag visszakövetelheti. A tengeri árufuvarozásért járó díjazást általában fuvardíjnak (q.v.) nevezik; lásd még: Abb. on Sh. 3. rész, c. 7. pont. A fuvarozót a bérleti díjért az árun zálogjog is megilleti, amelyről azonban lemondhat; de ha egyszer lemondott, a jogot nem lehet visszaszerezni. 2 Kent, Com. 497. A feladó vagy a feladó általában köteles a fuvarozóval szemben az áruk bérleti díjára vagy fuvardíjára. 1 T. R. 659. Amikor azonban a címzett kötelezettséget vállal annak megfizetésére, ő is felelőssé válik. A fuvarlevelekben általában azt írják, hogy az árut a címzettnek vagy megbízottjának kell átadni, aki vagy akik a fuvardíjat fizetik; ebben az esetben a címzett és megbízottja az áru átvételével hallgatólagosan kötelezi magát a fuvardíj megfizetésére, és az a tény, hogy a feladó is köteles azt megfizetni, ebben az esetben nem jelent különbséget. Abbott on Sh. 3. rész, 7. o., 4. szakasz.
7. A fentiekben elmondottak az áruk közös fuvarozóira vonatkoznak. Most az utasok fuvarozóinak kötelességeit, felelősségét és jogait kell megvizsgálni. Ezek a szárazföldi és a vízi utasok fuvarozóira oszlanak.
8. Először a szárazföldi utasfuvarozók. Az ilyen fuvarozók kötelezettségei a következők: 1. azok, amelyek az utazás megkezdésekor keletkeznek. 1. Az utasok szállítása, amikor azok felajánlják magukat és készek fizetni a szállításért. Nincs több joguk visszautasítani egy utast, ha elegendő helyük és szállásuk van, mint ahogy a vendéglősnek sincs joga visszautasítani egy vendéget. 3 Brod. & Bing. 54; 9 Price’s R. 408; 6 Moore, R. 141; 2 Chit. R. 1; 4 Esp. R. 460; 1 Bell’s Com. 462; Story, Bailm. Sec. 591.
9. – 2. Az utazáshoz ésszerűen erős és elégséges kocsik biztosítása, megfelelő lovakkal, vonószerszámokkal és felszereléssel.
10. – 3. Az utazáshoz megfelelő szakértelemmel és jó szokásokkal rendelkező, gondos sofőröket kell biztosítani; és olyan lovakat kell alkalmazni, amelyek stabilak, nem rosszindulatúak és nem veszélyeztetik az utasok biztonságát.
11. – 4. A kocsit sem utasokkal, sem poggyásszal nem szabad túlterhelni.
12. – 5. Átvenni és gondoskodni az utazás során minden utasnak megengedett szokásos poggyászról. 6 Hill, N. Y. Rep. 586.
13. – 2d. Feladataik az utazás során. 1. Megállni a szokásos helyeken, és a szokásos időközöket biztosítani az utasok számára a felfrissülésre. 5 Petersd. Ab. Carriers, 48. o., jegyzet.
14. – 2. Minden szokásos óvintézkedést alkalmazni az utasok biztonsága érdekében az úton.
15. – 3d. Kötelezettségeik az utazás befejezésekor. 1. Az utasok elszállítása az út végéig.
16. – 2. Letenni őket a szokásos megállóhelyen, hacsak nincs külön szerződés az ellenkezőjéről, és akkor letenni őket a megbeszélt helyen. 1 Esp. R. 27.
17. Az ilyen fuvarozók felelőssége. Kötelesek rendkívüli gondossággal és körültekintéssel eljárni, hogy biztonságosan szállítsák azokat, akiket a kocsijukon visznek. 2 Esp. R. 533; 2 Camp. R. 79; Peake’s R. 80. De mivel nem biztosítók, nem felelősek a balesetekért, ha minden ésszerű szakértelmet és gondosságot megtettek.
18. Az ilyen fuvarozók jogai. 1. A viteldíj követelése és átvétele abban az időpontban, amikor az utas elfoglalja a helyét. 2. Zálogjoguk van az utas poggyászára a viteldíjért vagy az útiköltségért, de az utas személyére és ruházatára nem. Abb. on Sh. 3. rész, c. 3, 11. szakasz; 2 Campb. R. 631.
19. Másodszor, a vízi utasok fuvarozói. A kongresszus 1819. március 2-i törvénye, 3 Story’s Laws U. S. 1722, úgy rendelkezik, 1. hogy az Egyesült Államokba tartó vagy onnan induló hajó kapitánya nem vehet fel több utast, mint két utast a hajó vámhivatali mérésének minden öt tonnájára. 2. Hogy a víz és az élelem mennyisége, amelyet minden, az Egyesült Államokból az európai kontinens bármely kikötőjébe tartó hajónak a fedélzetre kell vinnie és a fedélzet alatt biztosítania kell, minden utasra hatvan gallon víz, száz font sózott élelem, egy gallon ecet és száz font egészséges hajókenyér, a legénység készletein kívül. Az itt említett tonnatartalom a vámhivatal mércéje; és a hajó utasainak számának becslésénél nem kell levonni a gyermekeket vagy a nem fizető személyeket, de a legénységet nem kell beleszámítani. Gilp. R. 334.
