A diadokinézia rendellenességei a felső végtagokban, az alsó végtagokban és a beszédben jelentkezhetnek. A hiányosságok a váltakozás sebességében, a szekvencia teljességében, valamint a motoros koordinációt és a szekvenciát egyaránt érintő amplitúdó-változásban válnak láthatóvá. Az átlagsebesség a teljesítmény mérőszámaként használható a diszdiadokokinézia vizsgálatakor.
A diszdiadokinézia klinikai demonstrálása úgy történik, hogy a beteget arra kérjük, hogy az egyik keze tenyerét a másik keze ujjaival érintse meg, majd gyorsan fordítsa meg az ujjakat, és a tenyerét a hátukkal érintse meg, ismételten. Ezt a mozgást a felső végtag pronációs/szupinációs tesztjének nevezik. Egy egyszerűbb, ugyanezt a koncepciót alkalmazó módszer, ha megkérjük a pácienst, hogy mutassa be egy kilincs kipróbálásának vagy egy villanykörte becsavarásának mozdulatát. Amikor ezt az állapotot a lábakon vizsgálja, kérje meg a pácienst, hogy a lehető leggyorsabban kopogtassa meg a kezét mindkét lábfejével felváltva. A mozdulatok általában lassúak vagy esetlenek. A lábak általában rosszabbul teljesítenek, mint a kezek. A beszéddel kapcsolatos diszdiadokokinézia vizsgálatakor a beteget arra kérjük, hogy ismételje meg az olyan szótagokat, mint a /pə/, /tə/ és /kə/; a variáció, a túlzott hangerő és a szabálytalan ízületi bontás a diszdiadokinézia jelei.