A dobermann és a rottweiler között sok különbség és sok hasonlóság van. Mindkét fajta nagyszerű családi háziállat, bár mindegyik fajta határozott különbségeket mutat abban, hogy mire tenyésztették őket, valamint abban, hogy hogyan működnek.
Mindkét fajta félelmet nem ismerő és engedelmes, valamint stabil és tartózkodó az idegenektől. De mindkettőt különböző okokból tenyésztették ki, és ennek következtében az egyiknek több mozgásra van szüksége, a másik pedig jobban alkalmas a munkakutyás tevékenységekre.
Amikor bármelyik fajtát otthonába fogadja, 7-10 éves elkötelezettséget vállal egy kutyával, ezért fontos, hogy tudja, mire számíthat a család új tagjától. Ebben a cikkben alaposabban megvizsgáljuk e két félelmetes fajta közötti különbségeket és hasonlóságokat.
Fajták összehasonlító táblázata
| Height | 24 – 26 inches (F) |
22 – 25 inches (F) |
| Weight | 60 – 90 pounds (F) |
80 – 100 pounds (F) |
| Temperament | ||
| Energy | ||
| Health | ||
| Grooming | ||
| Lifespan | ||
| Price |
History
Whilst these two dogs are clearly different in appearance from one another, the Doberman was bred from the Rottweiler and therefore they share the same D.N.A. Történetük különbözik egymástól, de mindkettő munkakutya, amelyek védelmi és őrző képességeikben egyaránt lenyűgözőek.
Mindkettőjük jobb megértéséhez fontos, hogy megvizsgáljuk történelmüket és azt, hogyan kezdték útjukat a kutyák világában.
Dobermann
A dobermann pinschert Louis Dobermann adószedő tenyésztette ki Németországban 1890 körül. A 19. században Németországban bizonyos területek a polgárháború miatt nem voltak biztonságosak, és az ott élők különösen ellenségesek voltak a dobermannal szemben. Louis Dobermann, akinek már korábban is volt tapasztalata a kutyatenyésztésben, olyan impozáns kutyát akart tenyészteni, amely elkíséri és megvédi őt, miközben ezekben az ellenséges körzetekben dolgozik.
Egy ilyen kutya létrehozásához a rottweilert, a fekete-barna terriert, az öreg rövidszőrű juhászt és a simaszőrű német pinschert vette alapul, és okosan megalkotta a ma ismert és szeretett dobermannt. A dobermannt 1900-ban hivatalosan elismerték önálló fajtaként. Mivel munkakutyáról van szó, gyakran hasonlítják a német juhászkutyához is.
Ez az “adószedő kutya” ma is népszerű családi kutya, az Amerikai Kennel Klub (AKC) 193 fajta közül a 17. helyen áll a rangsorban, de a katonai és védelmi szolgálatoknál is az egyik legnépszerűbb munkakutya. Nemcsak ezen a területen jeleskedett, de ami még meglepőbb, hűséges és gondoskodó kutyás tulajdonságai miatt terápiás és segítő kutyaként is tündököl. Számos népszerű dobermann keverék is létezik.
Rottweiler
A rottweiler az egyik legrégebbi feljegyzett fajta, amely a mastiffoktól származik, és még a Római Birodalomból származik. A rómaiak európai inváziója során a hűtés hiánya miatt a katonáknak élő állatokat kellett magukkal vinniük a küldetésükre, és a rottweilert használták a jószágok terelésére és védelmük biztosítására a rablók és a vadállatok ellen egyaránt.
A Rottweil város vándorló hentesei a pásztor- és őrzőképességei által lenyűgözött Rottweilerre bízták, hogy a hentes nehezen megkeresett pénzét a Rottweiler nyakába akasztott pénztárcák őrzésével védje, innen ered a Rottweiler – Rottweilből. Itt érdemelte ki a Rottweiler Metzgerhund nevet, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy “Rottweil Butcher Dog”, megjegyzendő, hogy ez azért van, mert a helyi mészárosoknak segített, nem pedig azért, mert egy kegyetlen gyilkológép volt, aki városokat mészárolt. Ez némileg fontos különbség!