20. Az 1847. február 22-i kongresszusi törvény 1. szakasza előírja: “Hogy ha bármely olyan hajó parancsnoka, amelynek tulajdonosa részben vagy egészben az Amerikai Egyesült Államok állampolgára, vagy bármely külföldi ország állampolgára, bármely külföldi kikötőben vagy helyen nagyobb számú utast vesz fel az ilyen hajó fedélzetére, mint amennyi az általuk elfoglalt és használatukra előirányzott helyhez képest a következő arányban van, és nem foglalják el a raktárak vagy más áruk, kivéve az utasok személyes poggyászát, azaz az alsó fedélzeten vagy platformon egy utas minden tizennégy tiszta felületű fedélzetláb után, ha a hajó az út során nem halad a trópusokon belül; de ha a hajó az út során a trópusokon belül halad, akkor minden húsz ilyen tiszta felületű fedélzeti lábon egy utas, és a @orlop fedélzeten (ha van) minden harminc ilyen felületű lábon egy utas, minden esetben azzal a szándékkal, hogy az utasokat az Amerikai Egyesült Államokba szállítsa, és az ilyen kikötőt vagy helyet elhagyja velük, és azokat vagy azok bármely számát a fent említett Egyesült Államok joghatósága alá vonja, vagy ha egy ilyen hajó kapitánya a hajója fedélzetére veszi a fent említett Egyesült Államok joghatósága alá tartozó bármely kikötőben vagy helyen, a fent említett arányoknál nagyobb számú utast vesz fel azzal a szándékkal, hogy azt bármely külföldi kikötőbe vagy helyre szállítsa, minden ilyen hajóparancsnokot vétségben bűnösnek kell tekinteni, és ha az Egyesült Államok bármelyik körzeti vagy kerületi bírósága előtt elítélik, a fent említett arányokon túl felvett minden egyes utas után ötven dollár pénzbírsággal kell sújtani, és egy évet meg nem haladó időtartamra börtönbüntetéssel is sújtható: Feltéve, hogy ez a törvény nem értelmezhető úgy, hogy bármely hajónak vagy hajónak megengedné, hogy öt tonnára két utasnál több utast szállítson az ilyen hajó vagy hajó.”
21. Az egyévesnél fiatalabb gyermekek nem számítanak bele az utasok számításába, az egyévesnél idősebb és nyolcévesnél fiatalabb gyermekek pedig egy utasra két gyermeknek számítanak, Sect. 4. Ezt a szakaszt azonban az 1847. március 2-i törvény, s. 2, hatályon kívül helyezte, amennyiben felhatalmazza a hajózókat, hogy két nyolcéves és annál fiatalabb gyermeket egy utasnak számítsanak.
22. New Yorkban törvényi szabályozást hoztak a csatornahajózással kapcsolatban. Vide 6 Cowen’s R. 698. Ami az óceánon közlekedő szállítóhajók magatartását illeti, Vide Story, Bailm. Sec. 607 et seq; Marsh. Ins. B. 1, c. 12, s. 2. És lásd általában: 1 Vin. Ab. 219; Bac. Ab. h.t.; 1 Com. Dig. 423; Petersd. Ab. h.t.; Dane’s Ab. Index, h.t.; 2 Kent, Com. 464; 16 East, 247, jegyzet; Bouv. Inst. Index, h.t.
23. Louisianában a fuvarozókat és a vízügyeseket a rájuk bízott dolgok biztonságos őrzése és megőrzése tekintetében ugyanazok a kötelezettségek és kötelességek terhelik, mint a kocsmárosokat; Civ. Code, art. 2722; azaz felelősek az elhozott dolgokért, bár azokat nem az ő személyes gondjaikra bízták; feltéve azonban, hogy azokat egy alkalmazottjuknak vagy az alkalmazásukban álló személynek adták át; art. 2937. Felelősséggel tartoznak, ha valamelyik ingóságot ellopják vagy megrongálják, akár a szolgáik vagy megbízottaik, akár idegenek által; art. 2938; de nem felelnek azért, amit fegyveres erőszakkal vagy ajtók külső feltörésével vagy más rendkívüli erőszakkal lopnak el; 2938. cikk. 2939. A polgári jogban a közönséges fuvarozókkal kapcsolatos hatóságokat illetően az olvasót a Dig. 4, 9, 1-7; Poth. Pand. lib. 4, t. 9; Domat liv. 1, t. 16, S. 1 és 2; Pard. art. 537-555; Code Civil, Art. 1782, 1786, 1952; Moreau & Carlton, Partidas 5, t. 8, 1. 26; Ersk. Inst. B. 2, t. 1, 28. §; 1 Bell’s Com. 465; Abb. on Sh. part. 3, c. 3, Sec. 3, jegyzet (1); 1 Voet, ad Pand. lib. 4, t. 9; Merl. Rep. mots Voiture, Voiturier; Dict. de Police, Voiture.