290 óvodás gyermekből (147 lány) álló mintán, akik mind héber anyanyelvűek voltak, két dichotikus hallásvizsgálatot végeztek: (a) egy számjegy-teszt (alacsony verbális terhelés) és (b) egy szó-teszt (magas verbális terhelés). Ugyanezeket az alanyokat egy évvel később (az első iskolai év végén) ugyanezekkel a tesztekkel vizsgálták. Mindkét tesztben és mindkét vizsgálati ülésen a szabad felidézéses eljárást alkalmazták. Megállapítottuk, hogy a második vizsgálati ülésen a számjegyek tesztjében a fülek közötti teljesítménykülönbség szignifikánsan csökkent, az összteljesítmény pedig szignifikánsan nőtt. A szavak tesztjében a fülek közötti különbségek nem voltak szignifikánsak, bár az összteljesítmény a második ülésen nőtt. Ezek az adatok alátámasztják azt a hipotézist, hogy a fülek közötti különbség életkorral történő változása elsősorban a verbális feldolgozás hatékonyságának javulásával függ össze, ami viszont lehetővé teszi, hogy több verbális erőforrás kerüljön az alsóbbrendű bemeneti csatornára, anélkül, hogy a preferált csatornára jutó erőforrások csökkennének. A várakozásoknak megfelelően a rendelkezésre álló verbális erőforrások növekedése egyértelműen megnyilvánult alacsony verbális terhelési körülmények között, de nem magas terhelési körülmények között, ahol a feladat követelményei nem tették lehetővé az alsóbb csatornához rendelt verbális erőforrások jelentős növekedését. Ez a hipotézis nagymértékben konzisztens fülpreferenciát is megjósolt annak köszönhetően, hogy azt kizárólag a domináns beszédfélteke verbális processzorai határozzák meg. A tesztek közötti következetlen fülpreferenciát, amelyet a minta alanyainak több mint egyharmadánál tapasztaltunk, ezért nem lehetett a felállított hipotézissel magyarázni. Azon alanyok teljesítményének elemzése, akik csak az egyik tesztben mutattak balfül-preferenciát, a többi alkalommal pedig jobbfül-előnyt, azt mutatta, hogy valahányszor a bal fül előnyben részesült, az szignifikánsan kisebb fülkülönbséggel és alacsonyabb összteljesítménnyel járt együtt, mint amit ugyanezek az alanyok ugyanabban a tesztben a másik vizsgálati ülésen mutattak. Ezeket az adatokat jobban magyarázza az a hipotézis, hogy a dichotikusan prezentált verbális ingerek szabad felidézése során a figyelem fülek közötti megosztásában két különböző erőforráskészlet vesz részt: az egyiket a domináns beszédfélteke verbális processzorai, a másikat pedig egy térbeli figyelmi mechanizmus irányítja. Úgy tűnik azonban, hogy a dichotikus tesztteljesítményben az első iskolai év során bekövetkező változások elsősorban a verbális erőforrások növekedésének tulajdoníthatók, nem pedig a térbeli kontrollált erőforrások elosztásának javulásának.