Amikor a marhavagonok használata miatt megszűnt a szarvasmarhák védelmének szükségessége, rendőrkutyaként és egyéb védelmi szolgálatként talált új állást, valamint puszta ereje miatt nagy, nehéz tárgyak mozgatására használták a gazdaságokban és az erőművekben. A rengeteg szerep ellenére vonásai és személyisége alig változott. Ma már nagyszerű családi háziállatnak tartják, és az AKC jelenleg a 8. legnépszerűbb kutyaként tartja számon Amerikában, a 193 elismert fajta közül.
Megjelenés
A két fajta közötti küllemi különbségek talán a legjelentősebbek. A dobermann valamivel magasabb és karcsúbb megjelenésű, akár 28 centiméteres, szemben a rottweilerrel, aki akár 27 centiméteres és zömökebb.
A két fajta közötti legnagyobb különbség a súlyukban van. A dobermann sokkal könnyebb, legfeljebb 100 fontot nyom, míg a rottweiler a legnehezebb a maga 135 fontjával. Hogy ezt perspektívába helyezzük, 35 font egy átlagos mikrohullámú sütőnek felel meg, tehát ez jelentős többletsúlyt jelent a dobermannal szemben.
A színezésüket tekintve a két legnépszerűbb szín mindkét fajtánál a fekete, testükön több helyen rozsdaszínnel. A rottweiler esetében a fekete az egyetlen elismert fő szín, míg a dobermannál előfordulhat kék, barna és vörös szín is. Talán Ön is látott már fotókat vagy leírásokat “fehér” dobermannról, ez azonban valójában albínó kutya, vagy genetikai mutáció, és nem maga a szín. A rozsdaszínűség mindkét fajtánál általában a szemöldök fölött, a pofán, a mellkason és a lábakon helyezkedik el. Mindkét fajta szőrzete rövid, de a dobermannak simább a szőre.
A másik különbség a megjelenésükben az, hogy a dobermannak jellemzően vékonyabb és hegyesebb fülei vannak, amelyek a fülnyírási gyakorlat miatt felállnak. A rottweilerre jellemzően nem vonatkozik ez az eljárás, ezért neki nagyobb, leeső fülei vannak. A fülnyírás gyakorlata sok vitát vált ki.
Az eltérő kinézetük ellenére mind a dobermann, mind a rottweiler ugyanolyan markáns és félelmetes megjelenésű.
Temperamentum
Mindkét fajta hasonló munkaháttérrel rendelkezik, különösen védelmi és őrző képességeikről ismertek. Járőröznek az udvarukon, védik a családjukat, és még azelőtt képesek megelőzni a fenyegetéseket és a veszélyeket, mielőtt azok bekövetkeznének. Őrző természetük miatt mindkét fajtát fiatal kölyökként megfelelően szocializálni kell, hogy ez ne csapjon át túlzott védekezésbe vagy túlzott agresszivitásba.
Egy másik hasonlóság, hogy mindkettőnek igazságtalan a híre. Egy tanulmány során, amely a lakosság kutyákról alkotott képét vizsgálta, mind a dobermann, mind a rottweiler a lista élén állt, amikor a lakosság agresszívnak tartotta őket. A dobermannok téves ábrázolására jól látható példa a díjnyertes “Up” című filmben, ahol a rossz kutyák főkolomposa egy dobermann, és a karaktere eleve gonosz és ostoba, míg a valóságban pont az ellenkezője; szeretetre méltóak és intelligensek. A rottweiler hamis ábrázolására példa volt az eredeti ‘Az ómen’ című filmben, ahol a rottweiler kutyát az ördög megszemélyesítésére használták. Valójában mindkét fajta nagyon szeretetteljes a családjával szemben. A jobb oktatással és ismeretekkel javult a kutyák megítélése, de a fenti tanulmány szerint még hosszú út áll előttünk.
A két fajta közötti egyik legnagyobb személyiségbeli különbség az, hogy míg a dobermann szeretetteljes a családjával, addig a rottweilerről azt mondják, hogy távolságtartóbb és függetlenebb. Ezt a tulajdonságot a német juhász is hordozza, ezért a rottie-t is gyakran hasonlítják a német juhászhoz.
