Áttekintés
“Hol élek”
A csincsillák Dél-Amerika nyugati részén őshonosak. Az Andok sziklás lejtőin élnek 9 és 15 ezer láb közötti magasságban. A vidék száraz, gyér növényzettel és sok sziklával borított. A csincsillák egykor Dél-Amerika egész nyugati partvidékén elterjedtek voltak, de ma már főként Bolívia, Peru és Chile országaira korlátozódnak.
A csincsilla a marylandi állatkert Állati nagykövetségének gyűjteményében szereplő faj. Az állatkert pedagógusai a csincsillát és más állatnagyköveteket is bemutatnak a közönségnek a területen belüli és kívüli oktatási programokon.
“Így élek én ott”
A csincsillák jól alkalmazkodtak hűvös és száraz hegyvidéki élőhelyükhöz. Bundájuk rendkívül sűrű – tüszőnként átlagosan 80 szőrszál, szemben az ember egy szőrszálával tüszőnként -, és jól szigeteli őket a hidegtől. Hosszú, erős hátsó lábaikkal a sziklás terepen haladnak élelem után kutatva – és a ragadozók elől menekülve! Nagy szemeik és füleik kiválóan alkalmasak az éjszakai látásra és hallásra.
A csincsillák szociális rágcsálók, amelyek akár 100 egyedből álló kolóniákban élnek. Nappal főként sziklahasadékokban és barlangokban pihennek, a ragadozók látóterén kívül. Előbújhatnak a barlangjukból, hogy felmelegedjenek a napsütésben, porfürdőt vegyenek, vagy ugráljanak a sziklák között, de a legaktívabbak hajnalban, alkonyatkor és éjszaka. A szabadban legalább egy csincsilla őrködik a kolónia felett, és hangos riasztást ad ki. Mindannyian elég közel maradnak az odújuk bejáratához ahhoz, hogy szükség esetén visszasurranjanak oda.
A csincsillák éjszaka élelem után kutatnak. Táplálkozáskor a hátsó lábaikon ülnek felegyenesedve, és az elülső lábaikkal tartják az élelmet. Fakérget, füvet, gyógynövényeket és más őshonos andoki növényeket esznek. Ahol élnek, ott kevés a víz, de a csincsillák alkalmazkodtak ahhoz, hogy az általuk elfogyasztott növényekből annyi vizet nyerjenek, amennyire szükségük van.
“Nyomot hagyok”
A csincsilla szó hallatán a legtöbb embernek azonnal a puha, vastag, kékes-szürke bunda jut eszébe. Az ilyen divatos hírnév nem segített a csincsillának. Szőrméjükért szinte kihalás szélére sodorták őket. Az andoki törzsek mindig is vadásztak csincsillára a bundájáért, amelyet takarók és ruhák készítésére használtak. Az ilyen jellegű táplálkozási célú vadászat nem fenyegette a vadon élő populációk stabilitását, de a későbbi és folyamatos kereskedelmi célú vadászat igen. A 19. század végére a csincsillaprém értékes exportcikké vált Európába, Észak-Amerikába és máshová, és egyre nagyobb keresletnek örvendett. A csincsillapopulációk csökkenni kezdtek, és a megmaradtakat még mindig veszélyezteti a vadászat, bár ma már illegális.
A fiatalok nevelése
A csincsillák többnyire monogámok, ami azt jelenti, hogy egy életen át párzanak. A nőstények évente átlagosan két almot hoznak világra, almonként két-három kölyköt. Kisemlősök esetében ez alacsony szaporodási aránynak számít. A szaporodási időszak május és november közé esik. Érdekes, hogy a nőstények a szaporodási időszakban egymás és a hímek felé igen agresszívak. A nőstények körülbelül négy hónapos vemhesség után szülnek. Az utódok – az úgynevezett kitek – születéskor már jól fejlettek. A szemük nyitva van, szőr borítja őket, és mindegyikük körülbelül 35 grammot nyom (valamivel több mint egy uncia!)
Az anyák hat-nyolc hétig szoptatják és gondozzák utódaikat. A fiatal állatok körülbelül nyolc hónapos korukban érik el az ivarérettséget.
“Mi eszik meg”
A csincsillákat sólymok, sasok, kígyók, görények és emberek zsákmányolják. A csincsilla megpróbál menekülni, és ha csapdába esik, megpróbálhatja elijeszteni a ragadozót azzal, hogy hátsó lábaira áll, hogy nagyobbnak tűnjön. A csincsillák felfújják az amúgy is bolyhos farkukat, hogy ijesztőbbnek tűnjenek. Ha minden más kudarcot vall, a csincsilla megpróbálja megharapni a támadóját, és ha sikerrel jár, fájdalmas harapást okoz. Mint minden rágcsálónak, a csincsillának is folyamatosan nőnek a metszőfogai! A csincsilla bundája is védelmet nyújt – olyan vastag, hogy a ragadozó, amikor megpróbálja megharapni a zsákmányát, lehet, hogy csak egy szájnyi bundát kap.
Megőrzés
A csincsillák veszélyeztetettek a vadonban. A csincsillák csapdába ejtése vagy vadászata ma már az egész elterjedési területükön illegális, de a végrehajtás közismerten nehézkes azokon a távoli területeken, ahol a csincsillák élnek.