Az alternatív szaporodási taktikák evolúciójának és fenntartásának megértéséhez elengedhetetlen a fittségük pontos összehasonlítása és az egyedek állapotát befolyásoló tényezők meghatározása. Ebben a tanulmányban először egyéni multilokusz genotípusos információkat használtunk fel az anadromos atlanti lazacok (Salmo salar L.) két alternatív szaporodási taktikája közötti szaporodási sikeresség összehasonlítására természetes környezetükben. Dokumentáltuk továbbá a nevelési környezet minőségének és az apai szaporodási taktikáknak az ivadéknövekedés öröklődésére gyakorolt hatását, amely az egyéni státusz fontos összetevője. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyméretű domináns lazacok (multisea winter) nagyobb szaporodási sikerrel rendelkeztek, mint a kisebb szatellit egyedek (grilse). Emellett az élőhelyhez és a hím taktikához is társult státuszkülönbség. Összességében a patakokban termelt utódok nagyobbak voltak, mint a fő folyószakaszon termeltek. A süllők szintén nagyobb utódokat hoztak létre, mint a multisea téli hímek által nemzettek. Az ivadéknövekedés öröklődése szignifikáns volt, de az élőhely minősége szerint változott: a magasabb minőségű élőhelyeken (patakok) magasabb öröklődési becslések voltak megfigyelhetők, mint az alacsonyabb minőségű élőhelyeken (fő folyószakasz). Az ivadéknövekedésre vonatkozó öröklődési becslések a hím taktikájától függően is eltérőek voltak, a többnyaras téli hímek által nemzett utódok értékei magasabbak voltak, mint a grillek által nemzetteké. Ezek az eredmények együttesen azt jelzik, hogy az additív genetikai hatások, a szülői élettörténet és az élőhely minősége együttesen alakítják ki az ivadékok növekedési ütemét, amely a státusz és a későbbi életmódtaktika-választás fő meghatározója.