Wilson azt mondta, hogy “ha valaki gyorsan és egyszerűen ki akarja találni, hogy mi mozgat”, akkor három könyvét kell elolvasnia: Reforming Marriage (A házasság reformja), Angels in the Architecture (Angyalok az építészetben) és Joy at the End of the Tether (Öröm a kötél végén). Wilson szerint “ha valaki elolvassa ezt a három könyvet, akkor elég jól megérti, hogy mit tartok fontosnak.”
Wilson a Credenda/Agenda című református kulturális és teológiai folyóirat kiadója és munkatársa, valamint az R. C. Sproul Ligonier Ministries által kiadott Tabletalk című folyóirat korábbi munkatársa. Számos kulturális és teológiai témájú könyvet, több gyermekkönyvet és egy verseskötetet adott ki.
Az oktatásrólSzerkesztés
Wilson a klasszikus keresztény oktatás kiemelkedő szószólója volt, és az oktatással kapcsolatos elképzeléseit több könyvben és röpiratban is kifejtette, különösen a Recovering the Lost Tools of Learning és a The Case for Classical Christian Education című könyvekben. Ezekben az írásaiban amellett érvel, hogy az amerikai állami iskolák kudarcot vallanak diákjaik nevelésében, és egy olyan keresztény oktatási megközelítést javasol, amely a Triviumon, a görög-római oktatás görög-római megközelítésén alapul, amely a nyelvtant, a retorikát és a logikát hangsúlyozza, és a szabad művészetekkel való széles körű ismerkedést támogatja, beleértve a klasszikus nyugati nyelveket, mint a latin és a görög. A modellt számos keresztény magániskola és magántanuló is átvette.
A családrólSzerkesztés
Wilson és felesége számos könyvet is írt a Biblia értelmezésén alapuló családi kérdésekről, köztük a Reforming Marriage, Federal Husband, Her Hand in Marriage (a bibliai udvarlásról), Standing on the Promises: A Handbook of Biblical Childrearing, és Future Men.
A teológiárólSzerkesztés
Wilson olyan könyvekben írt teológiai témákról, mint a Mother Kirk: Essays and Forays in Practical Ecclesiology, To a Thousand Generations a gyermekkeresztségről, és a “Reformed” Is Not Enough: Recovering the Objectivity of the Covenant. Emellett a Van Tillian-féle preszuppozicionális apologetika és a posztmilliennializmus neves szószólója. A Letter from a Christian Citizen Wilson válasza az ateista Sam Harris Letter to a Christian Nation című könyvére. 2007 májusában Wilson egy másik ismert ateistával, Christopher Hitchensszel vitázott egy hatrészes sorozatban, amelyet először a Christianity Today magazinban, majd Jonah Goldberg előszavával könyv formájában jelentetett meg Is Christianity Good for the World? címmel. A következő év októberében három egymást követő napon, három különböző helyszínen, személyesen vitáztak.
Federal VisionEdit
Wilsonnak a szövetségi teológiáról vallott nézetei, ahogyan azokat a “Reformed” Is Not Enough (Református nem elég) című könyvében és a Federal Vision teológiához való hozzájárulásában képviseli, a Federal Vision teológia részeként némi vitát váltottak ki, részben azért, mert hasonlít az Új Pál-perspektívához, amelyet Wilson nem támogat teljes mértékben, bár dicsért néhány olyan tételt, amelyek összhangban vannak az ő teológiájával. Az RPCUS felekezet eretneknek nyilvánította a témával kapcsolatos nézeteit, és bár a “Reformed” Is Not Enough (Református” nem elég) már folyamatban volt, amikor az RPCUS határozata megjelent, Wilson ebben a könyvben megpróbált válaszolni néhány vádjukra.
2007-ben Wilson megfogalmazta a “Joint Federal Vision Profession”-t. 2017-ben a blogján így nyilatkozott: “Arra a következtetésre jutottam, hogy a szövetségi vízió kifejezés önmagában egy buktató…..Még mindig meg akarom erősíteni mindazt, amit a szövetségi vízió nyilatkozatban aláírtam…., de úgy gondolom, hogy a szövetségi vízió mint címke további használata… csak összezavarja a dolgokat.”
Déli rabszolgaságSzerkesztés
Wilson legvitatottabb műve valószínűleg a Déli rabszolgaság, ahogy volt című pamfletje, amelyet a Déli Liga társalapítójával és keresztény lelkésztársával, Steve Wilkinsszel együtt írt. A pamflet azt állította, hogy “a rabszolgaság olyan őszinte ragaszkodást eredményezett Délen a fajok között, amelyről úgy véljük, elmondhatjuk, hogy sem a háború előtt, sem azóta nem létezett egyetlen nemzetnél sem”. Louis Markos megjegyzi, hogy “bár a röpirat elítélte a rasszizmust, és azt mondta, hogy a déli rabszolgaság gyakorlata bibliaellenes volt, a kritikusokat zavarta, hogy azt állította, hogy az amerikai rabszolgaság jóindulatúbb volt, mint ahogy azt a történelmi szövegekben általában bemutatják”. Olyan történészek, mint Peter H. Wood, Clayborne Carson és Ira Berlin elítélték a röpirat érveit, Wood ugyanolyan hamisnak nevezte azokat, mint a holokauszttagadást.
Wilson 2004 februárjában konferenciát tartott az Idahói Egyetemen azoknak, akik támogatták az elképzeléseit, például George Grant lelkésznek. Az egyetem nyilatkozatot tett közzé, amelyben elhatárolódott a rendezvénytől, és számos, a konferencia elleni tiltakozásra került sor. Wilson a kritikai támadásokat “abolicionista propagandának” nevezte. Emellett többször is tagadta, hogy rasszista beállítottságú lenne. Wilson saját nézeteit “paleo-konföderatívnak” nevezte. Azt mondta, hogy “hosszú háborúja” nem a fehér felsőbbrendűség nevében zajlik; Wilson inkább azt állítja, hogy egy állítólagos korábbi korszak helyreállítására törekszik, amelyben a hit és az ész egynek tűnt, és amikor a család, az egyház és a “keresztények szerves közössége”, amelyet T. S. Eliot a Kereszténység és kultúra című művében leír, erősebb volt az államnál.
A Southern Poverty Law Center Wilson nézeteit a R. J. Rushdoony által befolyásolt neokonföderációs és keresztény rekonstrukciós mozgalmakhoz kapcsolja, és arra a következtetésre jutott, hogy “Wilson teológiája a legtöbb tekintetben megkülönböztethetetlen a rekonstrukció alapvető tanaitól.”
A Canon Press leállította a Southern Slavery, As It Was kiadását, amikor tudomására jutott, hogy több, Wilkins által írt passzusban súlyos idézési hibák vannak. Robert McKenzie, a történelemprofesszor, aki először vette észre az idézési problémákat, a szerzőket inkább “hanyagnak”, mint “rosszindulatúnak” minősítette. Wilson átdolgozta és átdolgozta a traktátusban szereplő érveket, és (Wilkins nélkül) új esszéket adott ki Black & Tan néven, miután konzultált Eugene Genovese történésszel.