A dobermann nagyon ragaszkodó a családjával, és egy hosszú őrjárati nap után boldogan ugrik a kanapéra egy ölelésre. Bár a rottweiler még mindig ragaszkodik a családjához, a dobermannak nagyobb szüksége van a társaságra, mint a rottweilernek.
A társaság iránti igénye miatt a dobermannról az is ismert, hogy szeparációs szorongástól szenved. Bár ez viszonylag mérsékelt a többi szeparációs szorongástól szenvedő kutyához képest, megvan rá az esély, hogy néhány óránál hosszabb időre nem fogja tudni egyedül otthon hagyni, ezért ezt figyelembe kell vennie, ha egy dobermann megszerzésén gondolkodik.
Energia
Mégis, mivel mindketten munkakutyák, mindkettőnek jelentős mennyiségű mozgásra van szüksége ahhoz, hogy egészségesek és szórakoztatóak maradjanak. Napi körülbelül 60 perc az, amivel minimum számolnod kell mindkettőjüknek. A dobermann az energikusabb és intelligensebb kutya, ezért több szellemi stimulációra van szüksége, mint a rottweilernek. Ezt olyan intenzívebb tevékenységekkel lehet elérni, mint a kötélhúzás, az agility-pályák, vagy a jutalomfalatokkal töltött kirakós játékok használata.
Mindkét fajta hajlamos a nagyfokú rombolásra, ha magára hagyják őket. Méretük és erejük miatt jelentős károkat okozhatnak, ezért ha nem tudod elkötelezni magad a napi gyakorlás mellett, akkor ezek a kutyák nem neked valók. Kivéve persze, ha szereti a heti javítási számlákat! Ezzel együtt, ha meg tudod adni ezeknek a fickóknak a szükséges testmozgást, akkor ezt szórakozással, védelemmel és szeretettel fogják meghálálni.
Kiképzés
A kiképzés tekintetében mindkét fajta hasonló; mindketten szeretik, ha munkára fogják őket és használják az intelligenciájukat. Nagyon élvezik, ha a gazdájuk kiképzi őket, és igyekeznek a kedvükre tenni, így a kiképzés viszonylag egyszerűvé válik. Mindketten élvezni fogják az engedelmességi képzést, csak győződjön meg róla, hogy a domináns falkavezér, különben ezek a srácok átveszik ezt a pozíciót, és teljesen elutasítják Önt.
A védelmező természetük miatt kulcsfontosságú, hogy nagyon korán szocializálják ezeket a srácokat, hogy biztosítsák, hogy kényelmesen és magabiztosan mozogjanak sokféle környezetben, mind az otthonon belül, mind azon kívül. Mindenféle korú emberekkel és más, bármilyen méretű állatokkal jól kell érezniük magukat.
A pozitív megerősítéses képzés a legjobb képzési forma minden kutya számára, de különösen fontos az ilyen őrző-védő kutyák esetében. Minden kiképzésnek pozitívnak kell lennie, és soha nem negatívnak, különben fennáll az esélye, hogy a kutya negatívan reagál és agresszívvá válik.
Egészség és táplálkozás
Mind a dobermann, mind a rottweiler méretéhez képest általában egészséges kutya, de mint minden nagytestű kutyánál, náluk is előfordulhat könyök- és csípődiszplázia, ami a könyök- és csípőízületekben kialakuló rendellenes képződmény, ami idővel fájdalmas ízületi gyulladást okozhat. Mindkettőjüknél fennáll a gyomorcsavarodás veszélye is, amikor a kutya naponta egyszer eszik egy nagyon nagy ételt, vagy közvetlenül edzés előtt vagy után eszik, és a gyomra kicsavarodik. Ez egy nagyon súlyos, életveszélyes állapot lehet.
A dobermannál nagyobb a veszélye annak, hogy Von Willebrand-kórban szenvedjen, amit a vérében lévő bizonyos vérlemezkék számának hiánya okoz, ami azt jelenti, hogy a vére nem tud megalvadni. Ez egy súlyos állapot, ha sérülést szenved, és a szervezetének nincs alvadási képessége, akkor fennáll a veszélye annak, hogy jelentős mennyiségű vért veszít.
