A jog szó a latin directum szóból származik, jelentése “az, ami megfelel a szabálynak”. A jog az igazságosság posztulátumaiból táplálkozik, és azt a normatív és intézményes rendet alkotja, amely szabályozza az emberi magatartást a társadalomban. A jog alapja a társadalmi viszonyok, amelyek meghatározzák a jog tartalmát és jellegét. Más szóval a jog olyan szabályok összessége, amelyek lehetővé teszik a konfliktusok megoldását egy társadalmon belül.
A jogról beszélve elengedhetetlen annak forrásait, vagyis azokat az eszméket és alapokat, amelyeken a jog alapul, hogy kifejlesszük és megállapítsuk az alapelveit. Ebben az értelemben hangsúlyoznunk kell, hogy a fent említett források általánosságban három fő kategóriába sorolhatók:
A valódiak, azaz azok, amelyek a szóban forgó jogszabály tartalmát állapítják meg.
A történelmi, amelyek mindazokat a régi dokumentumokat jelentik, amelyek a jog tartalmát hordozó dokumentumokra utalnak.
A formális, amelyek mindazokat a cselekvéseket jelentik, amelyeket különböző entitások (egyének, állam, szervek…) hajtanak végre annak érdekében, hogy létrehozzák a jogot. Ebbe a kategóriába tartozik a jogtudomány, a nemzetközi szerződések, a szokásjog…
A hatályos vagy pozitív jogot az állam által a társadalmi rend fenntartása érdekében alkotott törvények, rendeletek, szabályok és határozatok alkotják. Ezek olyan szabályok, amelyek betartása minden polgár számára kötelező.
A szubjektív jog ezzel szemben az alany saját hatalma arra, hogy egy bizonyos magatartást tanúsítson vagy ne tanúsítson. Ez az a hatalom, amellyel az ember egy jogi szabálynak megfelelően rendelkezik, hogy saját tevékenységét egy másik emberrel szemben végezze.
A jognak több jellemzője is van. Ezek egyike a kétoldalúság (az érintett személyen kívül egy másik személy is jogosult követelni egy szabály betartását), ami a jognak az attributív imperatívusz minőségét adja. Imperatív, mert magatartási kötelezettséget ír elő (mint például az adófizetés), és attributív, mert a fent említett hatalom megköveteli az imperatívusz betartását.
A jog további jellemzői a heteronómia (autarchikus; még ha az alany nem is ért egyet a szabály tartalmával, tiszteletben kell tartania azt), a másság (a jogi szabályok mindig az alany másokhoz való viszonyára vonatkoznak) és a kényszeríthetőség (lehetővé teszi az állami erőszak legitim alkalmazását, ha az állampolgár nem tesz eleget a követeléseinek).
A fentieken túlmenően meg kell határozni, hogy a jogot általában három fő ágba sorolják:
Társadalmi jog. E megnevezés alá tartoznak mindazok a jogi szabályok, amelyeknek egyértelmű célja, hogy biztosítsák a polgárok együttélését a társadalomban. Más szóval ezek azok a szabályok, amelyek a jogrendszert alakítják és e társadalom javát szolgálják, vagyis ebbe a besorolásba tartozik a szakszervezeti jog vagy a munkajog is.
A magánjog az, amely a jogi személyek közötti jogviszonyokat határozza meg anélkül, hogy bármelyikük államhatalomként lépne fel. Erre példa a polgári jog.
Közjog. Szabályozza a közhatalmi szervek és a magánszemélyek vagy magánjogi szervezetek közötti kapcsolatokat. Példák: Eljárásjog, büntetőjog…
Közjog.