A de Havilland DH112 Venom egyhajtóműves vadászbombázó és kétüléses éjszakai vadászgép volt, amelyet a Vampire-ből fejlesztettek ki közvetlenül a háború utáni években. A prototípus 1949. szeptember 2-án emelkedett a levegőbe, és az első változat, a vadászbombázó 1952-ben került a RAF szolgálatába FB1 néven. A Venom FB1-et egy de Havilland Ghost 48 centrifugális áramlású, 4 850 font tolóerőt termelő motor hajtotta, 4 x 20 mm-es Hispano ágyúval volt felfegyverezve, és 2 x 1 000 font súlyú bomba vagy 8 x 3 hüvelykes rakétalövedék hordozására volt alkalmas. Egy második vadászbombázó változat, az FB4, amelyet egy 5 150 font tolóerejű Ghost 105 hajtómű hajtott és katapultüléssel volt felszerelve, 1955-ben állt szolgálatba.
A Venom vadászbombázó az 1948-60-as maláj vészkorszakban és az 1950-es évek közepén-végén a kenyai Mau Mau felkelés idején a RAF 45. és 60. századánál, valamint az RNZAF 14. századánál teljesített szolgálatot. A gép az 1956-os szuezi válság idején is bizonyított, amikor a 6., 8. és 249. századdal a ciprusi RAF Akrotiri repülőteréről földi támadási bevetéseket hajtottak végre katonai alakulatok és létesítmények ellen. A Közel-Keleten is jelentős akciókra került sor: a 8. század Venomjai folyamatosan bevetésre kerültek a disszidens törzsek ellen az ádeni hátországban, és egy különösen kritikus időszakban a szárazföldi erők támogatására az 1950-es évek végi ománi lázadás során.
Az éjszakai vadászgépek NF2/NF3 változatai 1953-tól álltak szolgálatban, amíg 1957-ben a Javelin fel nem váltotta őket. Ezek a repülőgépek AI radarral voltak felszerelve, és a pilóta és a navigátor/radarkezelő egymás melletti üléseken keresztül kapott helyet. A Sea Venomból készült egy haditengerészeti változata is, amely minden időjárási viszonyokra alkalmas vadászgép, és mintegy 90 darab, Aquilon névre átnevezett repülőgépet gyártott licenc alapján a Sud Est a francia Aeronavale számára.
A Venom nem kevesebb, mint 26 RAF-századot látott el, és 6 másik ország légiereje is üzemeltette. 1962-ben kivonták a RAF szolgálatából, de 1983-ig a Svájci Légierőnél repült tovább. Összesen 1431 darab Venom, Sea Venom és Aquilon készült. Jelentős részük a világ repülőmúzeumaiban maradt fenn, és több még repülőképes.