A rottweilerek gyakran szenvednek tágult kardiomiopátiában is, ez egy olyan betegség, amelyben a szívfalak vékonyak és kitágultak, ezért a szív nem úgy működik, ahogy kellene, és szívelégtelenséghez vezethet.
A dobermannok általában néhány évvel túlélik a rottweilereket. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindkét kutya várható élettartama elmarad az átlagos kutyákétól. Annak érdekében, hogy kutyája a lehető legegészségesebb maradjon, mindenképpen vigye el rendszeresen állatorvosi ellenőrzésre, valamint tartsa naprakészen az oltásait. Ha dobermannt vagy rottweilert szeretne vásárolni, akkor mindenképpen járjon utána a főbb betegségeknek és tüneteiknek, hogy tisztában legyen velük.
A táplálkozást illetően a dobermannak naponta körülbelül négy csésze ételre van szüksége, a rottweilernek pedig hasonló mennyiségre. Mindkettő az anyagcserétől és az életmódtól függ. A rottweiler azonban hajlamosabb a hízásra és az elhízásra, mint a dobermann, ezért erre érdemes odafigyelni.
Gondozás
A dobermannak és a rottweilernek is rövid a szőre, és a leírások szerint mérsékelten vedlenek, így mindkettő kevés ápolást igényel más kutyákhoz képest. A heti egyszeri vagy kétszeri kefélés segít abban, hogy a kutyus bőre fényes és egészséges maradjon, valamint eltávolítja az elhalt szőrszálakat és a bőrt. A dobermannok kevesebbet vedlenek, mint rottweiler rokonaik.
Ár
Ha jó hírű tenyésztőtől vásárolsz dobermannt vagy rottweilert, akkor az áruk hasonló, 1500 dollár körül mozog. Ha egy nem megbízható tenyésztőtől veszel kölyök dobermannt, akkor 1000 dollár körül, egy rottweilerért pedig 850 dollár körül fizethetsz. Ha bármelyik fajtát “kiállítási minőségűnek” szeretné, akkor akár 4000 $-t is fizethet a kölyökért.
Nem ajánlott, hogy elismert tenyésztőtől vásároljon kölyköt, különben azt kockáztatja, hogy a kölyköt nem úgy gondozták, ahogy kellene, és egészségügyi komplikációkra és komolyan drága állatorvosi számlákra számíthat.
Amint korábban említettük, ha valaki “fehér” dobermannt próbál eladni, akkor ne vegye meg! Ez a “fehér” nem szín, hanem albinizmus, ami egy súlyos genetikai mutáció, és a kutyának valószínűleg súlyos egészségügyi szövődményei lesznek.
Végső gondolatok
A dobermann és a rottweiler hasonló kutyák, amelyek mindketten az őrző-védő képességükben jeleskednek, és a dobermannt valójában a rottweilerből tenyésztették ki, néhány más kutya mellett. Ha olyan kutyát szeretne, amely megvédi Önt és otthonát, akkor bármelyik fajta tökéletes lenne.
A fő különbség a kettő között a méretük: a dobermann atletikusabb és karcsúbb megjelenésű, a rottweiler pedig terjedelmesebb és akár 35 kilóval nehezebb, mint a dobermann.
A dobermann mozgékonyabb és intelligensebb, ezért több mozgásra és szellemi stimulációra van szüksége, mint a rottweilernek, és a dobermann nem nagy rajongója annak, ha hosszú ideig egyedül van otthon. Tehát, ha aktívabb kutyát szeretne, akkor talán a doberman jobban megfelelne Önnek, ha nem kell hosszú időre otthon hagynia.
A dobermannak és a rottweilernek is hasonló az egészségi állapota, és bizonyos egészségügyi kockázatokkal is rendelkeznek, de mindegyiknek vannak olyan sajátos kockázatai, amelyek a másiknak nincsenek. A dobermannak átlagosan magasabb a várható élettartama a kettő közül.
Bármelyik fajta mellett is dönt, mindkettő fantasztikusan szórakoztató és hűséges fajta, amely évekig megvédi és szereti Önt és családját!