A kultúra kifejezés, amely a latin cultus szóból származik, az emberi szellem és az ember szellemi képességeinek művelésére utal. Definíciója a történelem során változott: a felvilágosodás kora óta a kultúrát a civilizációval és a haladással hozzák összefüggésbe.
A kultúra általában egyfajta társadalmi szövet, amely egy adott társadalom különböző formáit és megnyilvánulásait foglalja magában. Ezért a szokások, a gyakorlatok, a létmódok, a rituálék, az öltözködés és a viselkedési normák mind a kultúra részét képezik.
Egy másik meghatározás szerint a kultúra az egyén által birtokolt információk és készségek összessége. Az UNESCO szerint a kultúra lehetővé teszi az ember számára az önreflexió képességét: az ember ezen keresztül ismeri fel az értékeket és keres új értelmeket.
A kultúra a követett elemzési megközelítéstől függően többféleképpen osztályozható és definiálható. Egyes tudósok például a kultúrát aktuális (kategóriák felsorolását tartalmazó), történelmi (a kultúra mint társadalmi örökség), mentális (eszmék és szokások komplexuma), strukturális (mintázott és egymással összefüggő szimbólumok) és szimbolikus (önkényesen hozzárendelt, egy társadalom által megosztott jelentések) kategóriákra osztják.
Az aktuális kultúra fogalmába többek között a szokásokat, hiedelmeket, vallást, hagyományokat, viselkedési formákat, ünnepeket és társadalmat kell sorolnunk. Tanulmányozása lehetőséget ad arra, hogy a különböző ismereteket jól körülhatárolt, egymástól függetlenül vett témákba csoportosítsuk: a gazdaság és a társadalomszervezés két világos példa erre.
A tematikus kultúrát egyértelműen megkülönböztetjük a történelmi kultúrától, ami lehetővé teszi számunkra, hogy reflektáljunk és megértsük az egyes embercsoportok és saját múltjuk között fennálló affektív és hatékony kapcsolatot. Tanulmányozása történelmünk eseményein alapul, az időt tekintve paraméterként. Mivel nem korlátozódik a történelmi irodalom megfigyelésére, ez a fajta kultúra többet foglal magában, mint a történetírás.
A szimbolikus kultúrával kapcsolatban hozzátehetjük, hogy ez az emberi lények azon képessége, hogy az egyes generációk hagyományait magukba foglalják és megosztják a következővel. A neve onnan ered, hogy ezek a közvetített elemek, amelyek a viselkedés körül forognak, nem anyagiak. A szimbolikus kultúra további alapvető pontjai az értékek és a normák, amelyek mindkettő erősen kötődik az embercsoportokhoz, és lehetetlen mindenkire alkalmazni.
A kultúrát a fejlettségi szintje szerint is meg lehet különböztetni: primitív (azok a kultúrák, amelyek kevés technikai fejlettséggel rendelkeznek és nem hajlamosak az innovációra), civilizált (új elemek előállításával frissülnek), írást megelőző (nem építették be az írást) és írástudó (írásos és szóbeli nyelvet egyaránt használ).
Végezetül meg kell jegyezni, hogy a modern kapitalista társadalmakban létezik egy kulturális ipar, amelynek piacán a kulturális javakat a gazdaság kereslet és kínálat törvényeinek megfelelően kínálják. Bár eredetileg így emlegették, ma már többes számban, kulturális iparágakban használják. Magában foglalja a kulturális javak és szolgáltatások létrehozását, bemutatását és terjesztését.
A hétköznapi beszédben a kultúra kifejezést gyakran tévesen használják egy személy iskolázottsági szintjére utalva, vagy azért, hogy kritizálják, mert nem eléggé művelt, vagy azért, hogy gratuláljanak neki, mert éppen ellenkezőleg. Az olyan mondatok, mint “De milyen kulturálatlan!” vagy “Látszik rajta, hogy nagyon kulturált” nem helytállóak, mert mindannyiunknak van kultúrája, mindannyian belemerülünk abba, ami születésünktől fogva megfelel nekünk.